Amatőr; Kolibri

2017-03-14 | Szirkablog

A kockás fülű nyúl régi ismerős. Kicsit túl régi is, mert Árminnak nem ugrik be a neve, amikor meglátja valahol:

– Nézd, Anya, a zöldfülű nyúl!

Közös rajzaik a táblán. Bal alsó sarokban vikingek, a többin Matyi, Sári Jonatán és a varázslatos telefonkagyló (Miloš Macourek könyveiből).

Szirka elnevezi a kígyóját. Az lesz a neve, hogy Sánta. Ármin kapcsol először:

– Vicces név egy kígyónak!

Ármin betegen fekszik, bekapcsoljuk neki a Szíriusz kapitányt. Szirka, aki mesehallgatás közben gyakran babahajat simogat, odaadja neki az egyik kedvenc babáját, akit hirtelen elnevez kis Árminkának.

Ármin hálásan csavargatja a baba fejét körbe-körbe. Miután Szíriusz kapitány és a gyerekek leleplezték a gonoszokat, Ármin vissza akarja adni a babát, de Szirka kedvesen mosolyog:

– Örökbe adom.

Ezt nem kell szó szerint venni azért, de Ármin így is tudja, hogy ez nagy kedvesség, és Szirkával kezd babázni.

A betegség kifutó szakaszában ásványtúrára voltunk bejelentkezve. Az orvos azt mondta, a levegő jót tesz neki, úgyhogy nem volt más választásunk, mint irány a hegy.

– A Maci Laci meg a Mackó Lackó az ugyanaz! – jön rá Ármin.
– Képzeld, én meg ismertem egy Medve Lászlót – dicsekszem vissza.
– Tényleg? Hogy hívták?

Ármin egy fotót lát nálam, afrikai gyerekek vannak rajta, nagyon kevés ruhában.
– Ezek kik? – kérdezi. – Amatőr bőrgyógyászok?

Kaptunk rendes felszerelést is, amivel lehetett kopácsolni meg vésni. Ez majdnem olyan érdekes volt, mint a kristályok.

– Anya, hallottál már azokról az emberekről, akik nevet adnak a vécéknek? – kérdezi Ármin – Csermák Vécé, Voith Toalett, Fodor Reterát, Árnyékszép Ilona.

Még így háttal is süt belőle az áhítat, amivel a köveket szereti.

A három görbe legénykéből Ármin “kijavítja” a görbeségeket, úgy kezdi, hogy
“Három tisztes legényke, róka rege róka.”

Az “Este jó”-t is átkölti, reggel így bújik hozzám: “Reggel jó, reggel jó, reggel mindig jó, maradt még a szervezetünkben egy kis aludni való.”

Meg ahogy szorítja magához azt a darabot, amit talált. Nem mohósággal, hanem melegséggel. És közben figyeli, hogy a többiek hogyan keresgélnek (meglepően népes csapat gyűlt össze).

Babázós szerepjátékban kivételesen Szirkánál van a “verekedős gyerek” és Ármin próbálja kezelni a problémát.
– Nem ütlek meg, mert akkor én is verekedős fiú lennék – mondja bölcsen.

– Én sötétben is jól tájékozódom abban a lakásban, ahol csaknem nyolc éve élek – mondja Ármin, pár nappal a születésnapja előtt. És ha ez így még nem elég, néhány perccel később hatalmas csörömpölés hallatszik a sötét szobából.

Amikor megelégedtünk a kis találmányainkkal, a gyerekek még találtak elfoglaltságot. Itt Szirka mászik éppen, de sokat játszottak egy nagy gödörben is. Amikor András kérdezte, hol vannak, azt mondtam, waldorfoznak. Szokás szerint tökéletesen boldogan játszottak “a semmivel.” Tárgyilag a végeredménye az volt, hogy Ármin színes homokkövekből falat épített egy akkora kis körben, amibe ketten belefértek.

Legózgatnak, beszélgetnek, nem nagyon figyelek, de egyszer Ármin emeltebb hangon azt mondja:
– Nem azt mondtam, naplopó, azt mondtam, apropó!

– Anya, a költőknek ugye nagy a szókincse? Azoknak, akik költésre adják a fejüket –  kérdezi és szemlélteti Ármin.

Ez a túrán talált barit kristályok két szép darabja (nekünk legalább is tetszik). A figura a méretjelölés végett került oda.

De Szirkának is nagy a szókincse, pedig ő ritkán adja költésre a fejét. Különösen az vicceske, amikor olyan szirkamódra kiejtett komolyságokat hall az ember, mint hogy “tanúmánozja.”

Ármin viszont egyenesen rappel:

Nem te vagy a hibás:
allergiás!
Allergiás nem lehetsz,
a professzorizmus tiltja ezt!
Végez veled az etikett,
ha nem kíméled a jetiket!

Régóta nem mutattam már, hogy miket olvasnak, pedig minden hónapban elkészül a kis tabló.

Szirka felismeri egy könyvön a Kolibri kiadó jelét, kapásból felsorol még egy fél tucat könyvet, amit a Kolibritől olvastunk. Évekre visszamenőleg.

Kedvenc könyvekkel kapcsolatos jellemző eset: Olyan helyre készülünk, ahol magukat kell majd lefoglalniuk. Viszünk füzetet, színeseket, rejtvényeket, játékot, kérem, hogy könyvet is válasszanak. Szirka már előző este eldönti, hogy a Frakkot és a Május 35-öt akarja magával hozni és reggel meg is keresi. Valószínűleg ő is tudja, hogy ezeket nem fogja ott elolvasni, de akármilyen kis résznek örül belőlük, és egyébként is biztonságot adnak neki a szeretett történetek.

Korábbi Szirka cikk | Újabb Szirka cikk