“Szia, anya, csak azt akartam mondani, hogy nagymama leszel!” – Amikor egy Down-szindrómás felnőttnek gyereke születik

2016-10-06 | Család| Down-szindrómával a világ| Felnőtt kor

Patti White egy nap azzal robbant be egy FaceBook csoport hétköznapi csordogálásába, hogy közzétett egy fényképet 50 éves, Down-szindrómás lányáról és annak 20 éves, Down-szindrómás fiáról.

 

Nic és Lisa

 

A kép nyomán érkezett több ezer üzenet és megjegyzés egy része olyan szülőktől származott, akik saját Down-szindrómás gyerekük jövőjével kapcsolatban láttak új reményt felcsillanni, más része olyanoktól, akik felháborodtak, hogy hogy lehet ilyet egyáltalán megengedni.

 

Patti az “Embracing Wade” blog írójának, Leticiának mesélt magukról. Elmondta, hogyan boldogultak a dilemmával, hogy Lisával kapcsolatban magas elvárásaik legyenek és tiszteljék a személyes szabadságát, ugyanakkor a döntései következményeit ők is viseljék, akkor is, ha azok váratlanok és sok áldozatot követelnek.

 

Patti és férje, Norm 30 éve élnek együtt Kaliforniában. Pattinak előző házasságából három, mára már felnőtt gyereke született. Legidősebb közülük a most 50 éves Lisa.

 

Patti 18 éves volt, amikor Lisa született. A hozzáállása alapvetően az volt, hogy majd meglátja, mire képes Lisa, és amiben szükséges, támogatja. Az évek során kiderült, hogy Lisának jó képességei és határozott elképzelései vannak arról, hogyan szeretne élni. 16 éves korában bejelentette, hogy el akar otthonról költözni. Két éves felkészülés után, sok ember segítő munkájának köszönhetően ez meg is történt.

 

Lisa kiskorában édesanyja dúlaként dolgozott és szülésfelkészítő tanfolyamokat tartott, így a lány korán megismerte, mit jelent a terhesség és a szülés. Jelen volt, amikor anyja kisebb testvérét szülte, sőt ő segítette át a legnehezebb pillanatokon, amikor azt mondta:
– Anyu, ne sírj, szeretlek.

 

Lisa és a testvére utazás közben a kocsi hátsó ülésén rendszeresen játszottak szülést.
– Én voltam a példaképe, és természetes, hogy gyereket akart – mondja Patti.

 

Lisa azt is tudta, hogyan fogan meg egy kisbaba. Beszélgettek arról is, hogy a petevezeték elkötése is egy fogamzásgátlási mód, de amikor megértette, hogy ez egy visszafordíthatatlan beavatkozás, és ha vállalja, soha nem lehet gyereke, határozottan elutasította ezt a lehetőséget.

 

Elköltözése után Lisa teljes állásban dolgozott egy boltban, ahol mindenki szerette és ő is mindenkit szeretett. Már 11 éve élt önállóan, amikor a munkahelyén találkozott egy nála öt évvel fiatalabb, szintén Down-szindrómás férfival, akivel randizni kezdett. Anyja csak akkor ismerte meg a férfit, amikor már hat hónapja tartott a kapcsolat. A pár egy családtervezési szolgálattól szexuális felvilágosítást és óvszereket kapott, de természetesen senki sem ellenőrizte, hogy gyakorolják-e a fogamzásgátlást.

 

– Abban az időben mindenki azt mondta, hogy a Down-szindrómás férfiak terméketlenek és nem kell aggódnunk, hogy Lisa teherbe eshet – mondja Patti.

 

Egy nap azonban munka után ez az üzenet várta a rögzítőn:
– Szia, anya, csak azt akartam mondani, hogy NAGYMAMA leszel!

 

– A gondolataim össze-vissza száguldoztak. Hogy lehetséges ez? Hiszen a barátja Down-szindrómás! – emlékszik vissza Patti.

 

Patti aggodalommal fogadta a hírt. Féltette a babát, féltette Lisát és féltette a saját házasságát is. Lisát elkísérte genetikai tanácsadásra, amikor azonban ott azt mondták Lisának, hogy ha a baba Down-szindrómás, nyugodtan elvetetheti, Lisa felháborodott és hátat fordított az egésznek.

 

– Lisa büszke arra, hogy Down-szindrómás. Ha az zavarja is, hogy néhány dolgot nem tud megcsinálni, magát a Down-szindrómát nem éli meg rossznak. Emlékszem, azt mondta nekem: “Ha Down-szindrómás lesz a babám, rám fog hasonlítani és nagyon büszke leszek rá.” – idézi fel Patti.

 

Nic úszás után

 

Lisa így emlékszik vissza a várandósságára:

 

– Arról ábrándoztam, hogy egyszer három gyerekem lesz. Amikor terhes voltam, azt álmodtam, hogy három gyerekem van és a hasam ilyen volt… nagyon nehéz. Egy otthoni terhességi tesztből tudtam meg, hogy terhes vagyok, és üzenetet hagytam anyunak a rögzítőn. Azt mondtam, hogy nagymama lesz és ő nagyon meglepődött. Nehezen jártam, amikor terhes voltam, és heti öt napot dolgoztam. Reggeli rosszulléteim voltak és nem éreztem jól magam. Mindig hányingerem volt.

 

A terhesség végét már nagyon nehezen bírta, és egyszer csak azt mondta az anyjának:
– Csak egyet bírok, anyu. Segítesz nekem?

 

Ekkor jött rá, hogy csak egy gyerekkel tud megbirkózni és maga döntött úgy, hogy nem akar többet.

 

A baba öt napos vajúdás után, a vártnál korábban érkezett.

 

– Nagyon aranyos volt, amikor először kézbe foghattam – emlékszik vissza Lisa –, de nagyon csendes, egy hangot sem adott ki. Nagyon szerettem. Nagyon sok fájdalmat okozott benn a testemben, aztán odaadták a kezembe… fáradt voltam, miután megszületett. Ott kellett maradnia a kórházban, hogy a súlya gyarapodjon. Egy csomó drót jött ki belőle. Egy gép segített neki lélegezni.

 

A baba édesapja részt vett a szülésfelkészítésen és a szülésnél is jelen volt. A pár azonban sikertelenül próbálkozott az együttéléssel. Amikor Nic öt éves volt, édesapja elhunyt.

 

Patti számított rá, hogy sokat kell majd Lisának segítenie, de azt nem tudta előre, hogy pontosan mennyit. Ez csak a gyakorlatban derült ki, de Lisa végül kevésbé tudta ellátni a feladatait, mint azt előtte gondolták. Lisa már akkor közelebb költözött az anyjához, amikor 6 hónapos terhes volt. Amikor Nic megszületett, heti három éjszakát töltött Lisával és egy segítővel. Patti nagyon igyekezett, hogy Lisát megerősítse az anyaságban, de gyakorlatilag ő és a férje nevelte Nicet, aki anyját és nagymamáját is anyunak hívja.

 

– Nekem két anyukám van. Lisa anyu a legnagyobb jövő az életemben. Ő adta nekem az életet, ő adta nekem a szeretetet, ő szült engem, ő adta nekem a sajátos nevelési igényeket, és mindig csodás és szép.

 

Lisa és Nic

 

Nic most 20 éves. Jóképű, aktív és elégedett fiatalember. Nagyon jól úszik, szeret énekelni, táncolni, focizni. Egy éve van barátnője.

 

Nic a tengeren

 

A családból árad a vidámság, a szeretet és az elégedettség, de Patti elmagyarázza, milyen áldozatokat kellett hozniuk. A várandóssága előtt Lisa nagyon önállóan élt, utána viszont nem tudott dolgozni, sokkal közelebb kellett maradnia a szüleihez, és teljesen átalakultak a kapcsolatai. Sok barátnőjét azért veszítette el, mert azok szülei attól féltek, ha tovább találkozgatnak Lisával, ők is akarnak majd gyereket. Patti is hatalmas áldozatokat hozott:

 

– Lisának fogalma sem volt arról, hogy az én életem mennyire megváltozik az ő döntése miatt. Azzal nagyon is tisztában volt, hogy ő mit akar, de azt nem fogta fel, hogy másokra ez milyen hatással van. Nem volt egy tündérmese. Lehetett volna rémálom is, de egész jól jöttünk ki belőle. Azt akartuk, hogy Nic az anyja mellett nőjön fel. Sok mindent beáldoztunk, de már nem csinálhatjuk vissza, és nem is csinálnánk. Nem bántam meg semmit.

 

Lisa és Patti

 

 

Szöveg: Embracing Wade (szerkesztett változat), képek: Embracing Wade és Patti White

 

 

Egy hozzászólás a(z) ““Szia, anya, csak azt akartam mondani, hogy nagymama leszel!” – Amikor egy Down-szindrómás felnőttnek gyereke születik” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Az első Down-szindrómás óvónő lett a lányból, akit óvodásnak nem vettek fel - Down-szindrómával kapcsolatos hírek, információk, tények

Vélemény, hozzászólás?