“Mindig is a veszélyeset szerettem” – a Down-szindrómás tűzoltó valóra váltotta az álmát

2017-01-08 | Család| Down-szindrómával a világ

Matt Horn élénken emlékszik a napra, amikor Jason Eagan besétált a sandovali tűzoltóállomásra és azt mondta, hogy tűzoltó szeretne lenni.

– Egyszer csak belépett és egy jelentkezési lapot kért. Adtam neki – mondja Horn, a megyei tűzoltóparancsnok. – Kis idő múlva visszajött és megkérdezte, nem segítenék-e kitölteni. Segítettem és egy kicsit elkezdtünk összebarátkozni.

A parancsnok tudta, hogy 33 éves, Down-szindrómás Jason számára nagy kihívást jelentene, hogy tűzoltó lehessen, de Jason kitartó volt.

– Attól a naptól kezdve naponta eljött az állomásra, ott volt velünk, és figyelte a mindennapi tevékenységeket. Aztán, egy hónappal később szavaztunk a felvételéről.

Vita tört ki, és aggodalmak merültek fel.

– Nem volt köztünk egyetértés. Voltak, akik ellenezték. De a szabályzatunkban nem szerepel olyasmi, hogy nem segítheti a munkánkat Down-szindrómás ember – mondja a parancsnok. – Sok vita és beszélgetés után arra jutottunk, hogy felvesszük az állományba, de ugyanolyan feltételekkel, mint a többi beosztott tűzoltót.

Az fizikai alkalmassági vizsgán megfelelt. Kitöltötték a papírokat és hivatalossá vált: Jason tűzoltó.

Ez egy éve történt. Jason nem megy be az égő házakba és kimarad a veszélyes mentésekből, de egyébként a legénység teljes jogú tagja.

Részt vesz a képzéseken a többi tűzoltóval. Segít az állomáson. Ott van az adománygyűjtő és jótékonysági rendezvényeken.

Tűz esetén segít a tömlő feltekerésében, lehozza a kocsiról a ventilátort. Hívások után segít a kocsit szolgálatra kész állapotba hozni.

– Neki is van személyi hívója. Ha riasztás van, ő is az állomásra jön és megvárja, míg valaki kiadja neki a feladatot – mondja a parancsnok. – Előfordul, hogy nem hagyja el a tűzoltóállomást, de ez más beosztott tűzoltókkal is így van.

Jason egy háztömbnyire lakik az állomástól. Amikor megszólal a csipogó, azonnal rohanni kell, még az éjszaka közepén is, akár a Family Guy Stewie-jával díszített pizsamában is – ahogy az meg is történt.

Jasonnak saját egyenruhája és sisakja is van.

– Egy kicsit azért vigyáznunk kell rá, hiszen a munkánk veszélyes lehet. De amikor azt mondta, hogy élete álma, hogy tűzoltó legyen, nem hagyhattam cserben. Meg kellett keresnem a módját, hogyan lehet az állomány tagja, és eddig úgy néz ki, hogy nagyon jól működik a dolog.

Jason azt mondja, hogy a veszély nem riasztja el.
– Nem, uram – mondja. – Mindig is a veszélyeset szerettem.

Az, hogy tűzoltó lehet, mindennél többet ér számára.
– Felveszem itt ezt az egyenruhát, ez megváltoztatta az életemet – mondja Jason.

A feladatai közé tartozik, hogy felvonulásokon a kocsin utazzon és segítsen az iskolai tűzvédelmi oktatásokon.
– Ne menjetek a konyhába, hogy meg ne égessétek magatokat. Ne játszatok a konyhában! – mondja a gyerekeknek.

Azt is elmondja, mit kell tenni, ha az ember ruhája kigyullad.
– Állj meg, feküdj a földre, takard el az arcod és hemperedj meg.
– Hemperegj előre-hátra – teszi hozzá a parancsnok.
– Hemperegj előre-hátra – ismétli Jason.

A tűzoltóállomásnak két főállású alkalmazottja van, egyikük a parancsnok. Az állomány további kb. 25 tagja, beleértve Jasont is, önkéntesként dolgozik.

A parancsnok szerint nagyon jó ötlet volt Jasont felvenni.
– Rendkívüli büszkeséggel tölt el, hogy látom, ahogy fejlődik a szolgálatban.

Jason számára a parancsnok több mint főnök.
– Csodálatos ember. Figyel rám. Nagyon jó ember.

Szöveg és képek innen