Szirkával a tanulás
2014-11-10 | Szirkablog
Szirkával a tanulás élmény. Hogy milyen élmény, arra először két nem tanulós jelenetet mesélek el:
A Széchenyi-hegyen játszóterezünk, be kell menni a kisvasút állomásépületébe a mosdóba. Nekem meg Árminnak ez egy majdhogynem érdektelen, egyperces út, amit a cél kedvéért teszünk meg, de Szirkának az élet a maga virágos, napfényes zajlásában. Először is van egy érmepréselő, amit meg kell tekergetni, mégpedig boldogan, mert ez rendkívül jó mulatság. Az előbb még szörnyen sürgős volt neki, ezért noszogtatom, de mondja is, hogy feltétlenül tekergetnie kell még egy párat. Nem azért hagyja abba, mert megunta (vagy mert hallgatni akar rám), hanem mert ott egy másik kislány és őt engedi a tekerőhöz. A kislányt nem nagyon érdekli a dolog, Szirka mosolyogva győzködi, hogy próbálja ki, nagyon jó. Boldogan lép tovább, hát nem a világ legaranyosabb, legcukibb kiskutyáját látja meg azonnal? Ahhoz is van néhány kedves szava, majd három futólépést lehet tenni, lobogó szoknyában, nincs is ennél vidámabb dolog, már majdnem olyan, mintha repülnénk. És így tovább, minden ragyog, az egész világ egy vidámpark.
Vagy ez:
Ármin “dobókockás játékot” akar játszani. Kinyomtatom, kivágom ennek a játéknak az elemeit és mindenki annyit kap belőle, amennyit a kockával dob. Ármin 5-öst dob, mohón veszi el az érdekesebb formájú lapocskákat, de szinte csak az extrának mellécsapott fehérekből jut. Szirka egyet dob, lelkendezik, hogy milyen szép lapot húz (egy barna téglalap). Én hármat vehetek el, színesek, mintásak.
– Én kaptam a legtöbbet, de a tied a legszebb – mondja Ármin nekem.
– És Szirka örül legjobban – zárom a kört.
Amikor jól csinálom, ilyen Szirkával a tanulás is. Minden kiolvasott szó, mondat után örömünnep van, nem harsányan, de igazi boldogsággal – és ebben nagyon jó fürödni nekem is, ilyenkor úgy érzem, hogy ennek van igazán értelme, így érdemes élni az életet.
Mindenki mosolyogva játszik az asztalnál: ez a tanulás.
Persze, ugyanaz a gyerek, aki kacagva örül annak, hogy épp akkor sütött ki a nap, amikor ő kiment a teraszra buborékot fújni, tudja azt a figurát is, hogy lefekszik a földre vagy a széken ülve vergődik, ha valami nem megy olyan gyorsan, ahogy gondolta. Ezek nekem igazából jelzések, hogy a móka-faktort növelni kell.
A másik, ami elsőre úgy hangzik, mintha nehézség lenne, hogy van, amit sokszor kell gyakorolni, nagyon sokszor. De mindig új módon, új játékkal, új feladattal kell gyakorolni, és ez nekem is kihívás, vagyis nekem is sikerélmény, amikor látom, hogy pont eltaláltam, mi jelent neki még teljesíthető próbát, vagy hogy minek örül. Közben én is tanulok, fejlődök, nyílok. Hogy hogyan tanulunk, arra hamarosan mutatok néhány példát egy másik posztban, most csak annyit, hogy még a természetfölötti erők is segítenek: manók viszik az üzeneteket, királyok ítélkeznek, tündérek osztogatják a kincseket.
Úgy tanulunk, hogy játéknak is elsőrangú legyen.
A harmadik összetevő pedig az, hogy Szirka bámulatosan ügyes. Azzal együtt, hogy néhány dolgot tényleg rengetegszer ismétlünk vagy kezdünk újra meg újra, gyakran előfordul az is, hogy valami teljesen újat vagy nyilvánvalóan nehezet mutatok neki és pik-pakk megérti, tudja. Pl. választott egy könyvet a könyvtárban, amiben a történet is jó volt, a rajzok is, és sokszor elolvastuk. Ebből készítettem neki egy saját könyvecskét, ahol a sztori leegyszerűsítve szerepel, a szokásos egyik oldal szöveg, másik oldal kép beosztásban, vagyis a képnek lehet örülni, lehet róla beszélgetni, de nem segíti a szöveg megfejtését, mert csak olvasás után látja. Ebben a könyvben elsőre hibátlanul elolvasta ezt az oldalt:
– nem ta-lál-tunk ku-tyát – mond-ják sá-ri-nak.
Úgy, hogy a ty új betű volt és nem olvasott még ilyen formájú párbeszédet. És vissza is mondta, azzal az örömmel, amiről az elején beszéltem.
Nagyon ügyes a matekban is, szuperül látja a bontások logikáját, szépen, módszeresen halad végig a lehetőségeken és érti a nullát is. Érti a páros-páratlant (bár még kell gyakorolni), összeadásokat ír látható mennyiségekről és a leírt összeadásokat rekonstruálja tárgyakból.
Első próbálkozásunk a bontások leírására, augusztusban. Csak a 2-t és a 3-t akartam egy ülésben megcsinálni, de nem akarta abbahagyni.
Szirkával tanulni egy élmény: elsőrangú móka, boldogító hasznosság, az egyik legjobb dolog a világon. Erre eleve garancia a “Szirkával” rész, de külön jutalom, hogy a “tanulni” csak fele arányban az ő tanulása, felében az enyém.
