“Kedves Down-szindróma! Azért írok neked, hogy köszönetet mondjak”

2017-01-13 | Down babám született| Mire számíthatunk

A Down-szindrómának nem szoktunk örülni, nem gondolunk arra, hogy pozitívumokat is hoz, és nem szoktunk hálásak lenni érte. Jamie Freeman most mégis összeszedte, mit köszönhet annak, hogy a fia Down-szindrómás.

Kedves Down-szindróma!

Azért írok neked, hogy köszönetet mondjak.

Először is szeretném megköszönni neked életem legnagyobb “jó ijesztését”, azt a fajtát, amiről aztán kiderül, hogy valójában nem is félelmetes. Amikor megtudtam, hogy most már mindig az életünk része leszel, megrémültem. Te azonban olyan vagy, mint a legjobb kísértetkastély. Halálra ijesztettél, elérted, hogy mindent megkérdőjelezzek, amit valaha tettem, aztán pedig kijöttél a riasztó fekete fal mögül és azt mondtad: “Csak vicceltem. Ne félj!” Olyan voltál, mint egy vérfagyasztó horror, nagy csavarral a végén, amitől a nyár jó érzéseket keltő slágerfilmje lettél. Szeretem az ilyen, végül megkönnyebbülést hozó izgalmakat, úgyhogy köszönöm.

Köszönöm a tudatosságot és a világosságot, amit nekem hoztál. Down-szindróma, mielőtt beléptél az életembe, nem tudtam igazán, mit jelent tudatosnak lenni. Az igaz, hogy mint sokan mások, én sem tettem olyat, amivel szándékosan ártottam volna az embereknek, de azért ártottam. Olyan szavakat, kifejezéseket használtam, amiktől mások kevesebbnek érezhették magukat, és észre sem vettem, hogy ezt csinálom. Megítéltem más embereket, más helyzeteket, anélkül, hogy igazán megértettem volna, mint mennek keresztül. Köszönöm, hogy kinyitottad a szemem, a szívem és a lelkem, hogy új fényben lássam magam és másokat. Köszönöm, hogy elvezettél ahhoz az énemhez, aki tudatában van, milyen szavakat használ, tudatosan észleli az embereket és a világ szépségét. Nem vagyok tökéletes, de veled az oldalamon továbbmegyek ezen az úton és mindennap tudatosabb leszek.

Down-szindróma, köszönöm a barátaimat. Miattad nagyon sok csodálatos emberrel találkoztam. A világ minden csücskéből megismertem olyan szülőket, akiknek az életét gazdagabbá tetted és akiknek az élete másokat is lelkesít. Köszönöm, hogy elvezettél ebbe a közösségbe, amely reményt, szeretetet ad, és amelyre támaszkodhatok minden akadálynál, amit átélünk a fiammal, Benny-vel. El sem tudom képzelni, milyen lenne az életem, ha nem ismerném ezeket a fantasztikus embereket és a rólad szóló felvilágosításban végzett fantasztikus munkájukat.

Köszönöm, hogy okosabbá tettél. Köszönöm, hogy szuper gondossá tettél – ami korábban sosem voltam – abban, hogy mit főzök, mit veszek meg, mennyit mozgunk. Jobban odafigyelek, mi történik az orvosnál, jobban értem az orvosi kifejezéseket és jobban ismerem a pajzsmirigy alulműködés jeleit. Okosabb vagyok, ami jobb anyává tesz, és ezt köszönöm.

Leginkább azt köszönöm, hogy az én Benjaminomat ilyen sok mindenben mássá tetted. Köszönöm a szépséges szemeit, a hajlékonyságát, a kis négyujjas barázdát a tenyerében. Köszönöm, hogy én megkaptam azt, amire olyan sok szülő vágyik, hogy a kisbabám egy kicsit tovább legyen kisbaba, mint mások. Köszönöm a hosszú szoptatást, ami nélküled valószínűleg nem így alakult volna. Köszönöm, hogy csak lassan tudtam meg, milyen az, amikor a gyerek “mindenbe belemászik,” hogy engedtél sokáig üldögélni mellette és játszani vele a szőnyegen. Köszönöm, hogy része vagy Benny-nek, mert ő tökéletes és nélküled nem az lenne, aki.

Szeretettel,

Jamie Freeman

Kép és szöveg: The Mighty

Jamie Freeman blogja