Csodaszer a Down-szindrómások egészségéért: A testmozgás

2018-07-26 | Down gyereket nevelek| Egészség

Miért van a Down-szindrómásoknak az átlagnál is nagyobb szüksége a rendszeres testmozgásra és hogyan segíthetünk, hogy a mozgás a mindennapjaik része legyen?

A korunkban járványos méreteket öltött elhízás a Down-szindrómásokat sem kíméli, a legtöbb forrás szerint körükben még az átlagnál is több az elhízott és túlsúlyos felnőtt és gyerek. A mozgással és a táplálkozással kapcsolatos döntéseknek a Down-szindrómásoknál nem csak azért van kiemelt jelentősége, mert az elhízás olyan betegségekre hajlamosít, amelyek Down-szindrómánál egyébként is gyakoribbak, hanem azért is, mert náluk az egészséges testsúly fenntartását több körülmény is nehezítheti. Ez egyben azt is jelenti, hogy náluk a pozitív eredményeknek is sokkal nagyobb a hozadéka.

Lassabb energiafelhasználás

A csökkent pajzsmirigyműködés az energiafelhasználás sebességét lassítja. Már azok is többet raktároznak el az elfogyasztott kalóriákból, akiknél a csökkenést még nem szükséges gyógyszerrel kezelni. Ráadásul még egészséges pajzsmirigyműködés esetén is jellemző a Down-szindrómás gyerekekre, hogy amikor nem mozognak, a szervezetük lassabban használja fel az energiát, mint a nem Down-szindrómásoké. Egy vizsgálatban Down-szindrómás gyerekek és testvéreik mozgását hasonlították össze és azt találták, hogy a kevésbé élénk és és közepesen élénk mozgás tekintetében nincs közöttük jelentős különbség, de a Down-szindrómás gyerekek a legnagyobb energiafelhasználással járó, nagyon élénk mozgásokból kevesebbet végeznek.

Gondok a táplálkozással

A Down-szindrómások szervezetében gondok lehetnek az éhség és a jóllakottság érzetének szabályozásával, azaz éhséget érezhetnek akkor is, amikor mások már ugyanannyival jóllaktak. Magával az evés folyamatával is lehetnek problémák, pl. a szenzoros feldolgozás zavarai vagy az alacsony izomtónus miatt. Ezek, és a gyakrabban fellépő allergiák is szűkítik az elfogyasztható ételek körét, ami megnehezítheti az egészségesebb alternatívák választását. Az sem segíti az egészséges táplálkozásra nevelést, ha a gyereket magatartási problémái miatt egyébként is nehéz rávenni az együttműködésre.

kép innen

Mozogni, mozogni, mozogni

A fentiek alapján leszűrhetjük, hogy a Down-szindrómásoknak még az átlagnál is nagyobb szükségük van arra, hogy mozogjanak és intenzívebb energiafelhasználásra késztessék a testüket. Az nyilvánvaló energiafelhasználás mellett a mozgásnak a táplálkozásra közvetetten is jó hatása van, például egy időre csökkenti az éhséget. A mozgás közben felszabaduló “boldogsághormonok” pedig nem csak az önbizalomra és a kedélyállapotra hatnak pozitívan, hanem ezáltal a diéta betartását is segítik. A rendszeres mozgás az immunrendszer működését is támogatja, ami a fertőzések, betegségek elleni hatékonyabb védekezéssel a jobb minőségű alvásban és a jó kedélyállapot fenntartásában is segít. Ezek szintén a súlygyarapodás ellen hatnak.

kép innen

Mozgásra nevelés

A mozgásra nevelést egészen kis korban kell kezdeni. A túlzott súlygyarapodás általában 8-14 éves kor között indul el, de ekkor már nehezebb a rendszeres mozgást az életmód részévé tenni, mintha a gyerek eleve ebbe nő bele. És mint a nevelés többi területén, a mozgásban is a legjobb módszer a példamutatás, ha az egész család életének része a rendszeres mozgás, a közös kirándulások, élénk mozgással járó sportok és játékok, és mindannyiunk számára természetes, hogy a lift helyett a lépcsőt választjuk vagy egy megállóra nem szállunk fel a buszra. A spontán lehetőségek megragadása mellett tervezzük be a napi vagy a legalább heti háromszori fél-egy órás mozgást is. Használjuk ki, hogy a Down-szindrómások gyakran erősebben ragaszkodnak a szokásaikhoz, és alakítsunk ki jó szokásokat, amelyek később is segíthetik a szabadidő értelmes beosztását.

kép innen

Személyre szabva

Mivel a célunk az, hogy a mozgás az életmód szerves része legyen, fontos, hogy minél kellemesebb élményeket adjon. Alapvető, hogy a mozgás jellegének megválasztásánál figyelembe vegyük a gyerek teherbírását és egészségügyi állapotát. Új sportág elkezdése előtt kérjük ki kardiológus és ortopéd orvos véleményét.

Ahhoz, hogy a mozgás vágyott tevékenység legyen, az is elengedhetetlen, hogy megtaláljuk azt a formát, amit a gyerek szívesen végez (vagy legalább hajlandó rá). Egy gyereknél az is motiváló lehet, ha tipikus fejlődésű kortársakkal együtt mozoghat, és a közös sporttevékenység a beilleszkedést is segítheti, de legyünk körültekintőek olyan sportágakkal, ahol versenyezni kell, vagy ahol a csapattagok képességeinek különbsége zavaró lehet. Lehet, hogy táncolni szeret a barátaival, falat mászni az iskolai szakkörben vagy otthon szobabiciklizni, míg a kedvenc sorozatát nézi – próbálkozzunk kitartóan, míg meg nem találjuk a megfelelő mozgásformát. Életet menthet.

kép innen