Lassan megyünk, messzire
2019-06-24 | Szirkablog
Régen nem írtam (ez a legfontosabb hír ide az elejére).
Az elmúlt másfél évben sok nagy változás történt nálunk. Ezeknek egy része azt hozta, hogy még kevesebb időm lett. Persze megmaradt a 24 óra a napban, de ebből többet fordítok magunkra: a gyerekekre, a kis hétköznapi életünkre. Olyan változások is jöttek, amik azt mutatták, hogy már sok éve túlságosan kitettem a lelkem, pedig annak a helye belül van, úgyhogy lényegesen több energiát kell fordítanom magamra is. Mindeközben az almát meg a csirkecombot sajnos továbbra is pénzért adják nekem a boltban, az idő = pénz egyenlet alapján ez is a 24 órát terheli.
Mindez bőven elég ahhoz, hogy a blog beszáradjon.
De most felerősödött annak a szorongásnak az emléke, amit az keltett bennem mindig, hogy “a nagyok” olyan kevés hírt adnak magukról a Down-szindrómában érintett közösségekben (a kisbabákhoz és az óvodásokhoz képest). Nem fogom ennek a magyarázatait elemezgetni, inkább összekaparok egy kis időt, hogy elmeséljem, Szirka most is remekül van. Szemtelenül jól, mondhatni, ahogy egy rendes, 13 éves kiskamasz általában jól szokott lenni.
Kincsvadászat fémdetektorral
Testileg is pompás formában van: nőtt, fogyott, szebb, mint valaha (pedig valaha is nagyon szép volt). Mindennap mozog a szabadban, hetente úszik, kéthetente lovagolt az utóbbi időkig (most 3 hetente jár). Ha az időjárás engedi, rollerrel járunk, szülinapjára túrázást kért (és sokszor máskor is). Egész télen egyszer volt egy kicsit megfázva, de épp csak hogy. Továbbra is végezzük az INPP terápiát, ez évekig el fog nála tartani, és jó hatással is van rá.
Speciális úszóversenyre Szirka korábban sohasem akart elmenni. Ármin ment volna, de ő nem elég speciális az ilyen versenyekhez. Most viszont Ármint hívták egy olyanra, ahova bárki benevezhetett, többségében többségiek, de akár speciálisak is. Itt ez történt:
50 méter hátúszás, bronz érem
Az olvasás még mindig a szenvedélye – és még mindig nem olvas tökéletesen pontosan. Pl. mostanában görög mítoszokat olvas fel nekem, és a görög nevek időnként megizzasztják. Egyébként falja a könyveket, főleg a csajos-kiskamaszosakat, de szereti a biológiai, földrajzi témákat is. És igen, érti, amit olvas.
Az íráshoz továbbra is sok segítséget igényel, de ha nagyon lassan is, mégis egyre jobban ír. És ami a legjobb, hogy semmit sem veszített az írókedvéből. Néha be is jelenti, hogy ő író lesz (vagy már az) és nem töri le, hogy magától még mindig majdnem minden szóban vét valami hibát. Ez valahogy az egész tanulási folyamatot jellemzi nála: nagyon kicsi lépésekkel haladunk előre, de töretlen kitartással és töretlen jókedvvel. Többet ennél én nem is akarok.
Így ír segítséggel (egyben néhány fontosabb esemény az elmúlt hónapokból):
Ezen meg néhány szó erejéig látható a saját helyesírása:
Csak azért, mert nem tudja hibátlanul leírni, hogy sav, lúg vagy szódabikarbóna, még rajzolhat olyan kémiai labort (kimiai rapur), ahol sav-bázis reakcióval kísérleteznek.
Angolból is nagyon lelkes, kitartó, és ami engem rendszeresen megdöbbent, hogy szövegértésben milyen jó. A “Monkey Stories” játékkal szokott játszani, ebben kis történeteket dolgoznak fel, van benne szókincs, kiejtés, mondatszerkesztés, olvasás gyakorlás. És a szövegértés ellenőrzése egyáltalán nem mechanikus, hanem kombinálni kell hozzá, és sokszor használnak olyan szavakat, amik a történetben nem is szerepeltek vagy nem úgy. Pl. egy kisfiú elmeséli, hogy “I painted the fence purple.” (Lilára festettem a kerítést.), a kérdések között meg ez szerepel: “What color did he paint the fence?” (Milyen színűre festette a fiú a kerítést?). És Szirka ezeket keni-vágja. Őrület.
A matekkal kapcsolatban azt mondta pont tegnap este:
– Milyen lábon is állok a matekkal? Ja, hadilábon!
Megnyugtattam, hogy azzal semmi baj nincs, ha sokat kell gyakorolni, mire eszébe jutott, hogy az óra leolvasást pont szereti meg a szorzások is jól mennek neki. Ebben az az érdekes, hogy ezeket gyakoroljuk mostanában, vagyis pont abban van sikerélménye, amit csinál.
Emellett nyilván látja, hogy Ármin egészen más dolgokkal foglalkozik már: ő a 3. évfolyamot, a ZapZap Math hatodik osztályos szintjével fejezte be. Ez nem a magyar szisztéma, úgyhogy lehet, hogy nem mindennel találkozott, amit a többi gyerek 6.-ra látott már matek órán, viszont teljesen gyakorlati szemléletű játékokkal gyakorol, és olyasmit is, amivel én csak az egyetemi statisztika órákon találkoztam. Szóval, ha hozzá méri magát, akkor érthető a “hadiláb” benyomás.
Az is kétségtelen, hogy lassan haladunk, ugyanazokat a dolgokat sokszor és sokféleképpen elő kell venni, míg rögzül, de lassacskán mégis csak rögzül. Biztos, hogy még sokáig fogunk szorozgatni is, míg minden szorzótábla és ezek minden fontos összefüggése meglesz. (Az egyik jelszavunk, hogy aki figyel, annak kevesebbet kell számolni, amivel az összefüggésekre irányul a figyelem.) Egyelőre a kettes, az ötös és a tízes szorzótábla van elöl, mert ezek a hétköznapi életben is kiemeltek.
A matekkal nem csak Árminhoz képest halad lassan, hanem ahhoz képest is, hogy más területeken hogy szívja magába a tudást. Hogy ő segít ki, ha nem jut eszembe mint a 12 olümposzi isten (ez kétszer is előfordult és mindkétszer mások maradtak ki), hogy ő húzza fel egy kicsit a szókincsemet, amikor túl alacsony szinten magyarázok (én azt mondom, hogy a medvét a vastag bundája megvédi a hidegtől, ő meg úgy meséli el, hogy a vastag bunda a hőszigeteléshez kell) vagy pontosítja Ármint (aki azt mondja, hogy a fekete beszívja a meleget, de Szirka javítja, hogy elnyeli), hogy tudja, hogyan éltek az ókori görögök, hány csigolyája van az embernek, hogy mondjuk angolul ezt meg azt. Mindennel gyorsabban halad, mint a matekkal (talán csak a logopédiával nem): a furulyázással, a vakon gépeléssel, de még a rajzolással is.
Itt az egyik attrakció a térbeliség, ez sok rajzán megjelent már. A másik a zuhanyzó ló sörénye. Azért sötétebb egy része, mert ott már nedves. Amikor megkérdeztem, hogy magától találta-e ki, hogy ez így legyen, megnyugtatott, hogy ezt nem kitalálta, hanem megfigyelte a saját haján:
És ha véletlenül valaki állva olvasta volna mindezt, üljön le most, mert a legdurvábbat a végére hagytam. Hogy mit kezdett most Szirka legújabban tanulni. Python programnyelvet. Jó, hogy segítséggel (Árminnak is segítek), meg egy játékkal, ahol nagyon kicsi lépésekkel kell haladni és nagyon szórakoztató. És nem biztos, hogy nagyon magas szintre fog eljutni benne. De akárhány enyhítő körülményt teszek mellé, akkor is le vagyok hidalva, és bárcsak ezt láttam volna, amikor kicsi volt: Szirka egy igazi programnyelvet tanul. Az angol az alapja, és ez van bolondítva a speciális szabályokkal, amiktől egy program engedelmeskedik is a parancsoknak. Ezzel a programmal írtam neki anno az olvasástanítós játékot én magam is. Őrület a köbön.
