Atlanto-axiális instabilitás Down-szindrómánál
2018-12-11 | Down gyereket nevelek| Egészség| Egészségügyi problémák
Mit jelent az atlanto-axiális instabilitás?
Az atlasz és az axis az első két nyaki csigolya neve. Ha ez a két csigolya egymástól rendellenesen elmozdul, nyomást gyakorolhatnak a gerincvelőre, ami különböző enyhébb, és idővel súlyosabb idegrendszeri tüneteket okoz. Az atlanto-axiális instabilitás Down-szindrómások körében gyakoribb, mint másoknál, de még náluk is ritka: 100-ból egy esetben jelentkeznek tünetek. Még ritkábban a felső csigolya és a koponya között (atlanto-okcipitálisan) jön létre az instabilitás.
kép innen
Hogyan alakul ki?
A csigolyák elcsúszása az esetek többségében lassan történik és a tünetek alapján felismerhető. A legfontosabb jelek, amelyekre feltétlenül oda kell figyelni:
– fájdalom és/vagy nem múló nyaki merevség, nehezére esik oldalra nézni
– szokatlan fejtartás
– bizonytalanná válik a járás (megváltozik, ahogy mozog, táncol)
– finommozgás fejlődése visszaesik, már elsajátított készségek elvesznek (megváltozik az öltözködés, rajzolás, számítógép kezelése, evőeszköz használat, játék)
Ritkábban előfordulhat, hogy a csigolyák valamilyen trauma, esés, hirtelen terhelés hatására mozdulnak el. Ha a tünetek hirtelen jelentkeznek, sürgős ellátásra van szükség.
Érdemes-e minden Down-szindrómás nyakát megröntgenezni?
Korábban azt ajánlották, hogy mielőtt a Down-szindrómások élénk mozgással járó sportokat kezdenének, röntgenezzék meg a nyaki csigolyáikat. Sajnos azonban ez a vizsgálat nem bizonyult alkalmasnak az atlanto-axiális instabilitással kapcsolatos problémák előrejelzésére: van, akinél a röntgen eltérést mutat, de soha sem lesznek tünetei, miközben a normál röntgen eredmény nem jelenti azt, hogy a probléma nem alakulhat ki.
Vannak-e kockázatos tevékenységek atlanto-axiális instabilitás szempontjából?
Bizonyos mozgásformák eredendően több kockázattal járnak – mindenki számára. Mérlegelni kell azt is, hogy sokszor nem maga a mozgásforma, hanem a mozgáskoordináció feljetlensége okoz problémát, és azt is, hogy a sportok magára a koordinációra és az izomerő fejlődésére is jó hatással lehetnek.
Az amerikai gyermekorvosok szakmai szervezete, az AAP 2011 augusztusi ajánlása szerint óvatosnak kell lenni az orvosi vizsgálatoknál, és az olyan sportokkal, mint a foci vagy torna, valamint 6 éves kor alatt kerülni kell a trambulinozást (minden gyereknek). Ezzel összefüggésben figyelni kell a myelopátia tüneteire: ha megváltozik a végtagok mozgása, változik a széklet vagy vizeletürítés, nyaki fájdalom jelentkezik vagy merev nyak, félrehajtott fej, általános viselkedésváltozás, gyengeség figyelhető meg.
kép innen
Nagy Britanniában a Down-szindrómásoknál trambulinozás, torna, box, műugrás és lovaglás előtt a Brit Gimnasztikai Egyesület tesztjét végzik el, amely 3 feltételt szab a sportolás engedélyezéséhez:
1. Nincsenek myelopátiás tünetek:
fokozódó izomgyengeség
érzékelés elvesztése
vizeletvisszatartási zavarok
az izomtónus megváltozása
romló koordináció
saját mozgás érzékelésének romlása
megváltozik a járás
szurkáló érzés, zsibbadás
2. Az állát a mellkasára tudja hajtani.
3. A nyak izomzatát jól irányítja: kinyújtott lábbal háton fekve, két kezénél fogva ülésbe húzható a fej hátraesése nélkül, illetve fel tud nézni a plafonra és onnan le a lábfejére.
A teszt alapján megadott engedély után az eddigi mintegy 500 esetben senki sem szenvedett nyaki sérülést sportolás közben.
Mire lehet még vigyázni?
– Kocsival utazásnál ajánlott ellenőrizni, hogy a fejtámasz megfelelően van-e beállítva és baleset után fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a Down-szindrómásoknak könnyebben megsérülhet a nyaka.
– Műtéteknél, általános anesztéziánál, orvosi vizsgálatoknál, amikor a nyak és a fej szokatlan pozícióba kerülhet, szintén fontos odafigyelni az atlanto-axiális instabilitás veszélyeire.
Mennyire súlyos?
Az atlanto-axiális instabilitás komoly következményekkel járhat. A korán felismert tünetek és az időben történő műtét azonban teljes gyógyulást hozhatnak. Előrehaladott állapotban, amikor már bénulási tünetek jelentkeznek, tartós károsodásra lehet számítani. A műtéti eljárás sikeressége mára 90% fölé emelkedett.
