okoskodott; zsíroska

2016-11-08 | Szirkablog

Meghallgattuk újra az egész Bab Bercit.
– Van még Lázár Ervinnek másik Bab Bercis története?– kérdezi Szirka
– Nincs.
– Milyen meséket írt még?
– Szegény Dzsoni és Árnika, Fájós fogú oroszlán… – kezdem sorolni, de megállok, mert egy pillanatra beugrik a Bogármesék is, amit a lánya írt.
– Volt neki egy lányja is – olvas bele a gondolatomba azonnal Szirka.

Amíg Szirkának más dolga akadt, leültette a babát, hogy folytassa a házikó rajzolását.

Csodák palotájában voltunk. Van egy kis hajtány, amit a gyerekek tudnak maguknak hajtani, Árminnak ez tetszett legjobban (Szirkának meg a tükörháromszög, amiben végtelenre sokszorozódott). Egyszer csak felszállt rá egy törött karú, kb. Ármin magasságú fiú. Ármin is felugrott és várta, hogy mit csinál a másik gyerek. A fél karjával igen nehezen tudta hajtani, de próbálkozott, Ármin türelmesen várt. Egy idő múlva megkérdezte, hogy “csináljam én?” Azt nem hallottam, hogy a fiú mit felelt, de ez után ketten tekerték, egyik oldalon Ármin, a másikon a fiú.

A legtöbb segítőkész, jó szándékú ember ilyenkor azonnal kiveszi a másik kezéből és megcsinálja helyette, úgy segít. Ő (1) hagyta próbálkozni, (2) nem döntötte el maga, hogy segíteni kell, hanem megkérdezte, hogy az illető szerint szükség van-e erre, és (3) úgy segített, hogy közben a törött karú fiú is ugyanazt tudja csinálni, mint ő. Roppant büszke vagyok rá (ugye mit tesz az inkluzív környezet).

“Eszkimó a hegyekben” A kocsiban a szakács és a lányja utazik (Szirka)

Asterixes csata (Ármin)

– Bemegyek Árminkához rajzolni.
– Jó.
– Nincsen hozzá ellenvetésed?
– Nincs.
– Annak örülök.

A cica a minden

Ármin kérdezi, hogy mit keresek olyan lázasan egy könyvben. Elmesélem neki, hogy régen olvastam valamit, de már évek óta hiába keresem, hogy hol olvastam, már kezdem azt gondolni, hogy talán nem is jól emlékszem. Érdekli az is, hogy mi volt ez, hát elmesélem, hogy a meggyőzésnek kétféle módja van, az egyik, amikor csak a jó oldalát mondják el a dolgoknak, a másik, amikor az előnyöket és a hátrányokat is. Az emberek 10 százalékának a gondolkodás ugyanolyan hobbi, mint másnak a horgászás vagy hímzés, nekik gondolkodni élvezet, szeretik a rejtvényeket, a logikai feladványokat, és őket úgy lehet meggyőzni, hogy mindkét oldalt bemutatod. 90%-nak a gondolkodás fáradság, őket könnyebb meggyőzni, ha csak a jó oldalt látják. Még hozzáteszem azt is, hogy ez a százalék az jelenti, hogy 10 emberből egy szeret gondolkozni, 9 meg nem.

– Százból meg 90 nem szeret és 10 igen – fejti meg rögtön a magának feladott kérdést a kis gondolkodó.

(Egyébként persze nem találtam meg a forrást, csak arra, hogy lehetőleg mindenki igyekszik ott spórolni a gondolkodással, ahol csak tud.)

Mumin olvasás a kertben. Jajdeszép emlék. Mikor lesz már nyár?

Este nagyon sok mesét szoktunk olvasni a gyerekeknek. Fürdés előtt kezdjük, ez nyitja az esti rutinokat. Fürdés, vacsora, fogmosás után, míg én lelazulok és megfürdőszobázok (nem rövid idő), addig András olvas, aztán örömösszeírunk, és még a végén, amikor már minden kész és mindenki ágyba bújt, még én is olvasok, amennyit az idő meg a fáradtságom enged. De ez még mindig kevesebb, mint amire igény jelentkezik. Éppen egy ilyen igénynek adom be a derekam, és bejelentem, hogy na jó, elolvasok még egy oldalt.

– Na végre! – szakad ki Szirkából a megkönnyebbülés. – Egy szerencsés fordulat!

Ilyenkor egyébként minden alkalommal, ha ásítok, a gyerekek kórusban biztatnak, hogy “Kitartás!”

(Ebből lett az a vicces, hogy amikor valaki nagyon hosszan nyomta a csengőt és végre abbahagyta, Ármin még kikiabált neki:
– Kitartás!)

Olvasnak azért ők is maguknak:

Impresszív. És ebben nincs benne, ha valamit nem olvasnak végig vagy ha csak egy-egy történetet olvasnak el valamiből. Ármin már elég pontosan olvas és egyre gyorsabban, a könyvek többségét magában olvassa. Majdnem minden nap olvas valamicskét nekem is, de inkább csak az én kedvemért, neki nincs rá szüksége. Szirka is olvas teljesen magának, és jól meg is érti a történetet, de hangos olvasásnál azért kiderül, hogy ehhez sok pontatlanságot korrigál ügyes találgatással.

Szeptembertől ez is van.

Szirka még mindig ugyanúgy szereti a galambokat az utcán, mint kis korában.

– Aranyos jelenség! – mutat egyikükre.

És néha még mindig épít várat.

Egy parkon kelünk át, a térkő hepehupás.

– A gyökerek nyomják fel a követ, okoskodott a kislány – mondja Szirka.

Dinó kutató régészek (Ármin)

Világutazók (Szirka) A hasukon a csomagjuk, átlátszik, mi van benne: egyiküknek oroszlánbabája van, a másiknak maci.

András kicsomagolja Szirkát a kabátból, pulcsiból.
– Hát téged meg öltöztet a szobalányod? – csodálkozom.
– A szobafiam! – vágja rá és kezét a szája elé kapva kacag.

Hipsz-hopsz vendégség, takarító robottal (Szirka)

Ármin segít kipakolni a vásárlást, meglát egy nagyobb zsírtartalmú tejet.

– Mmmm, zsíroska! – mondja neki ellágyulva.

Léghajó (Ármin)

Az alsó matrac valahogyan felkerült a felső ágyra, de senki sem tudja, mi történt.
– Rumini és Balikó keze van a dologban! – fejti meg a rejtélyt Szirka.

Sportdélután (Szirka)

Egy csoffadt gázos lufival játszanak, szeretnék, ha felemelné a rákötött ceruzát, de már sehogy se bírja. Ármin piszkálja, de Szirka rászól:
– Hadd póbálkozjon!