Elinor Curtis hatéves, Down-szindrómás és az Egyesült Királyságban él. Édesanyja angolul beszél hozzá, apja walesi nyelven. Öccsével együtt walesi nyelviskolába jár. Tovább
A Down-szindrómás gyerekek többségének a nyelvelsajátítás, különösen a beszéd nehéz terület lehet. Ugyanakkor a látott információra jobban tudnak támaszkodni, és az olvasás kiemelten fontossá válhat. A szófelismerés tanításával már az óvodás korú gyerekek nyelvi fejlődését is tudjuk támogatni és a későbbi olvasást is előkészíthetjük. Tovább
Az alapfokú oktatás befejeződése után a fiatalok kikerülnek a megszokott közösségeikből, új élethelyzetekben kell helytállniuk, több idegennel kell megértetniük magukat így az önállóság és a kommunikáció kérdése ekkor is előtérbe kerül. Tovább
A döntési lehetőségek szerepe az önállóság és a kommunikáció fejlesztésében Down-szindrómás kamaszoknál és felnőtteknél – Nicola Hart és Patricia Griffin írása alapjánTovább
Ha megtaláljuk, mi az, amire a gyerek képes, mi az, ami érdekli, és mi az, amire szüksége van, segíthetünk neki, hogy a tehetsége kibontakozzon, és a lehető legönállóbb életet élhesse, a közösségbe illeszkedve.Tovább
Matyi és Peti Down-szindrómás kisgyerekek, akiknek a tipikus fejlődésű társak között megtanult babajelbeszéd segít kifejezni azokat az igényeket és gondolatokat, amelyeket elmondani még nem tudnak. Tovább
A Beszélő Babakezek babajel tanfolyamok nem csak a kommunikációt és a szülő-gyerek kapcsolatot támogatják. A befogadó közösség a társadalmi beilleszkedést is segíti. Tovább
Amikor egy várt kisbaba Down-szindrómával születik, a váratlanság érzése egy időre elnyomhat minden mást. A babát várták, de ezt a helyzetet nem. Tovább