“Egyedül nem megy” – Az önállóság egy Down-szindrómás felnőtt szemével

2017-05-18 | Andiblog

Számomra az önállóság azt jelenti, hogy egyedül készítem el a reggelit, vagy önállóan kimosom a ruhákat és kiteregetem. Amikor ez megvan, akkor jöhet a reggeli készítése, amit szintén érdemes egyedül megcsinálni, mert az is egy adott feladat, de ami még fontos, az a takarítás mindenütt.

 

Reggeli készítés – Anya felügyel 😛

 

Mások önállóságát még nem láttam, de viszont biztos vannak olyan felnőttek vagy gyerekek, akik teljesen önállók szerintem. Akkor lehet mondani, hogy önálló valaki, amikor látjuk, hogy már egyedül is képes elvégezni az adott feladatot. Legalábbis én így tudom.

 

Hát bizony nekem nagyon hiányzik valami az önállósághoz, például szeretném megtanulni a mosást meg a főzést is. Megtanulható ez a dolog, mert én is úgy kezdtem megtanulni, hogy anyukám megmutatta, hogy hogyan legyek önálló, és amikor ráéreztem akkor viszont néhány dolgot megjegyeztem belőle, mégpedig a mosogatást, teregetést. A következő viszont a főzés lesz, amit hamarosan meg fogok tanulni, önállóan főzni. Néhány dolgot azért ki tudok sütni, mégpedig az a rántotthús, de van, amikor palacsintát is szoktam sütni, meg tojásrántottát. De azért szívesen megtanulnék főzni is, például leveseket, tésztaféléket is, meg főzelékféléket, mert a főzés nem csak egy feladat, hanem jó móka is.

 

Sok mindent ki lehet főzni, amit szeretünk, persze van olyan, amibe szoktak segíteni nekem, például a közlekedésben, mert fura alakok vannak, erre nem írok példát, mert azoktól félek. De akkor viszont mit tennék, ha találkozok ilyenekkel? Valahogy lefognám őket, gyorsan megkaparintanám valamelyik pisztolyát, és őket lelőném sorba, és akkor a világ megmenekülne, és én lennék a hős, hogy megmenekítettem az egész világot.

 

Hazafelé menet

 

Hogy kinek a segítségére számítok? Hát ez a kérdés nagyon könnyű, mert a válasz is egyszerű rá. A testvéreimre, anyukáméra, és az ismerőseimre, meg persze az apukáméra. Ők rájuk számítok. És tudom, hogy segítenek nekem, mert nagyon aranyosak és kedvesek és jólelkűek és a szívük gyémántból van.

 

Van olyan ember, akinek szívesen segítek, például a családomnak és az ismerőseimnek meg a testvéreimnek. Abban szoktam segíteni nekik, hogy felsöprök meg felmosok, de amikor az ismerősömnél vagyok, akkor viszont terítésben, illetve az asztal törölgetésben is megsegítem. Ennek viszont nagyon örül az ismerősöm. Van, amikor a családomnak is segítek abban, hogy a szobát is kitakarítom. És ez nekik tetszik nagyon. Akadna valaki, akinek tudnék segíteni, de sajnos nem tudom, hogyan segítenék neki, mert ő viszont nehéz eset egy kicsit, ezért nem tudok neki mit csinálni.

 

A képességeim magától jönnek, és igen elégedett vagyok vele, mert olyanok jönnek, amit meg is tudok valósítani, mert elérem a célom. Hogy mi lenne az? Az viszont egy álom volt, és a szívemhez nőtt, és ez a színészkedés. Mert nagyon szeretek színészkedni, és nagyon jó érzés, hogy ez teljesült is a Baltazár Színházban. Ennek nagyon örülök tiszta szívemből.

 

Örkény István: “Nézzünk bizakodva a jövőbe” c. darab jelmezes próbáján a Baltazár Színházban

 

 

Hogy mi lenne az, amit jobban szeretnék csinálni? Erre van egy egyszerű válasz. Az viszont a könyvírás, meg a lemezkészítést is szeretném megvalósítani egy kedvenc együttesemmel.

 

Ezt még át kell olvasnom…

 

Szerintem egyforma képessége van mindenkinek, mert nem lehet versenyezni abban, hogy ki miben jobb, mert például én tudok úszni, és a gyerekek vagy a felnőttek azt mondanák, hogy ők jobban tudnak úszni mint én, ez viszont már irigység, és ez nem jó dolog, hogy másokra irigyek vagyunk, szerintem. Akik ilyenek azokat viszont nem vesszük figyelembe, mert ha az illető irigy, akkor ugyanazt kapja vissza másoktól, amit ő ad nekünk. Ezért nem jó, ha másokra irigyek vagyunk.

 

Arra nem könnyű válaszolni, hogy hogyan fejlesztem a képességeimet, de megpróbálom. Első sorban az állóképességgel kezdeném, hogy nem nagyon van egyensúly érzékem és ezt fejlesztem magamnak. További képességeim az egy kicsit túl jó meg egy kicsit túl sok is, mert úsztam, kosaraztam és most színészkedem. Ezeket nagyon élvezem.

 

Ahhoz, hogy egyedül éljek arra még nagyon sokat kell várjak, mert nagyon messze vagyok tőle és még nagyon sokat kell tanulnom hozzá.

 

 

Fotók: Bege Nóra

 

 

Vélemény, hozzászólás?