Kristóf

2019-01-23 | Család| Down gyereket nevelek

Kristóf 12 éves, fantasztikusan rajzol, káprázatos történeteket ír, és ha megnő, filmeket szeretne készíteni.

Spontán és önállóan ezt kanyarította a füzetébe:

Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy boldog család. A reggel csodás napra virradt, és a virágok mind kinyíltak. Az autók vidáman pöfögtek a szines házak körül. A madarak is mily vidáman énekeltek, és csicsergésüket az egész várost visszhangozta. Elérkezett az iskolában a szünet, és a gyerekek jó hétvégét kívántak a tanárnak. Otthon a gyerekek busszal érkeztek haza, mert a szüleik már nagyon várták. A szüleik boldogan közölték a jóhírt. Anya elmondta a gyerekeknek. – Képzeljétek hamarosan karácsony, és az összes ember mézeskalácsot süt! – Mondta lelkesen. Egy decmberi napon nekilátott a család a feldíszítésnek. Megvették a fenyőfát, és szép kis karácsonyfa lesz belőle. Apa azt mondta a fiának. – Sütünk majd otthon finom mézes, diós sütit, és azzal kínáljuk a vendégeket! Ügye jó lesz? – Kérdezte. A fiú akit úgy hívtak Imre azt válaszolta. – Jó lesz apa. – Így hangzott a válasz. Elérkezett a szenteste. A gyerekek rég lefeküdtek, és a nappaliban a télapó lerakta az ajándékokat. Reggelre a gyerekek már felébredtek, és látták a fenyőfa megtelt ajándékokkal. Megreggeliztek, és kibontották. A vidám karácsony sok örömet okozott a gyerekeknek, és a mikulás is szeretetet hozott mindenkinek.

A végére egy hasonló színvonalú angol szöveget is írt:

Édesanyja elmeséli, hogyan jutottak idáig:

Kristóf 2006-ban született Székesfehérváron, kicsit korábban a vártnál, a 37. héten. 28 éves voltam, minden rendben volt a terhesség alatt. 2 hetesen a Tűzoltó utcai klinikán perifériás vérvizsgálat történt, 6 hetesen közölték a diagnózist a mozaikos Down-szindrómáról.

Instrukciókat kaptam az itthoni tornáztatásra, ha már úgy döntöttünk, nem hagyjuk ott. Merthogy ezt is felajánlották.

7 hónapos koráig ment ez így, akkor nem vártam tovább a csodára, és hiába próbált lebeszélni a székesfehérvári neurológus, aki havonta hívott kontrollra minket, elkezdtünk konduktorhoz járni saját döntésünk alapján. Ennek következményeképpen Kristóf egy éves korában megtanult mászni 🙂

16 hónapos volt, amikor speciális bölcsődébe került, de hamar kiderült, hogy mindaz, amit reméltünk tőle, nem valósul meg. Hosszas huzavona, kérés, telefon, beadvány, személyes találkozó után egy módszertani bölcsődébe kezdett járni, ahol fantasztikus gondozónők foglalkoztak vele és külön fejlesztő pedagógus is járt hozzá.

3 évesen kezdtünk alapozó terápiára járni. Ez kezdetben nagyon nehézkes volt, Kristóf inkább odahányt Rita néni elé, csak hogy ne kelljen tornázni. Én kint sírtam, ő bent. Néhány hónap alatt azonban az alany-állítmányos néhány szavas mondatok összetett mondatokká bővültek, ügyesebb lett az önkiszolgálásban és 4 évesen megkezdhette az óvodát, akkor lett szobatiszta.

4 éves korára a kis ákombákom rajzok teljesen kivehető, édes kis rajzokká tisztultak le.

Csodálatos óvónénikhez került az óvodában is, szépen fejlődött és ügyesedett egészen 2012 október 12.-éig, amikor is agyhártyagyulladással kórházba került. 27 napig volt az intenzív osztályon, háromszor műtötték.

Utána visszakerült az oviba, de sajnos nagyon hamar kiderült, hogy a sok fejfájás hátterében kisagyi probléma van, ezért Debrecenben műtét várt rá újra.

Nyolc évesen kezdett iskolába járni egy végtelen kedves és türelmes tanító néni segítő szárnyai alatt, tipikus fejlődésű kortársaival, inkluzívan. Alig két hete járt első osztályba, amikor sor került a tervezett nyitott szívműtétjére az Országos Kardiológiai Intézetben.

A társai szerették, befogadták, vigyázták, aztán 2015-ben hosszú kezelési procedúra, hiábavaló bizakodás után, hogy valahogy rendbejön az a Székesfehérváron tönkrement kis bal fül, végül megműtötték Pécsen és bevarrták azt a gyulladt fület, azóta erre nem hall.

Nagyon sokat rajzol és színez, néha történeteket is ír. Nagyon szeret olvasni és egyre inkább elmélyed benne, odafigyel. Mivel fel van mentve testnevelésből, ezért akkor is olvas.

Most az „Emil és a detektívek”-et olvasta, aztán „A fiú, akit Karácsonynak hívtak” c. könyvet.

Így nézek ki szerinte:

Vannak kevésbé összefüggő történetek is, de fő a próbálkozás:

A suliban nem szereti a kötelező dolgokat, van, hogy kegyelem kettest hoz rajzból, mert juszt se szeretne valamit lerajzolni, de ha van hozzá kedve, ilyet alkot:

Magyarból kiemelkedően jó, szép az írásképe, jó a helyesírása. A matek a gyenge pontja, ez az egyetlen tárgy, amiből speciális tanterv szerint tanul. Azt tervezi, hogy gyurmafilmes animátor lesz: