Könyvekről, kémiáról, fajtársakról, baklövészetről és más jókról
2018-10-21 | Szirkablog
Ármin panaszkodik:
– Szirka olyan aggodalmaskodó lett, mintha máris az anyám lenne.
Rendszámokat figyelnek.
– Én látok egy rendszámot – mondja Ármin – JAH 515.
– Mi volt ez? Sóhajtás? – kuncog Szirka.
Ármin nagyon ért a sporthoz:
– Szerintem szaltózni tök könnyű. Ha megvan hozzá az embernek a megfelelő ideje.
Ármin a lúzer szót használja, kérdezem, hogy az mit jelent.
– Aki mindent elbakliz.
Még egy kicsit gondolkozik, aztán kiböki:
– Baklövész!
Ármin összegzi a gépírás eredményét:
– 375 helyesen elhibázott leütésem van
Szóba jön az a régi családi történet, amikor Líbiában laktak, az András szülei más magyar családokkal összefogva megvettek valami irreálisan nagy húsdarabot, valami fél marhát vagy fél tevét, valami ilyesmi kalibert.
Ármin hiányolja a végkifejletet:
– És kié lett a hús?
Nagyon sok a dolgom, Ármin megkérdezi:
– Alkalmazottat kell felfogadnod?
Megnyugtatom, hogy egyrészt nem telik rá, másrészt én már úgyis alkalmazott nyelvész vagyok, aztán komolyabbra fordítva felteszem a kérdést, hogy vajon melyik dolgomat bízhatnám másra. Az ötlet, hogy esetleg a főzést, olyan élénk tiltakozást vált ki belőle, hogy egészen ellágyulok.
Már nem is tudom, mivel kapcsolatban kérdezem Ármint, hogy mi a címe.
– Mire képes egy nő – feleli.
– Mindenre képes! – vágja rá Szirka gyorsan és büszkén.
Reggel kellett elmennem, délre értem haza és kb. egy óra múlva megjegyzem, hogy na most kezdek magamhoz térni az elmenésből.
– Magadhoz térni? Miért? – kérdezi Ármin.
Fizikailag is elfáradtam (volt benne 6-7 km rollerezés, egy óra Aviva torna, meg másfél km gyaloglás fel a hegyre), de azért azt felelem:
– Nekem fárasztó emberek közé menni.
– Fárasztó a saját fajtársaid közé menni?
Hosszú idő után előkerül a Geomag építő, mit is építene belőle Szirka legelőször, mint könyvtárat:
Aztán nekiáll rendesen, nála így néz ki az előkészület:
Aztán elkészül az épület:
A két oldalán van a két labor:
Ezen az oldalon meg az iskola ezeknek a kis mágneses kezű-lábú emberkéknek, akiket nagyon szeret:
Megörültem, milyen jó ötlet, hogy az iskolások mehetnek a laborba, de felvilágosított, hogy nem, mert a narancssárga mindig rosszat csinál. Próbáltam vele egyezkedni, hogy pont azért kellene beengedni, hogy a rosszaság helyett az érdekes dolgokkal foglalkozhasson. Ezen a ponton Ármin is beszállt. Ő kifejtette, hogy okosság alapján kellene eldönteni, hogy bemehetnek-e: az okosakat nem szabad beengedni, mert ők az atombombájukat próbálnák ki a laborban, míg a többiek legfeljebb néhány kémcsövet borítanak fel.
Végül a mágneskezű gyerekek arról tanultak Szirkától, hogyan lehet a napenergiából egyenáramot előállítani (tőlem ne kérdezzétek, én nem tudom), és azt is elmagyarázta nekik, hogy a laborba csak az mehet be, aki jól viselkedik. Ezt hallottam még a beszélgetésükben (mindenkit Szirka alakított):
– Hidrogén peroxid, széndioxid…
– Hát ezt meg hol tanultad?
– Az ápeden!* A levegőgyárban!
*iPad
Volt labor a konyhában is:
Ármint a reakcióképlet is érdekelte:
Ármin még év elején bejelentette, hogy ő kémiát akar tanulni. Kikerestem, hogy külön kémia tantárgy az csak hetedikben kezdődik.
– Hát én addig nem várok! – utasítja vissza olyan hangon, mintha azt ajánlottam volna neki, hogy egy hétig ne egyen.
Megnyugtatom, hogy már tanultunk is kémiát, a kísérleteink közül sok kémiai reakció volt. Ő meg felvilágosít, hogy ezen belül elsősorban a robbantások érdeklik.
– Hát lesznek olyan kísérletek, amit videón nézünk majd meg…
– Meg az égés.
Itt egy keveset elidőzünk a lassú égésnél, a rozsdánál meg a táplálkozásnál, amivel át tudtam vezetni a dolgot, hogy minden evés egy kísérlet, és megfigyelhetjük, ahogy a testünk lassan elégeti az energiát. Ez már alkalmas téma volt, hogy háttérbe szorítsa a robbanásokat. Egy időre. A kémiai reakció és a fizikai változás közötti különbségek kapcsán azért megnéztük ezt a videót, azóta elefántfogkrémet akarnak készíteni.
Gyárlátogatásokról van szó, mondom, hogy a Lego gyárba is lehet menni, de másfél év a várakozási idő.
– Hogyhogy? – csodálkozik Ármin.
– Nagyon sokan akarják megnézni és másfél évet kell sorba állni.
– Akkor vigyünk könyvet!
Szirka koszos, ócska, műanyag kupakot vesz fel az utcán, csillogó szemmel mutatja a tenyerén:
– Antik cucc!
Búcsúzóul megmutatom az előző két hónap olvasmányait:
Kedves Andi,
Szirka születésétől kezdve nyomon követtem életetek megosztott részleteit a Szirkababa blogon, és örömmel találtam most rátok itt is. Csodáltalak már akkor is, hogy mennyire fantasztikusan foglalkozol a gyerekekkel; szerettem olvasni a módszereket, a leírásaidat.
Azóta nekem is született egy kislányom (most másfél éves), és emlékszem, milyen sok fejlesztő, de “házi” kivitelű játékot/feladatokat csináltatok Szirkával; amiket szerettem volna újra olvasni, hátha tudok belőle én is ötletet meríteni, mert a sok boltban kapható játéktól ódzkodok; szeretném olyasmivel eltölteni az időt vele, ami mindkettőnket építi.
Láttam, hogy lezároltad a régi blogot, esetleg van módja, hogy újra olvasni tudjam, inspirálódni és újra megcsodálni Szirka (már akkor is) csodálatos gyermekkorát? 🙂
Köszönöm előre is válaszod,
Gizi
Kedves Gizi,
köszönöm szépen a kedves szavakat. Küldtem neked egy meghívót a régi blogba. Mellé szeretettel ajánlom az Éva néni könyvét is (Kissné Haffner Éva: Benned a létra), sok saját készítésű játék leírása is van benne.
Andrea
Visszajelzés: - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények