Megint Mátra
2015-09-07 | Szirkablog
– Meséld el, mit csináltál, amikor kicsi voltál! – kéri Szirka.
Nagyon szereti, amikor gyerekkori emlékeket idézgetek fel neki és most tényleg kell valami, ami életet tölt bele. Hirtelen csöppentünk bele a kánikulába, a hűvös, erdei séták után alábecsültük a szükséges vízmennyiséget, a kutak nem működnek, a vár messzebb van, mint gondoltuk és az út előttünk szemmel láthatóan egyenesen az égbe vezet fel.
Egy kis falu határában járunk, újra elmesélem hát, hogy milyen volt a nyár a nagymamámnál, egy kicsi falu szélén. Napsütötte, szegfűgombás “nagy gyep”, erdélyi balladákkal teleénekelt “makkos erdő”, sóskaborította folyópart, ahol a füves töltésen hengergőztünk (lefeküdtünk a tetején és legurultunk), óriási kert, semmiből készített játékok (tökduda, konzervdoboz telefon, régi babakocsi kerekéből és egy ládából “kordé”), “tanyázás” a padon a ház előtt.
Kicsit nekem is könnyebb így felfelé kaptatni, de egy idő után nem tudom biztosítani a folyamatos emlékáradatot. Elég fáradt, tikkadt mindenki, főleg Szirka panaszkodik, hogy nem bír tovább jönni. Hirtelen jó ötlete támad.
Ha nem bírunk menni, akkor futjunk!
Az ötlet (és a mesélés) beválik, minden erejét összeszedve Szirka is feljut a várig. Sőt, a végén még a falromra is felkapaszkodik Ármin után (ha nem ütötte volna ki a meleg, ő lett volna az első, aki felmászik).
A galériában további kalandok és szépségek (az első képtől lapozzatok, mert történetes):
Folytatás hamarosan!
