Dióhéj, mese valamint Afrika és a budapesti járdák misztikus kapcsolata
2018-08-03 | Szirkablog
Ármin a gépemről ír Skype üzenetet az apjának.
– Apa azt hitte, hogy te írtál neki! – szólal meg hamarosan izgatott mosollyal.
– Hát, ha nem szóltál neki, hogy te írsz, honnan tudhatta volna?
– A helyesírási hibákból!
Szirka dokumentációja
A szokásos itthoni tudományos kísérletünkben a dokumentáláshoz érkezünk. Szirka már szépen kidolgozta a rajzot, a kevésbé kedvelt írás rész még hátra van. Próbálom noszogatni, hogy fogalmazza meg, mit tapasztalt.
– Te hogy mesélnéd el, hogy mi történt? – kérdezem.
– Dióhéjban! – vágja ki magát olyan hangsúllyal, mintha ezzel az egész probléma megoldódott volna.
Ármin dokumentációja
– Kapcsold be a mesét! – kéri Ármin.
Nálunk ez alapból mese hallgatást jelent, de mostanában az Alapítványt meg robotos történeteket hallgattunk hangoskönyvben.
– Asimovot hívjuk mesének? – próbálom egyértelműsíteni.
– Mindent! – feleli lelkesen.
Új tanár van az iskolában
Alább emberrajzok Szirkától. A múltkori is nagyon tuti volt, de ezek aztán. (A pöttyök az orruk alatt szeplők.) Nem véletlenül hasonlítanak egymásra, most egy olyan gyakorlatsort végzünk, amiben minden szakasz után rajzol egy embert és láthatóan következetes akar lenni.
Rolleres kalandokat már meséltem, most egy újabb frásznénivel találkozunk (kb. ugyanott egyébként, ahol az előzővel, lehet, hogy épp itt honos a faj). Rákiabál a gyerekekre, én meg megállok mellette és próbálom megnyugtatni.
– Ne tessék ránk haragudni, nekünk is itt kell közlekedni.
Sajnos még hozzáteszem azt is, hogy nézze meg a KRESZ-ben, ami nyilvánvalóan olaj a tűzre: a néni egy pillanatra olyan arcot vág, mint amilyet a teáskanna vágna a sípolás előtti utolsó ezredmásodpercben, ha lenne arca. Ordítva informál arról, hogy nem nézi meg, mert dolgozni megy és a letörött járdaszegélyre mutat, hogy nézzem meg, milyen balesetveszélyes. Itt látom, hogy átléptünk egy másik dimenzióba és segíteni semmiképpen nem tudok, hát elindulok, közben még elmotyogom, hogy a járda állapotáról nem mi tehetünk, de nem hallja a saját hangjától. A végén még utánam üvölt:
– Honnan jött maga, Ugandából?
Az “Események, amelyeknek az ellenkezőjére az előttük levő utolsó pillanatban is nagy összegben fogadtam volna” listára pedig felkerül az “afrikai bevándorlónak néznek.”
Mi történik, ha ételfestéket öntünk a buborékfújóba? Pöttyös lepedő történik.
A KFC-ben egy 4 jegyű kóddal lehet bemenni a mosdóba. Kicsit magamban habozok, de miután mindannyian egyesével mentünk ki, Szirkát is egyedül engedem el. A takarító is mosolyog, ahogy mellette elhaladva Szirka hangosan mondogatja a számokat. Keresni kell az ajtót is, de még akkor sem felejti el a kódot, amikor megbotlik egy váratlan szintemelkedésben (ekkor közelebb lépek, de nincs rám szükség, nem megyek oda), csont nélkül bepötyögi, bemegy és ahogy visszafordul, még látom a büszke mosolyt.
Míg anyuka kikászálódik az ágyból, a jó gyerekek békésen nézegetik a Lego katalógust.
Rég látott ismerőssel találkozunk, szóba jön, hogy Ármin már magasabb lett, mint Szirka.
Szirka mosolyogva lendíti fel a karját:
– Nem adom fel a versenyt!
Ezeken az ilyen volt – ilyen lett naplóbejegyzéseken az figyelhető meg, hogy mit tesz, ha egy gyerek (Szirka) végre olyan szemüvegre vált, amivel lát.
