BLANKA-landozások: Bemutatkozás

2017-12-11 | Blanka-landozások

Blanka kalandjai Írországban

Kalandozásaink szereplői:

– Blanka: 7 éves, Down-szindrómával született kislány, ennek a blognak a főszereplője, aki nélkül minden másképp alakult volna.

– Benedek: Blanka 2 évvel és 3 nappal később született személyi trénere. Blankának papírja van a speciális nevelési igényről, neki meg igénye :^)  Teljesen egészséges kisfiú, de eddig jóval több fejtörést és nehézséget okozott a nevelése, mint Blankáé. Azt mondják, azért mert fiú…

– Ági: szülész-nőgyógyász orvos, aki Blanka születése óta sok más érdekes területen is tovább képezte magát, mint például a különböző fejlesztési lehetőségek és orvosi kutatások.

– Csaba: informatikus egy multinacionális cégnél, aki nagy érdeklődéssel és részvétellel vetette bele magát az élet eme nagy kalandjába Ágival és a gyerekekkel együtt.

– Írország: kalandozásaink során 2017 májusától ide vetődtünk néhány évre, több okból kifolyólag, melyekről a későbbi bejegyzésekben lesz még szó.

Szóval ezek vagyunk mi:

© Ádám Judit – 2013 december

Nem terveztük, hogy blogot vezessünk az életünkről, hiszen például a Szirka blogban már színvonalasan fel van dolgozva, milyen is lehet egy család élete Down-szindrómás gyermekkel – nekünk pedig nem volt indíttatásunk az egész világ számára bepillantást adni a miénkbe.

Blanka eddigi 7 életéve alatt viszont sok tapasztalatot szereztünk Magyarországon, és most ismerkedünk a helyzettel egy másik országban, melynek nagyon jó híre van az átlagtól bármiben eltérő emberek befogadása, inklúziója tekintetében.

Ezeket a tapasztalatokat szeretnénk itt megosztani és közkinccsé tenni.

Fogunk írni az iskoláig vezető utunkról, az otthoni iskolaválasztásunk dilemmáiról, az otthonoktatás lehetőségéről, és persze arról is, miért és hogyan kerültünk Dublinba.
Lesz szó az itteni első benyomásainkról, a gyerekek iskolakezdéséről, tapasztalatairól, az ír oktatási rendszer működéséről – mindezt színesítve kalandjaink történeteivel és képeivel.

Ahogy a Down-szindrómások sem egyformák, a szüleik, családjaik is gyakran egészen különböznek gondolkodásukban, reakcióikban, életstratégiájukban, a dolgokhoz való hozzáállásukban.

Aki nem ismer minket, kicsit képet alkothat rólunk a következő rádió-beszélgetés alapján:

© Hit Rádió – 2016 március 5

Elkövetkező írásainkból is ki fog derülni, mi hogyan látjuk a világ dolgait, nekünk milyen megközelítés volt szimpatikus és vált be. És talán az is, hogyan változunk az utunk során.

Igyekszünk majd konstruktív módon beszámolni arról, mi az, amit Írországban jónak gondolunk, és szeretnénk otthon változtatni, meghonosítani. És persze arról is, mi az, ami itt sincs teljesen jól megoldva.

Az már most látszik, hogy Írország sok tekintetben messze Magyarország előtt jár, ha a Down-szindrómás, vagy egyéb speciális nevelési igényű gyerekek lehetőségeit nézzük.

Ennek ellenére egy biztos: semmiképpen nem szeretnénk végleg itt maradni, nem is fogunk. Nem valamilyen menekülés motiválta, hogy kiköltözzünk, eddig egészen jól megtaláltuk az utunkat az otthoni körülmények között is, és reményekkel néztünk a jövő felé.

Csak úgy gondoltuk, előttünk egy lehetőség, amit a gyerekek életében most érdemes meglépni, és a legtöbb dolog ebbe az irányba mutatott mindannyiunk számára.

Ha minden jól megy, leghamarabb 2 év múlva szeretnénk hazatérni és ott folytatni az iskolákat, immár angolul jól beszélő gyerekekkel. Ennek időpontja leginkább azon múlik, mikorra sikerül otthon megnyugtató megoldást találni a gyerekek iskoláztatására.

Addig is, kalandra és blogolásra fel!

| Újabb Blanka cikk