jól állok; gyengéden
2016-01-08 | Szirkablog
Szirka a Furulyaiskolában lapozgatja a kottákat és a Bartók rádió bemondóinak stílusában konferál:
– Most pedig következik a dirr-durr szonáta harmadik tétele.
Később dér-durrt mond.
Ármin megpróbál valamit kiszedni Szirkából, eldöntendő kérdésekkel bombázza.
– Ha találgatsz, meg fogsz öregedni! – figyelmezteti Szirka.
Ármin:
– Én a cigánykereket úgy csinálom, hogy gyengéden orrba vágom magam és lerogyok a földre
Szirka meséjéből kapok el egy népies fordulatot:
– Meg is köszöntötték kellendően.
Egy másikban a farkas az aranyhegy tetején fütyüli a holdat.
Amikor beírattam a gyerekeket a könyvtárba, még mindketten óvodások voltak. A Szirka olvasójegyét olyan pityergéssel és büszkeséggel vettem át, mintha diploma lenne. (Igen, én mindentől bőgök, ne tudjátok meg, mit levágok a karácsonyi dalok éneklésénél.) Pedig akkor még ő is csak a saját könyveit tudta elolvasni, amiket én csináltam neki.
És most ugyanezzel a pityergős büszkeséggel nézem, hogy már két kupac könyvet hozunk haza: egy adagot, amiből nekik olvasunk, és egy másikat, amit maguknak olvasnak.
Időnként belekapnak hosszabb könyvekbe is, elolvasnak belőlük pár mondatot, címeket, amit és ahogy akarják, ebbe nem avatkozom be akkor sem, ha hallom a hibákat (legfeljebb, ha külön kérik). Az öröm megvan, mert egyedül olvasnak, a történetet is megismerik, mert elolvassuk nekik.
Azokat a könyveket, amiket maguknak hoznak ki, csak saját erőfeszítésből ismerhetik meg, de ott vagyok és segítek, ha kell (pl. rámutatok a kimaradt vagy eltévesztett betűre) és végig követem velük a hangos olvasást. Általában az “egy oldalt Ármin, egy oldalt Szirka” módszerrel haladunk, pontosan elolvasunk mindent, és vissza is szoktam kérdezni, hogy mit értettek meg. És olvadok, amikor Szirka választékosabb szókinccsel meséli el a történetet, mint ahogy a könyvben szerepel. Ezek a történetek kerülnek be az olvasónaplóba is.
Szirka úgy jött haza a szünetre, hogy az egyik osztálytársának mindenképpen levelet akar írni, hogy aludjanak egymásnál. (Közismert nevén ez a pazsomaparti.) Rábeszéltem, hogy először látogassák meg egymást néhányszor nappal, úgyhogy végül ezt a levelet írta neki:
És jött válasz is, és kérem a kislányok emailben lelevelezték a találkozót, az anyukák csak az infrastruktúrát biztosították hozzá.
Ármin sem akart kimaradni, de ő rögtön emailt írt a barátjának.
A levelezés itt is végigfutott, sajnos maga a találkozó betegség miatt meghiúsult.
Szirka kavargatja a levest:
– Ölcségtenger a becsületes neve.
Lefekvéshez készülődünk, de Ármin még fontosnak látja, hogy tájékoztasson:
– Köztudomásúlag az óvó nénik a tízórait saját kezűleg főzik.
Szirka valamit panaszkodik, de nem értem teljesen, hogy mit akar.
– Ezt kinek mondod? – próbálom tisztázni.
– Neked! – nyafogja, de már közben rájön, hogy több ember többet tud adni és hozzáteszi:
– Részben neked!
Szirka összerakja a klasszikust, nála Szent Miklós testvére Szent Péter.
Szirka tudja, hogy a ruha teszi-e az embert. Ha tetszik neki, azt mondja:
– Jól állok benne.
Egy mesekönyvben az Olcsó nevű gaz malac után nyomoz egy kutya és egy mosómedve.