Idegenekkel nem állunk szóba
2018-08-31 | Andiblog
Sziasztok. Ma az idegenekről fogok nektek írni.
Az idegen szó azt jelenti a mi nyelvünkön, hogy ismeretlen emberekkel való kommunikációt ne hozzunk létre mert ők velünk szemben idegenek. Tehát ne álljunk le idegenekkel beszélgetni, mert ki tudja, hogy mit akar velünk csinálni. Vigyázzunk arra, hogy ne szólítson le minket bármilyen idegen, azzal a hazugsággal, hogy “Én vagyok az apukád” vagy “Az anyukád rosszul van” vagy valami ilyesmi. Ilyenkor azt lehetne tenni, hogy valahova elbújunk és felhívjuk először a rendőröket és aztán meg a szüleinket, hogy segítsenek nekünk.
Megsúgom nektek, hogy én már kerültem olyan helyzetbe, hogy amikor anya leküldött vásárolni engem mert közel volt hozzánk a bolt, és amikor mentem volna haza, akkor történt egy olyan helyzet, aminek nem kellett volna megtörténnie. Mégpedig az, hogy elém állt egy idegen és elkezdett kötözködni velem és annyira megijedtem, hogy a nagy ijedségbe berohantam a rendőrségre azt az embert feljelenteni. És akkor keresték azt az embert és nekem kellett felismernem. Akkor tanultam meg, hogy senkivel sem szabad szóba állni, mert olyanokat ki tudnak találni, amik ránk veszélyesek. Mert akárhol előbukkanhatnak rossz emberek és jobb, ha őket elkerüljük.
Viszont azok, akik egyedül járnak suliba vagy bulizni azok is inkább szülők kíséretével menjenek, mert jó, ha van egy szülő a gyerekek mellett, akik megóvják minden bajtól. Én azt tanácsolom minden gyereknek, hogy fogják mindig az anyukájuk kezét, mert ki tudja, hogy milyen veszély leselkedik ebben a világban. Nagyon sok veszély fenyeget minket, ilyen például a rablás, vagy intim helyzetbe erőszakolás, vagy akár lehet, hogyha egy partiba véletlen ott hagyjuk a poharat akkor drogcsempészek belecsempésznek valami kábítószert. Ezért a partizóknak meg azt tanácsolom, hogy ne hagyják őrizetlenül a poharaikat. És van még egy jótanácsom, hogy ne fogadjanak el semmiféle tárgyat, rágógumit vagy zsebkendőt mert ki tudja, hogy miket rejtenek ezekbe az eszközökbe. Inkább ezeket otthon tegyétek el mert az a biztos, vagy ha elfelejtik, akkor menjenek be a boltba és vegyenek.
Valamelyik nap leküldött anya a Sparba az Ecserire és ott leszólított engem egy idegen, hogy “Szia, drágám!”, és én erre csak annyit válaszoltam, hogy “Szia, nem vagyok a drágád.” Erre ő meg csöndbe maradt, mert olyan határozott voltam, hogy meg is lepődött.
Remélem ezzel nem ijesztettem meg senkit, úgy éreztem, hogy ezt meg kell írjam.
