“Ha nem fogadja el a testvérünket, mehet a levesbe” – A barátság egy Down-szindrómás blogger szemével
2017-06-09 | Andiblog
A barátság nem csak egy szó, hanem érzelem is, mert ha kötődünk valakihez, akkor viszont egy jó barátságot kötöttél meg. A barátokat úgy válogatjuk meg, hogy a testvérünket fogadja el, ha nem fogadja el, akkor viszont mehet a levesbe, vagy oda, ahonnan jött.
Testvérek (Bege Nóra fotója)
Ez a barátság tarthat örökké, de van, mikor a barátság meg is szakadhat, mert nem mindig tudunk megegyezni valamiben, mint például, hogy a laptop előtt ki meddig ülhet. Viszont erre is van egy megoldás, mégpedig te ülsz fél órát, aztán a barátod üljön majdnem ugyanannyit.
Szerintem a barátság egy szívből jövő ajándék, mert nem csak kézzel fogható ajándékkal fejezhetjük ki, hogy barátok vagyunk, hanem az igazi barát is lehet ajándék. A barátok el is mennek csatangolni, illetve kiruccanni, mert nekik jót tesz ez a kis kiruccanás. Amikor rossz kedvünk van, akkor mindig jó, ha van egy barát, aki meghallgatja ami a szívünket nyomja, és ha baj van, akkor segít.
Sulis barátnővel
A tesómnak, a Nikinek van egy barátnője, akit szintén úgy hívják, hogy Niki, akit szeretek és nekem is nagyon jó barátnőm. Nekem is vannak barátaim és barátnőim, de nem emelnék ki neveket, mert mindannyian egyformán a barátaim. De van egy valaki, aki nagyon jó barátom, és őt úgy hívják, hogy Dávid. Vele régen együtt kosaraztam és amikor van időm, akkor együtt járunk táncolni és nagyon szeretek vele táncolni. Nagyon örülök amikor találkozunk egymással és ő is nagyon örül nekem, hogy találkozunk és láthat engem. A Dáviddal együtt csacsacsázunk ezen a táncon, amit szintén élvezek és az is jó benne, hogy a Dávid is élvezi. Nagyon jól érezzük magunkat együtt.
Kosáredzésen Dáviddal
Nem csak a táncon vannak barátaim, hanem a szepezdi táboron és a Baltazár színházban és az iskolában is voltak barátaim, meg úgy általában is sok barátom van. A szepezdi táborban az egész csapat jó barátom, és a Baltazár színházban is az egész társulat. Az iskolában nagyon sok barátokat szereztem, akik azóta is a barátaim. Nagyon örülök, hogy sok időt eltölthettem velük és a barátságuk energiát adott nekem.
Baltazáros barátokkal: Keresztes Annával és Kovács Pankával (Bege Nóra fotója)
Általában a barátaimnak elmondhatom a titkaimat és megoszthatom velük az életem első részét, aminek ők is részesei számomra, és ennek nagyon örülök. A barátság azért fontos, mert meghallgatják a bajaidat, és ami nagyon nyomaszt téged, azt is elmondhatod nekik, és a barát meghallgatja. Szükség van mindenkinek barátokra, mert jó, hogy van valaki mellettünk támaszként, ha bánatosnak vagy csalódottnak érezzük magunkat, és elmondhatjuk neki, hogy mitől jött elő ez az érzés.
Ha a barátunk bajba kerül akkor vajon hogyan tudnánk segíteni? A válasz egyszerű. Például, ha elesik a barátunk és kibicsaklik a bokája, akkor felsegítjük és közben hívunk egy taxit és kórházba visszük. Ha már odaértünk, akkor először a segítő száll ki a taxiból, és aztán a barátot úgy szállítjuk ki, hogy megfogjuk a kezét, a segítő nyakába tesszük a kezét, és úgy megyünk be a kórházba és ott jelentjük az esetet, hogy mi történt és akkor a barát megköszöni, hogy segítettünk neki.
Elválaszthatatlanok
Azért is fontos a barátság, hogy megbeszéljük, hogy a harmadik barátnak szerezzünk egy meglepetésbulit a tudta nélkül a harmadik barát születésnapja alkalmából, de úgy, hogy ne sejtsen meg senkit, mert attól meglepetés a meglepetés, ha nem tud róla a harmadik barátunk.
Jó, ha mindig van egy barátunk, aki mindenben segít és meghallgat.
