Az inkluzív oktatás messze elér

2016-04-07 | Down gyereket nevelek| Intézmények| Iskola| Óvoda

Todd Grindal oktatási és fogyatékossági ügyek elismert szakértője. Írásában a 2016-os Down világnap kapcsán számol be az inkluzív oktatás átfogó hatásairól.

Szerte a világon sok fogyatékossággal élő diák csak nehézségek árán vagy sehogy sem fér hozzá minőségi oktatáshoz. Hogy az értelmi, testi, érzékszervi fogyatékosságokkal vagy tanulási nehézségekkel élők mennyire veszik hasznát az iskolai oktatásnak, azzal kapcsolatban sok makacs tévhit él még ma is. Az ilyen tévhitek generációk óta arra ösztönzik az oktatásban dolgozókat, hogy ezektől a diákoktól megtagadják a többségi oktatás lehetőségét.

Nemrég abban a hatalmas megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem az ENSZ Down világnapi rendezvényein. Az én szerepem az volt, hogy a kutatók közösségét képviseljem, és ismertessem a vizsgálatok eredményeit azzal kapcsolatban, hogy hogyan formálja az oktatás a fogyatékossággal élő diákok tanulmányi előmenetelét és társas fejlődését. Az USA-ban, Európában és Dél-Amerikában lefolytatott kvázi-kísérletek eredményeit bemutatva amellett érveltem, hogy az inkluzív oktatás – amikor a fogyatékossággal élő gyerekek tipikus fejlődésű társaikkal együtt tanulnak – alapvető rövid és hosszú távú előnyökhöz vezet.

Kutatóként az olyan tényeknek hiszek, amelyek szigorú pontossággal végzett értékeléseken alapszanak, amelyeket szakértői közösségek ellenőriztek és amelyeknek megismételhetősége többféle kontextusban is megmutatkozott. Az ilyen kutatások eredményei hasznos útmutatót adhatnak a a döntéshozóknak, az oktatásban dolgozóknak és a szülőknek is. Ezekből tudjuk, hogy a fogyatékossággal élő gyerekek inklúziója támogatja az ő fejlődésüket is és a társaikét is.

A számokon túl, az inklúzió kézzelfogható előnyei az egyéni történetekben  a legnyilvánvalóbbak.

A Down világnapi események során számos Down-szindrómás ember mesélte el, milyen sokat segített nekik gazdag, teljes életet felépíteni, hogy befogadta őket a család, az iskola, a közösség.

Aleksandar Matovski, makedón középiskolás elmondta, hogy az általános és középiskolai inklúzió hogyan alakította ki benne a mély érdeklődést a költészet, a zene és a karate iránt.

Antoine Fonteit, francia fogyatékosjogi aktivista kifejtette, hogyan segített neki a kis korától kezdődő inklúzió, hogy elsajátítsa a munkavállaláshoz, az önálló élethez és a közösség politikai életében való részvételhez szükséges készségeket.

AnnaRose Rubright, New Jerseyben élő tinédzser elmondta, hogy az egész életén át tartó inklúzió az iskolában és a közösségben hogyan segített neki, hogy főiskolára járjon és teljes állásban dolgozzon. Ugyanilyen fontosnak tartotta, hogy az inklúziónak köszönhetően tudott egy szoros baráti kört kialakítani, akikkel meg tudja osztani a mindennapok örömeit és küzdelmeit. (Ő az, aki a világnapi “Te mit látsz, ha rám nézel” c. videóban szerepelt.)

A megszólalók közül sokan kiemelték, hogy ők és a többi Down-szindrómás ember is ugyanazt várják az élettől, mint mások: Szeretnének lehetőséget kapni a tanulásra, a munkára, az önálló életre, a közösségük gazdagítására, arra, hogy szeressenek és hogy mások is szeressék őket.

A Down Világnap előadói arról is beszéltek, milyen kihívások elé állítja őket a szegregáció. Kiemelték, hogy a céljaik elérésében nem az adottságaik jelentik a legnagyobb akadályt, hanem az emberek tudatlansága, félelme és előítéletei.

A kirekesztés lehet teljesen szándékos és nyilvánvaló. Az egyik megszólaló arról beszélt, amikor óvodás korában nem engedték, hogy a táncelőadáson részt vegyen a többiekkel, mert az óvónő attól félt, hogy nem fogja tudni a lépéseket pontosan bemutatni. Egy másik előadó azt mesélte el, hogy amikor egy moziban volt randija, azért ültették el a párja mellől, hogy egy másik, tipikusan fejlődő pár egymás mellé kerülhessen. Más esetekben a megszólalók a kirekesztés kevésbé nyílt formájának átéléséről számoltak be: arról hogy idegenek megbámulják őket vagy sajnálkozva, leereszkedően bánnak velük.

Ezek a személyes történetek jól illeszkednek az inkluzív oktatással kapcsolatos kutatási eredményekhez. A vizsgálatok eredményeinek túlnyomó többsége szerint a többségi iskolákba járó fogyatékos gyerekek jobb olvasási és matematikai készségekre tesznek szert, kevesebbet hiányoznak, kevesebb magatartási problémájuk van és nagyobb valószínűséggel fejezik be a középiskolát, mint a hasonló képességekkel és családi háttérrel rendelkező, de szegregáltan oktatott tanulók. A Down-szindrómások körében meggyőző bizonyítékok mutatják, hogy a tipikusan fejlődő társakkal együtt töltött idő összefügg számos tanulmányi és társas előnnyel, például az emlékezeti teljesítmény vagy a nyelvi és olvasási készségek javulásával.

A Down Világnapon elhangzottak arra is rávilágítottak, hogy a fogyatékossággal élők valódi inklúziója nem korlátozódhat az osztálytermekre, hanem a mindennapi interakciókban is meg kell jelennie. A jó hír az, hogy az eredmények szerint az inklúzió támogatja a szélesebb körű társadalmi elfogadást is. Azok a tipikusan fejlődő diákok, akik inkluzív iskolába jártak, kevésbé bizonyultak a Down-szindrómásokkal szemben előítéletesnek, leereszkedőnek, szánakozónak, mint azok, akik szegregált iskolákba jártak.

Az inkluzív oktatás messze elér: segíti a Down-szindrómások készségeinek és képességeinek fejlődését is és hozzájárul egy olyan környezet kialakításához is, amelyben ezeket a készségeket a közösségük életében való teljes körű részvételhez használhatják.

szöveg innen, képek innen, innen és innen