Mátra még: illedelmek; hörcsögök
2015-09-13 | Szirkablog
Ármin vacsorázik.
– Zöldséget is kell hozzá enni?
– Hát, úgy illene.
– Nem szeretem az illedelmeket – mondja kissé rosszallóan. – Az illedelmeket nem tartom a fejemben.
Némelyik túra kezdőpontját kocsival közelítjük meg. Hosszú utakra általában mesét kapcsolunk be, de pár percre nem, főleg ha ilyen szép “Odanézz!”-tájakon járunk. Szirka persze ilyenkor is igényli a mesét, de ha nincs gépi, önellátóan kitalál magának. Meglátszik rajta, hogy a nyáron komolyabb olvasmányokba kezdtünk, mert egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy merengve néz ki az ablakon és azt mondja:
– Különös, semleges érzés volt…
– Viszem a Macikát is. Kidugja a fejét, hogy világot látjon.
Kártyázunk. Új játék, ismerkedünk a szabályokkal, Szirkának feltűnik, hogy már a kezdés is más, mint eddig:
– Mindössze három lapom van!
Reggel az álmos-szép arcocskájával kóvályog ki a szobából, de egyáltalán nem a szokásos széles mosollyal.
– Rosszul aludtam.
– Miért, rosszat álmodtál?
– Igen. Harcoltak.
– Kik?
– Bence meg a sárkány.
Megpuszilom, indul tovább a mosdóba, út közben nem mulasztja el a szokásos reggeli rutint, kiszól a bejárati ajtón:
– Jó reggelt, madárkák! (Ami kb. úgy hangzik, hogy “Lóleggelt, madálkák!”)
Bár mi a híd után csatlakoztunk be ebbe az útba, de Szirka meglátta és vissza kellett mennie, hogy átkeljen rajta. Erre való, nem?
Kirándulók jönnek szembe, egy nő és két kisfiú. Az egyik fiú szaladni kezd a lejtőn, de a nő rászól:
– Ésszel, ésszel!
Szirka megértő mosollyal állapítja meg:
– Oktatja! – A “tj”-t szokás szerint külön ejtve, hasonulatlanul.
Aztán kiderül, hogy a hangnemből azt gondolta, nem is az anyukájuk, hanem a tanító nénijük. Kicsit örülök, hogy az anyuka-képe ilyen, bár ez inkább neki köszönhető, mint nekem.
Az egyik kiránduláson egyetlen szem szedret találunk.
– Bekaphatod nyugodtan – mondom Árminnak.
– Inkább vigyük el Szirkának.
Nem semmi egy ilyen ínyenctől.
Ezek megint találtak valamit.
Egy miniatűr békát. A következő órák (!) azzal teltek, hogy Szirka mennyire szeretne egy ilyen kis békát és hogy lécci-lécci vigyük haza.
Szirka számol:
– Háromból kettő az egy. Maradjunk annyiban.
Nem vitatkozom.
Kimegyek egy percre, Szirka eltűnik, amikor megtalálom, a mosógép homorú ablakában van a feje.
– Benéztem a mosógépbe és biztattam a ruhákat, hogy “Gyorsan, gyorsan, gyorsan, gyorsan!”
Ülünk a gyertyán
Kevés játékot szoktunk vinni nyaralásokra, mert már tárgyak nélkül is nagyon jókat játszanak, de egy szatyor plüssállat mindig van nálunk. Egyszer csak azt hallom, hogy valamin nem tudnak megegyezni. Amikor belépek, látom, hogy minden plüssállat elővéve, Szirka arcán félelem, egy ölnyi mackót szorongat a kezében, Ármin meg szenvedélyesen magyaráz:
– Az állatok megtehetnek mindent, amit akarnak, ők az ösztöneiknek engedelmeskednek, érted?
Két óvónő, egy dada és sok fegyelmezett óvodás.
Ármin valami indiszkrét kérdést tesz fel. Szirka felel neki, de visszakérdez:
– Tulajdonképpen mért kérdezed?
A szabadban falatozni kellemes mulatság. Sajnos ezt a darazsak is így gondolják. Amikor a Szirka teáscsészéjére is rászemtelenkednek, rájuk kiált.
– Az nem nektek készült!
A darazsak persze nem zavartatják magukat, mire Szirka még szenvedélyesebben veszekszik:
– Fékomadták! Hörcsögök!
Továbbiak a galériában (sorban haladjatok):
