2 az 1-ben: Markolászó és dobóbogyó
2014-11-12 | Szirkablog
Ismét egy egyszerűen elkészíthető játék, amit két fő vonalon lehet használni. Egyrészt stresszlabdához hasonlóan, markolászásra (és a kéz izmainak erősítésére), másrészt egyfajta mutáns babzsákként, leginkább célbadobásra.
Hozzávalók:
liszt, lufi, cérna, olló, a nagyobbik tölcsérünk, evőpálcika vagy hasonló formájú botocska és a képen nem szereplő, opcionális madártollak.
A lufi száját ráhúzzuk a tölcsér aljára és egyik kezünkkel folyamatosan a lufit tartva, lisztet kanalazunk a tölcsérbe. Evőpálcikával addig szuszakoljuk, csuszmatoljuk a lisztet, míg a lufi jól megtelik.
Ekkor a lufit saját magával vagy cérnával jó szorosan bekötjük és máris örülünk.
Azonnal ki is próbálhatjuk vele a “célbadobást”: álljunk a cél mellé úgy, hogy kinyújtott karunk az edény fölé érjen és lazán pottyantsuk bele a dobóbogyót.
Majd találjunk ki sokkal érdekesebbet: rajzoljuk tele a lufit és figyeljük a markolászás hatására változó mintákat.
Aki igazán célba akar dobni a bogyóval és szereti a nagyon menő cuccokat, az mindenképpen kössön bele madártollakat is. Alapjáraton a tollak nem szúrják ki a lufit, mert a hegyes végük a lisztben van. Természetesen lehetséges, sőt szinte muszáj! a tollal addig ügyeskedni, míg átböki a lufit, viszont a jó hír az, hogy a liszt ettől nem folyik ki, mert a lufi rugalmasan összezár. Aki mégsem tud szabadulni attól a mentális képtől, ahogy a liszt elborítja a perzsát és a hifit, annak a szabadtéri használatot ajánlom.
És kezdődhet a profi célbadobás.
Ha van kéznél több lufi, sokkal egyszerűbb a töltés úgy, ha levágod a szárát. Akkor kanállal meg lehet tölteni, aztán fordítva ráhúzol egy másik levágott szárú lufit, a végén meg egy szárasat, abba mehet a toll 🙂 Tartós is így. (Ha meg mindezt valami műanyag granulátummal töltöd, aztán körülhorgolod, akkor unokáknak is továbbadható labdát sikerült gyártani.)
Nem akarom nagyon osztani az észt, mert gyors használatra én simán a zokniba dugott összegombócozott újságpapírba tekert kavicsot szoktam választani.
Köszönjük az ötleteket!
Kedves Andrea!
Véletlenül találtam rá a blogodra ma reggel. Annyira tetszett, hogy egyhuzamban végigolvastam az összes bejegyzést, és úgy gondolom, ha napközben bármikor eszembe jut majd, pont úgy fogok mosolyogni, mint most, és mint a Szikráról meséled.
Tündéri gyerekeid vannak, és Te nagyszerűen írsz. A blogod tartalma és formája is elvarázsolt. (A sárga irigységről, amit amiatt érzek, hogy dokumentálod a gyerekek fejlődését, mondásait, inkább nem beszélek. Annak idején is tudtam, milyen pocsék a memóriám, mégis lusta voltam felírni a megörökítendőnek gondolt dolgokat.)
Kedves Andrea, ha nem ide szokás írni az elragadtatott gratulációkat, élemedett koromra való tekintettel nézd el nekem.
Őszinte hódolattal és szeretettel:
Miklósy Judit
🙂 (Én is mosolygok a leveledtől.)
Nagyon kedves vagy, köszönöm a visszajezést és örülök, hogy örömöt szereztünk neked. Várunk vissza 🙂