A természet nem tudja; “én” latinul

2018-03-27 | Szirkablog

Lehet, hogy majd megszokom, egyelőre minden alkalommal külön és csokorban is meglep és elkápráztat, hogy Szirka mennyi mindenre milyen jól emlékszik: odáig a netovább, hogy Ármin már hozzá fordul, ha valami nem jut eszébe.

– Ki volt az a vadász, aki mindig pórul járt? – kérdezi Ármin a reggelinél. Annyira fogalmam sincs, mire gondol, hogy már majdnem el is kezdem magyarázni, hogy ennyiből képtelenség rájönni, amikor Szirka rávágja:
– Hát Pampalini!

– Miben volt a Johannesz? – kérdezi megint a derült égből Ármin.
– Szíriusz és Korintha! – csapja le Szirka, mintha nem százával hallgatnák-olvasnák a meséket.

Szirka emlékszik arra is, hogy ki Pumulki magyar hangja: Kornél.

Ármin Lego gitárja, menő gitárossal.

Én még Ármintól kérdezem, nincs-e valami ötlete, mit láthatott a barátnőm, aki azt mondja, egy csapat, rigó nagyságú, pirosas hasú madár jár a környékükre. Neki sincs kapásból ötlete, mi nem láttunk még ilyet, de Szirka ebben is gyorsabban kapcsol, mint mi:
– Szerintem süvöltőt!

Valaminek éppen nevet adnak, Szirka ötlete az Ariadné, és azt is tudja, hogy ő volt az, aki a fonalat adta a labirintusban.

Az angol királynő jön szóba valahogy.
– I. Erzsébet? – kérdezi Szirka.

Máskor a “tápláléklánc” kerül elő, megörülök, hogy alkalom kínálkozik elmagyarázni, mi az, de Szirka magától is tudja, és gyorsabban összerak fejben egyet, mint én.

Azt a feladatot kaptuk, hogy a fej/arcmasszázs ingereit próbáljuk meg más csatornákon is feldolgozni, így meséltünk arról, hogyan járkálnak a tündérek az erdei utakon a hajerdőben, és Szirka készített is egy rajzot, hogy mi történik masszírozás alatt. “Ez van a fejemben.”

Végre egy szaladgálás- és határidőmentes napunk van, reggel tervezgetjük, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Régóta készültünk a fül modelljét elkészíteni, ma arra is lehet idő. Sorolják még, hogy gépírni, angolozni, matekozni szeretnének, meg persze iPaden játszani. Szirka kéri azt is, hogy tanuljunk az emberről.
– A fül az emberről szól – mondom neki. Az emberi fül modelljét készítjük el.
– De azt szeretném, hogy Homo Erectus, Homo Sapiens meg a többi ilyen.

Aztán elkészítettük a fül modellt, innen vettük az ötlet meg az ihlet.

Így néz ki teljes pompájában: hangforrás, fülkagyló, hallójárat, dobhártya, hallócsontocskák, folyadék.

Először az volt a baj, hogy a hallójáratot magunk próbáltuk meg kartonból meghengeríteni, de erre nem tudott felfeszülni a lufi-dobhártya, ami így nem tudta továbbadni a rezgést a szívószál-csontnak, és így az nem jutott el a csigában/tálban levő folyadékhoz.

Kemény papírhengerre (papírtörlő belsejéből) már jól ki tudtuk feszíteni a lufi-dobhártyát. Kiderült az is, hogy miért találó név a DOBhártya. Ez már vitte a rezgést és minden koppantásra megmozdult a vízfelszín.

A fül részeiről itt találtam egy jó címkézős feladatlapot és itt csináltam szókeresőt.

Ármin különösen fogalmazza meg a házimunkával kapcsolatos érzéseit:
“Miért nem akarok teregetni?” – írta könyvében Soros György, a magyar lázítók egyike.

Ármin (9) rajzolt egy fiút a táblára, Léna (1,5) fehérrel leutánozta.

Március 2., vastag hótakaró, de azért tudjuk, hogy tavasz van.
– De a természet nem tudja! – mondja Szirka. – Ki kell neki kiabálni az ablakon!

Kihasználtuk a téladta lehetőséget, de idén nem lufiban fagyasztottunk színes vizet, hanem gumikesztyűben.

Szivárványos jégzombik törnek elő a hó alól.

Szirka a Legók között keresgél:
– Csüggedten látom, hogy hiába keresem, nem találom.

Végre hasznosíthattuk, amit eddig a sűrűségről, felületi feszültségről, hajszálcsövességről és egyebekről tanultunk: hiszen minden jó, ha a vége evés. (Szirka dokumentációja.) A Cheerios-hatásról ezt a videót láttuk, nézzétek meg ti is:

Ármin elábrándozik az ágyban lefekvéskor. Látom, hogy valami szépre gondolhatott, megkérdezem:
– Min elmélkedtél?
– L-lel kezdődik, és úgy folytatódik, hogy “én” latinul.