Hogyan tanult meg Aoife cipőt húzni? – Hibázás nélküli tanulás a gyakorlatban

2018-09-21 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek

Akár szülőként, akár pedagógusként találkozunk tanulási nehézségekkel élő gyerekekkel, fontos, hogy ismerjük a hibázás nélküli tanulás módszerét. Az alábbi példában nem csak ebbe a módszerbe, hanem az inkluzív oktatás gyakorlatába is bepillantást nyerhetünk.

A hibázás nélküli tanulás gyakorlati alkalmazásában alapvető eszköz, hogy a feladatot világosan megfogalmazott kis lépésekre bontjuk, és a legkönnyebbtől a legnehezebb felé haladva tanítjuk (“feladatelemzés”), a segítség fokozatos visszavonásával (“állványozás”). Ez a technika nagyszerűen működhet új készségek elsajátításánál, főleg olyanok esetében, akik a kudarctól félve inkább nem is próbálkoznak a feladattal. Megtanulhatják így elkészíteni a szendvicsüket, bepakolni a táskájukat, megoldani egy összeadást vagy elvégezni egy kísérletet. A feladat jellege, tartalma az egyéni körülményektől és életkortól függ, maga a technika nagyon sok helyzetben alkalmazható. Az önbizalom növekedésével a feladatokba lassan be lehet építeni a problémamegoldás vagy a próbálkozás lehetőségét.

• Az új készségek tanításánál fontos, hogy a cselekvést olyan lassan mutassuk be, ahogy beszélünk. Vannak, akiknek nehéz egyszerre a szavakra és a mozdulatokra is figyelni. Ilyen esetben próbáljuk meg beszéd nélkül bemutatni a mozdulatokat. Ha a gyerek már kevés segítséggel is boldogul, szavakkal is kísérhetjük a cselekvést.

• A reakcióra is hagyjunk időt: általában megfelel, ha magunkban mindig elszámolunk ötig, amikor válaszra vagy reakcióra várunk. Ezt a szabályt nem csak tanítási helyzetekben érdemes követni: a lassabban dolgozó agynak több időre van szüksége, és a feldolgozást zavarja, ha újra (meg újra) beleszólunk.

• Egy új készséget sokszor kell gyakorolni, kezdetben mindig felügyelettel. Ha kiigazításra van szükség, azt azonnal tegyük meg. A helyes lépésekre világosan és pozitívan reagáljunk.

Hogy hogyan működik a gyakorlatban az állványozás és a feladatelemzés módszere, Aoife*, egy ír kislány példáján mutatjuk be. A tanítás lépéseinek részletes leírása segíthet abban, hogy másféle feladatok és készségek tanításában is könnyen alkalmazni tudjuk a módszert.

Aoife az ír iskolarendszerben, ahova rendszerint 4-5 évesen kerülnek be a gyerekek, a második évét tölti. Neki is, mint minden más gyereknek az iskolában, váltócipőt kell vennie, amikor az épületben tartózkodik, és kinti cipőt kell húznia, amikor kimegy. Aoife Down-szindrómás, középsúlyos értelmi fogyatékos. Heti 3,5 órában foglalkoznak vele külön, egyébként tipikus fejlődésű társaival együtt tanul. Szükség szerint egy gyógypedagógiai asszisztens segít neki és egy másik gyereknek az osztályban. Aoife visszahúzódó és nem szívesen vállal kockázatot. Amikor a tanárai és a szülei megbeszélték, hogy milyen fejlődési célokat tűznek ki számára, egyetértettek, hogy nagyon fontos az önellátási készségeit fejleszteni. Úgy döntöttek, azzal kezdik, hogy megtanítják Aoife-nak felhúzni a kinti cipőjét.

Feladatelemzés

A feladatelemzés módszerét alkalmazták, amelyhez a feladatot először fel kell bontani lépéseire. Mielőtt Aoife-nak elkezdték volna tanítani a cipőhúzást, az osztályfőnöke megfigyelt egy másik gyereket az osztályban, ahogy a cipőjét húzta. Feljegyezte, hogy a művelet négy lépésből áll, és ezeket a lépéseket egy táblázatba foglalta. A következő négy hétben ennek a táblázatnak a segítségével követték nyomon a fejlődést és ebben jelölték, hogy az egyes lépéseket segítséggel (S) vagy önállóan (P) végzi-e.

A táblázat elkészítése után az osztályfőnök megfigyelte, Aoife hogyan veszi fel a cipőjét. Észrevette, hogy az 1-3 lépésekhez szóbeli és fizikai segítséget is igényel, a 4. lépéshez azonban csak szóbelit: a tépőzárat be tudja csatolni, ha erre megkérik.

Az osztályfőnök irányításával a gyógypedagógiai asszisztens segített megtanulni Aoife-nak a cipőhúzást. Mivel az utolsó lépés ment könnyebben, a műveletet visszafelé haladva építették fel.

A gyakorlás során Aoife megfelelő magasságú székre ült, hogy talpai a földön legyenek. A cipőit úgy helyezték elé, ahogy majd fel kell húznia.

Bemutatás

Az asszisztens mind a négy lépésnél maximális segítséget nyújtott:

1. lépés: Az asszintens szóbeli segítséget adott: “Lábfej a cipőbe.” Közben a cipő orrára mutatott, aztán belehelyezte Aoife lábfejét és amikor a helyére került, gyengéden megnyomta.
2. lépés: Az asszintens szóbeli segítséget adott: “Ujjak a sarokhoz.” Közben Aoife ujjat a megfelelő helyre tette.
3. lépés: Az asszintens szóbeli segítséget adott: “Le a sarkat.” Közben Aoife sarkára mutatott, majd lenyomta Aoife térdét, hogy megerősítse a lefelé irányuló mozgást.
4. lépés: Az asszintens szóbeli segítséget adott: “Tépőzár.” Közben becsatolta a tépőzárat Aoife cipőjén.

Gyakorlás

a, Az asszisztens maximális segítséget nyújtott az 1-3. lépéseknél. Aoife megtanulta önállóan végrehajtani az utolsó lépést (a tépőzárat becsatolni).

b, Az asszisztens maximális segítséget nyújtott az 1-2. lépéseknél. Aoife megtanulta végrehajtani a 3. lépést (Sarkat lenyomni a cipő sarokrészébe.). A 4. lépést önállóan hajtotta végre.

c, Az asszisztens maximális segítséget nyújtott az 1. lépésnél. Aoife megtanulta a 2. lépést (Ujjakat a sarokrész belsejébe tenni.). Önállóan hajtotta végre a 3-4. lépéseket.

d, Aoife megtanulta az első lépést (Lábfejet a cipőbe csúsztatni.).

Önállóan hajtotta végre a 2-4. lépéseket.

e, Aoife mind a négy lépést önállóan gyakorolta.

Az asszisztens minden hét végén bejegyezte a haladást a feladatelemző táblázatba, amit az osztályfőnök készített.

Miközben Aoife az egyes lépéseket gyakorolta, az asszisztens fokozatosan egyre kevesebb fizikai segítséget nyújtott. Gesztusokkal (kézmozdulatok, bólogatás, rámutatás) és szóban addig segített, míg a kislány az adott lépést teljesen önállóan végre nem tudta hajtani.

Gyakorlás más helyzetben

Amikor Aoife-nak otthon kellett cipőt váltania, az édesanyja is a fenti eljárást alkalmazta. Így többet is tudott gyakorolni és arra is lehetősége nyílt, hogy az újonnan elsajátított készséget más helyzetben is alkalmazza.

* Ír női név, így kell kiejteni

A cikk (és a cipős kép) forrása az ír Mary Immaculate College “STRANDS: Strategies for Teachers to Respond Actively to the Needs of children with Down Syndrome” című kiadványa, amelyet a sajátos nevelési igényű gyerekek általános iskolai inklúziójának támogatásához készítettek.

A fotók a Gigi’s playhouse weboldaláról származnak.