kiszámoltam; csillagcsipesz (Balatonos-videós)

2015-07-25 | Szirkablog

– Jobban szeretlek, mint magamat – mondja Ármin Szirkának.
– Ez magától értetődik – feleli Szirka könnyedén. És ezt így hibátlanul ki is mondja, miközben azt, hogy “elfelejtettem”, még mindig sokszor úgy mondja, hogy “elfeletettettem”, mert túl hosszú.
Amikor pedig az egészet elmesélem Andrásnak, megjegyzi:
– Igen, én ilyen gyerek vagyok.

Ármin elalvás előtt forgolódik, majd azt kérdezi:
– Anya, ha lenne 10 gyűrűd, ami három kívánságot teljesít, hány kívánságot teljesítene az összes gyűrűd? Harmincat? – és világít a feje a büszkeségtől.
– Igen – mosolygok én is, és világít a fejem a büszkeségtől.
– Kiszámoltam – teszi még hozzá, hogy én is tudjam, mitől ilyen okos.

Szirka szülinapi rajza Éva néninek

Szirka szülinapi rajza Éva néninek, megmagyarázva.

Évente jövünk a Balatonhoz, ilyenkor az állandó környezethez mérve feltűnő, hogy egy év alatt mennyit nőttek.

Szirkánál az első döbbenet, hogy bár most is odamegy egyedül az ugrálóvárhoz, de nem rongyol be, hanem megáll előtte, kicsit nézi a gyerekeket, aztán visszajön és szól, hogy szeretne ő is ugrálni. Bejött a taktikája.

Egy másik, hogy először elszalad hintázni, keressük, megtaláláskor a lelkére kötöm, hogy legközelebb szóljon, ha elmegy. Eddig még semmi furcsa, de legközelebb tényleg szól, és többet nem szalad el.

Az nem balatoni vívmány, hanem az iskolai úszástanulás eredménye, hogy gyönyörűen lábtempózik, eszébe sem jut letenni a lábát, ha el akar jutni valahová. Pár nap múlva lekerül az úszógumi, eszébe jut a kartempó, mutat egy kis hátúszást is, egyszer levegővétellel is próbálkozik, de pont jön egy hullám. Különösen ahhoz képest, hogy milyen rengeteget hiányzott, láthatóan nagyon sokat tanult. Időnként azonban megfeledkezett róla, hogy a víz alatt ne próbáljon levegőt venni. Állítása szerint ezt nem tanulták. Az utolsó két nap már nem láttam, hogy ilyen gondja lett volna.

Ilyen volt, ilyen lett:

És ugyanúgy imádja az első perctől kezdve: Első nap, indulunk a “tandra”, Szirka derekán az úszógumi és énekel az utcán:
– Nekem a Balaton a Rijibéja!

Ármin is rengeteget bátorodott, úgyhogy nála is a víz alá bukás a fő játék. Próbálom meggyőzni, hogy a siklást meg kellene tanulni, de ragaszkodik hozzá, hogy az ő úszóiskolájában mindenki azt gyakorolja, amit szeretne.

Ármin naturökobio ékszert készített talált anyagokból.

Nyaralóban vagyunk. Nem nagyon találkoztak még tekerős lehúzójú vécével, de eszembe sem jut, hogy megmutassam nekik, hogy működik.
– Anya, képezd el, értem a módját! – újságolja Szirka a mosdóban.
– Minek?
– Hogy ott egy kicsit el kell tekergetni – mutatja a vécé csapját. – És onnan lehet papírt tépni szabályosan – mutat a papírtartóra.

A vízben van egy fém korlát a magasban, valószínűleg valamilyen játékhoz lehetett kapu. Most a strandoló gyerekek arra használják, hogy felkapaszkodjanak rá (legtöbben az “Apaaa, tegyél feeel!” – módszerrel) és a korlátot elengedve a vízbe csobbanjanak.
A mieink is kipróbálják. Később felidézik:
– Félelmetes volt leugrani a rúdról – mondja Ármin, árnyakkal az arcán.
– Nekem játszi könnyedség volt – mosolyog Szirka.

András segít Szirkának fürdőruhát venni.
– Ezt ilyen nehéz felvenni? – csodálkozik.
– Igen – hagyja helyben Szirka. – Valami szörnyű.

Hattyútoll segítségével tájékozódik a sajtóból.

Az esti égboltot nézegetjük, Szirkának eszébe jut, milyen jó lenne levenni egy csillagot.
– A csillagot nem lehet levenni. Az olyan, mint egy izzó tűzgömb – próbálom eltántorítani.
– Akkor csipesszel.
Amikor látja, milyen arcot vágok, hozzáteszi:
– Csillagcsipesszel.