Az első Down-szindrómás óvónő lett a lányból, akit óvodásnak nem vettek fel

2016-10-26 | Család| Down-szindrómával a világ| Felnőtt kor| Munka

Noelia Garellát kis korában nem vették fel az óvodába. A szüleinek azt mondták, “szörnyek ide nem jöhetnek.” Most az első Down-szindrómás óvónő Argentinában.

 

A két-hároméves kicsik szeretettel veszik körül és kérésére köré telepednek mesét hallgatni. Áhítattal figyelik az olvasást és Noeliával együtt utánozzák a cápa fogsorvillogtatását.

 

– Imádom ezt. Kis korom óta tanítani szeretnék, mert nagyon szeretem a gyerekeket – mondja Noelia. – Azt szeretném, hogy olvassanak és figyeljenek a mesére, mert az embereknek is figyelniük kell egymásra.

 

noeliagarella

 

Voltak fenntartások az alkalmazásával kapcsolatban és akadtak, akik úgy vélték, nem felelős dolog egy óvodai csoportot rábízni valakire, akinek tanulási nehézségei vannak. Az óvónők, a szülők és a város polgármestere is részt vett a döntésben. Úgy határoztak, hogy nincs olyan ok, ami miatt Noelia ne taníthatná a kicsiknek az olvasáshoz vezető első lépéseket.

 

– Idővel az ellenzők is Noelia alkalmazása mellé álltak – mondja Alejandra Senestari, az óvoda korábbi igazgatója. – Gyorsan kiderült, hogy nagyon erős hivatástudattal rendelkezik. Azt adja a gyerekeknek, amire az óvodában a legnagyobb szükségük van: szeretetet.

 

Noelia édesanyja még mindig könnyek között emlékszik vissza arra, amikor a lányát mint “szörnyeteget” utasították el az óvodából. De Noelia mosolyog:

 

– Olyan ez, mint egy mese, amit a gyerekeknek olvasok. Az az óvónő a szomorú szörny, aki nem tud semmit és nem jól csinálja a dolgokat. Én pedig a vidám szörny vagyok.

 

Más országokban is ritka, hogy Down-szindrómásokból pedagógus lehet, de Argentinában egyelőre abban sincs egyetértés, hogy óvodásként és iskolásként felvegyék-e őket a többségi intézményekbe, így Noelia karrierje eddig példátlan a térségben. Négy évig asszisztensként dolgozott az olvasás foglalkozásokon, idén január óta pedig egy másik óvónővel közösen ő vezeti az olvasás csoportot.

 

dsovono2

 

– A gyerekekkel mindig jól érzem magam – meséli Noelia. – A szüleik szeretnek, a többi óvónő és az igazgatók is csodálatosak.

 

Noelia szabadidejében táncol és arról álmodozik, hogy egyszer neki is lesz majd gyereke. Nemrég “megismerkedett valakivel.”

 

– Van a csoportomban egy Down-szindrómás kisfiú. Nagyon aranyos – lelkendezik Noelia. – Jaj, olyan jó, amikor hozzám hasonló ember születik.

 

 

dsovono1

 

Forrás: Independent.co.uk. és metro.co.uk

Vélemény, hozzászólás?