Ő is egy anyuka. Mellettem ül a terapeuta várójában, nálam határozottan fiatalabb és – velem ellentétben – határozottan nem egy szebb napokat is látott mackófelsőt kapott magára, hogy elhozza a csemetéjét. Tovább
Október a Down-szindróma hónapja. Rengeteg ember dolgozik azon, hogy a társadalom szemléletét formálják. Szülőként én annyit tehetek, nem csak magamért, hanem másokért is, hogy kiviszem a kisfiam a “világba,” hogy lássák az emberek, vannak ilyen létek is. Tovább
Amikor a fiam, Alex megszületett, kötelességemnek éreztem, hogy minden ismerőssel tudassam, milyen drága kincs ő. Ebben nagy sikereket értem el, de visszatekintve be kell látnom, hogy ez inkább Alex sikere volt. Tovább
Néha, amikor sétálni megyünk, látom, hogy az emberek “úgy” néznek Frankie-re. Lenéznek rá, aztán fel rám, majd megint le rá. A mosolyuk kényszeredett, merev. Leereszkedő és sajnálkozó. Tovább
Hűha, két évvel később még mindig elakad a lélegzetem, amikor visszagondolok az első órákra a “21-es triszómia” és a “Down-szindróma” szavak elhangzása után. Tovább
Lauren, a Sipping Lemonade blog szerzője egy Down-szindrómás újszülött anyukájának kérdésére válaszol, akit nagyon felkavart gyereke diagnózisa. Tovább
18 évvel ezelőtt, ezen az estén anya lettem. Még azt is nehéz volt felfogni, hogy mit jelent ez a szó: anya… Vajon képes leszek helyt állni? Nem rontom el? Tovább
Kedves Down-szindróma, tudom, hogy a leveleknek rendszerint nincs címe, ez pedig már lelőtte a poént is, de hát erről van szó: ne próbáld elvenni a dicsőséget azért, amiért a fiam ilyen. Tovább