Most tényleg a mindennapjai
2017-09-24 | Szirkablog
Biciklizés, molekulák, masnikötés, őszi falevelek sárgulása, hajnali varrás, tavon tükröződő fák.
Ez egy paparazzo felvétel az erkélyről. Itt még Szirka nem tudott biciklizni, Ármin próbálja tanítgatni. Csak hát a füvön nehéz tekerni, és a hely is kicsi a begyorsuláshoz, azonnal kanyarodni kell. Az egész utcánk egy nagy, meredek lejtő, járda hol van, hol nincs (előttünk éppen nincs), itt sem lehet megtanulni biciklizni. Az lett a kitalálás, hogy vasárnap reggelenként, amikor megtehettük, András felment a gyerekekkel (bicikliket a lejtőn feltolni, lépcsőn felcipelni) egy másik utcába, aminek van egy kis egyenesféle szakasza. (Érdekes, hogy “az lett a kitalálás,” hogy a tortúrát András csinálja, nem én…) És egyszer csak ezt a képet küldte:
Még kell gyakorolni, de már van mit 🙂
Szirka az ilyen böngésző-jellegű rajzokból még mindig akármennyit elő tud állítani. A színeseket jobban szeretem, de ami a ceruzásaknál színben kimarad, az megjelenik mozgalmasságban, ötletben, bátorságban.
“Miért sárgulnak el ősszel a falevelek?” témában kísérleteztünk. Zöld leveleket gyógyszertári alkoholban elturmixoltunk és a keverékbe konyhai papírtörlő egyik sarkát belelógattuk, hogy felszívja. Két pohárka mixünk volt, egy vadszőlő és egy akác. Először csak a zöld klorofill látszott, aztán megjelent a többi pigment is. A várakozásnak megfelelően a vadszőlőből a piros is szépen kijött, az akác meg sárga lett, mint a természetben. Nekem elég nagy kihívás volt leegyszerűsíteni a magyarázatot fotoszintézisről, klorofillról, pigmentekről, hogy azért maradjon még némi értelme is a dolognak, de szerintem az alapot, hogy milyen csodálatosak a növények, megértették.
Nagyobb méretben letölthető innen (regisztrált olvasóknak):
Amikor Léna, a mindjárt egy éves unokám nálunk van, nem lehet Legózni, de lehet Duplózni:
Ármin Duplo kalóza
A többiek még alszanak, Szirka varr.
A sima “Head and shoulders”-t unalmasnak találták (főleg Ármin), ez a jajveszékelve előadott változat.
Ez egy másik kísérlet. Ételfestéket cseppentettünk forró és jeges vízbe. A forró vízben gyorsan ficergő molekulák szinte azonnal szétcsapták a festéket, a szinte egy helyben vacogók alig lökdösték arrébb. Nagyon látványos volt. Megnéztünk hozzá egy rövid videót a vízmolekulákról és a megfigyeléseket dokumentáltuk is.
Szirka így.
Azért van most ilyen sok kísérlet, mert egyezséget kötöttünk: Kedden Kísérlet, amire én készülök fel, de ők dokumentálják:
Ármin kísérletes füzetéből
Szirka még mindig sokkal jobban szereti ezt a kicsiknek való nagy méretű gyöngyöt, viszont elkezdett önállóan mintákat tervezni. Eddig csak ilyen geometrikus “szőnyegeket” rakott ki, most egy gőzölgő, pöttyös teáscsészét és a kislány ruhájára egy figurát.
Nekem elájulat: Szirka rajzán a tóban tükröződnek a partján álló fák és a nap, a kertben stilizált virágok. A magas sarkú cipő és a mintás harisnya fontosabb, mint az ujjak.
Ez a kislány azért öltözködik ilyen boldogan, mert egyedül köti be a cipőjét. Ez is az én saram volt. Ármin sem tudott cipőt kötni, szegény gyerekeket nem tanította meg senki. Halogattam, hogy majd jól megtanulom ezt a szuper egyszerű módszert és majd akkor. Szirkának eddig nem is volt fűzős cipője, ilyen lusta szülei vannak. Pedig csak meg kellett neki mutatni és párszor végigkísérni, majdnem Árminnal azonos tempóban tanulta meg. Szirka a hagyományos, nyuszifüleset, Ármin egy könnyebbet. Nesze nekem.
Panasznak álcázott dicsekvés: Nem tudom elpakolni, elajándékozni a kis kori játékaikat, mert időnként előveszik és ilyen jókat csinálnak. Mágneses kirakóból: feltupírozott hajú fiú rádióban hallgatott zenére táncol (Ármin).
Ez is egy öröm: neki is, nekem is. Matekozik éppen és boldog. Eddig kedvenc tantárgyaként mindig az olvasást nevezte meg, legutóbb a matekot említette. (Ebbe valószínűleg belejátszik az is, hogy az olvasást már nem tantárgynak éli meg, hanem szórakozásnak.) A képen a “ToDo Math” játékkal játszik. Ez nagyon kezdő szintről indul, teljesen önállóan és ilyen örömmel tud vele gyakorolni.
Hát így.
