A sajátos nevelési igényű gyerekek szülei nem különleges emberek – Egy Down-szindrómás kisfiú apjának gondolatai

2017-07-03 | Barátoknak| Család| Pozitív eredmény

“Különleges gyereket a különleges szülők kapnak.” Biztosan találkoztad már ezzel a gondolattal, sőt lehet, hogy te is mondtad. Elég gyakran hallani hasonlót. Nem tudom, hogy én mondtam-e valaha, de valamikor biztosan igaznak hittem. Ma már azonban látom, hogy mennyire nem így van.

Tudom, hogy az emberek jó szándékúan mondják ezt. A fiam születése óta mindig is nagyon igyekeztem, hogy hálával és köszönettel reagáljak, amikor ezt hallom. Tudom, hogy ez valami elismerésféle akar lenni. Az emberek biztatásból mondják ezt. De azt gondolom, hogy ez senkinek sem válik igazán hasznára.

A feleségem és én egyáltalán nem hisszük, hogy az emberiségnek valamilyen különleges alfajához tartozunk. Időnként kimerülünk a gyerekünk gondozásában. Elfáradunk. Türelmetlenek leszünk. Pontosan olyanok vagyunk, mint bármelyik másik szülő.

Na jó, a feleségem tényleg különleges.

A sajátos nevelési igényeket persze azért hívják sajátosnak, mert nem minden gyereknek van rájuk szüksége. A fiunk most minden héten négy különböző terápiára jár. 16 hónapos és a múlt héten ült fel először egyedül (és ezt a teljesítményt nagy csinnadrattával ünnepeltük). Ezt a mérföldkövet több hónapos terápia készítette elő. Az önálló evést még tanulgatja. Nem igazán mászik még. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem nagyon megterhelő időnként.

És vannak, akik azt látják, hogy mennyire szeretjük a fiunkat és mennyire igyekszünk, hogy a legjobb gondoskodást találjuk meg számára. Lehet, hogy azt veszik észre, milyen sok időt és energiát szánunk arra, hogy sikeres legyen. Ezeket látva aztán azt gondolják, hogy mi aztán igazán különlegesek vagyunk. Csakhogy ha az egyenletből kivennénk, hogy a fiunk Down-szindrómás, és egy tipikus fejlődésű gyerek szüleit néznénk, velük szemben teljesen egyértelmű elvárás lenne, hogy szeressék a gyereküket, igyekezzenek a legjobban gondoskodni róla és az idejüket, energiájukat szánják oda, hogy a gyerekük sikerét támogassák. És ha egy tipikus fejlődésű gyerek szülei nem így tennének, akkor rossz és önző szülőknek tartanánk őket.

Mi hát az, ami minket különlegessé tesz?

Csak azt tesszük, amit a legtöbb szülő teljesen természetesen megtesz. Amikor az embernek megszületik a gyereke, akkor beleszeret. Feltétel nélküli szeretettel. És aki szereti a gyerekét, megteszi azt, ami a gondozásához szükséges. Vannak könnyebb és nehezebb feladatok is, de nem ez számít, hanem hogy kiért teszed meg. Ettől még nem leszel különleges. Csak szülő leszel tőle. Ezt bárki meg tudja tenni, attól függetlenül, hogy milyennek látszik az élet a gyerekével. A sajátos nevelési igényű gyerekek épp olyanok, mint a többi gyerek: apró emberek, akiket a szüleik természetnél fogva szeretnek. És amikor a szüleik megszeretik őket, akkor hozzálátnak, hogy megtegyék, amire a kicsinek szüksége van.

Bárki lehet egy sajátos nevelési igényű gyerek szülője. Csak az kell hozzá, hogy szeretet legyen a szívünkben.

A közhely, hogy a különleges gyerekeknek különleges szüleik vannak, azért veszélyes, mert a nem annyira különleges emberek azt gondolhatják, hogy ők nem alkalmasak arra, hogy a különleges gyereküket neveljék. Hidd el, képes vagy rá.

Ha csak most tudtad meg, hogy a gyerekednek sajátos igényei lesznek, ne hidd rögtön azt, hogy te ezeket nem tudod kielégíteni. Ne félj. Egy pillanatig se hidd, hogy nem szeretsz majd a gyereked szülője lenni. Biztosíthatlak, hogy jobban fogod őt szeretni, mint ahogy valaha lehetségesnek hitted. Senki sincs jobban felkészítve ennek a kisbabának a gondozására, mint te, mert senki sem fogja annyira szeretni, mint te.

Nem a különleges szülők kapják a különleges gyerekeket. Különleges – és tipikus – igényű gyerekeik is a tökéletlen, rosszul felkészült embereknek születnek, akik lassan megtanulják a szeretetüket a gyerekük felnevelésére használni.

Légy szíves, ne mondd, hogy ettől én különleges vagyok; én sem mondom ezt neked. Nem különlegesek vagyunk, hanem szülők. Tény, hogy ez egy különleges feladat, de azért közönséges embereknek való.

Kép és szöveg innen