Inklúzió? Mi abban a nagy durranás?

2016-09-21 | Intézmények| Iskola

Inklúzió. Lehet, hogy pár barátom szerint kicsit megszállottja vagyok a témának. Akár igazuk is lehet, de SOHA nem fogok elnézést kérni azért, hogy harcolok a gyerekeim jogaiért! A fiaimnak csak én vagyok a hangja. Két nem beszélő fiam van, akik mellesleg egy plusz kromoszómával büszkélkedhetnek.

 

A legnagyobb fiam, Toby 10 éves, és nemrég lépett be egy flag football csapatba, ahol a társai tipikus fejlődésű gyerekek. Vasárnap játszotta az első meccsét. Hadd ismételjem ezt el. A fiam, aki Down-szindrómával született egy olyan országban, ahol ez a diagnózis automatikusan árvaságot jelent, és élete első négy évét súlyos elhanyagoltságban, valószínűleg bántalmazásban is töltötte egy árvaházban, most vasárnap egy focimeccsen játszott! Ez ÓRIÁSI és szerintem az inklúzónak köszönhető.

 

toby-football-team

 

Hadd világítsak rá egy kicsit az összefüggésre. Amióta csak Toby iskolás lett, azért harcoltam, hogy teljes inklúzióban legyen része. Jogilag ez azt jelenti, hogy az iskolában töltött idejének legalább 80%-át tipikus fejlődésű gyerekek között kell töltenie. Voltak évek, amikor ezért komolyabban kellett küzdenem. Azért küzdöttem olyan elszántan, mert ismerem a fiamat és tudom, hogy nemcsak ez a legjobb neki, de ez az, amit Ő szeretne. Toby mindennél jobban szeretne a korabeli fiúkra hasonlítani. Kicsit emlékeztet arra, ahogy Pinokkió “igazi kisfiú” akart lenni. Mindent utánoz, amit a barátai tesznek. (Számára minden kortársa “barát.”) Mi is lenne jobb módszer arra, hogy megtanulhassa, milyenek a tipikus fejlődésű tízévesek, mint hogy egész nap közöttük van?

 

Az általános iskola, ahova Toby jár, csodálatos munkát végzett az inklúzióval. Az iskola inkluzív szelleme és hangulata arra készteti a diákokat, hogy befogadják Tobyt és társukként fogadják el. Látják a másságát, de emiatt nem közösítik ki, hanem egyesült erővel támogatják, segítenek neki az akadályok legyőzésében, és bátorítják, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából.

 

Ezzel érünk az inklúzió és a flag football kapcsolatához. A csapat, amelybe Toby került, az osztálytársaiból áll. Mivel ezek a gyerekek már inkluzívan gondolkoznak, nem okozott nekik problémát, hogy Tobyt a csapat teljes jogú tagjaként kezeljék. Az első edzésektől kezdve láttam, hogy jelnyelven kommunikálnak vele. Megdöbbentett a türelmük is. Az igazat megvallva, türelmesebbek voltak vele, mint én szoktam lenni! És ami a legfontosabb, láttam, hogy a csapattársai azt szeretnék, hogy Tobynak sikerüljön a játék, és készek arra, hogy ehhez bármilyen változtatást megtegyenek.

 

Végül eljött a meccs, ott ültem a többi szülővel a nézőtéren, drukkoltam a csapatnak, és egyszer csak olyat láttam, amit SOHA nem fogok elfelejteni. Az irányító átadta a labdát Tobynak! Toby nem tudta, mit csináljon, csak állt egy helyben.

 

toby-football-handoff

 

Miközben egyik csapattársa biztatta, hogy fusson, a többiek körbevették, hogy megvédjék az ellenfél játékosaitól és BEKÍSÉRTÉK A CÉLTERÜLETRE, ahol mindenki éljenezni kezdett és összepacsizott. Milyen szép képe ez annak, amit a fiam számára szeretnék: barátok veszik körül, megvédik a támadásoktól és hozzásegítik a sikerhez.

 

toby-football-touchdown

 

Szóval, mi olyan nagy durranás az inklúzióban? Hogy egy olyan gondolkodással lát el az életre, ahol gondoskodunk egymásról és arról, hogy ne csak befogadjunk mindenkit, hanem a sikerre is bátorítsuk. Olyan állampolgárokat nevel, akik hajlandóak lemondani saját igényeik egy részéről másokért, és azért, hogy MINDENKI a csapat tagjának érezze magát. Ezeknek a gyerekeknek – az iskola szellemiségének köszönhetően – mindez természetes. Bárcsak az lenne a felnőtteknek is…

 

Az inklúziónak köszönhető, hogy a fiam egy flag football csapat tagja lett, és még pontot is szerzett! (Ami után természetesen rögtön el is járta a góltáncát!) Látva Toby örömét és büszkeségét, megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy az inklúzió TÉNYLEG NAGY DURRANÁS.

 

Kép és szöveg: Nothing Down About It

 

 

Vélemény, hozzászólás?