Jószág; mamutszárny; állatos olvasó
2016-02-10 | Szirkablog
Gyerekszáj, farsang, könyvtár, tanulás + letölthető állatos olvasmányok és feladatlapok.
– Egyemetre szeretnék járni, rajzolni, mint Márkus – mondja Szirka. – És dolgozni is szeretnék. Kőműves. Veletek dolgoznék danbabásat. Minden munkát megkapnék. Ingyen vagy másképp.
Szirka betűzgeti a köteten Weöres nevét, nem nagyon áll össze a kép, segítek neki.
– Vörös Sándor! – örül meg neki. – Régi ismerősünk!
Ármin:
– Az természetellenes, ha nem megyünk be az erdőbe.
Szirka előhorgászik egy kis dobozt egy nagy dobozból és megmagyarázza:
– Tudniillik ezzel fogok játszani.
Ármin boldogan újságolja:
– Van két értelmes szó, ami visszafelé a másik! Adó és oda.
Ármin pakolja a rengeteg holmit, amit Szirka hordott fel az emeletes ágy tetejére. Értetlenkedésemre megmagyarázza:
– Kicsit rosszul bántam Szirkával. Most nagyon a szívemen viselem. Megérdemlem, hogy sokat pakoljak.
Találjátok ki, mit ebédeltem, ha Ármin szerint rántott mamutszárnyat ettem. (Segítség itt.)
Szirka farsangra készülődik. Egyszer csak eszébe jut valami.
– Most is lesz kiszebáb égetés? – kérdezi.
– Igen – mondom és összerakom magamban, hogy ilyet még csak egyszer látott, egy évvel ezelőtt.
– A nagyobb iskolások csinálják – magyarázza.
– De te is megnézed, ugye?
– Igen – feleli és fancsali képpel még hozzáteszi:
– Ijesztő egy jószág.
Ármin beteg lett, nem tudott az ovis farsangra elmenni, de a jelmezét elkészítettem. Nagyon sok képet csináltam róla, amikor felvette, de olyan örömmel ugrándozott, hogy mind homályos lett. Ezen már kiugrálta magát, valami látszik belőle:
Sütöttem fánkot is, volt vigadalom. Ármin vasárnap délutántól kedd délelőttig egyfolytában hordta a felsőt, akkor elkértem kimosni, de mióta megszáradt, megint az van rajta. Amikor nem aludt és itthon voltunk, a sapka is a fején volt.
Mutogattam már többször az olvasónaplójukat, mert mindig nagyon szépeket rajzolnak (meg írnak) bele. Hakapeszi legújabb találmánya az állatos változat, ami úgy indult, hogy elfogytak az izgalmas könyveik és nem tudtunk könyvtárba menni, mert betegek voltak. Így hát mondtak egy-egy állatot, amit szerettek volna lerajzolni, én olvastam fel nekik pár dolgot róla a wikipédiából, aztán abból leírtak valamit, meg persze le is rajzolták.
Pár ilyen után aztán este választottak állatot és reggelre megleptem őket saját olvasnivalóval. (A szokásos “nem tudom, ki örült jobban, ők vagy én” eredménnyel.) Előbb egyszerűbbeket, a végén ilyeneket:
Alaposan át is beszélgettük, amiről olvastunk. Amikor az “eb”-nél jártunk és mondtam, hogy inkább hivatalos elnevezésekben és mondásokban használjuk, Szirka azonnal rá is vágta, hogy például köti az ebet a karóhoz .
A következő lépés (és a következő meglepetés) az volt, hogy egy-egy feleletválasztós feladatlapot raktam össze nekik, amire ragasztottam elektromos tollhoz való pöttyöket. Magyarországon csak kicsiknek valót láttam még ilyen elektromos tollas játékokból, de létezik belőle iskolás szintű is. Ebből nem tudtam (még) rendelni, de egyszer találtam egy helyet, ahol éppen árengedménnyel árusították ki az öntapadós, külön pöttyöket. Tollunk meg volt még régről (egyszer kaptunk egy ilyet), jobb is, mint az első linken látható, mert nem kétfélét beszél (jól csináltad /próbálkozz még) angolul, hanem egyfélét muzsikál, ha jó a válasz.
Regisztrált olvasók innen letölthetik az olvasólapokat (gorilla, fecskefarkú lepke, kutya, parlagi sas) és a két feladatlapot:
Végül csak eljutottunk a könyvtárba is. Ha kell, tudnak olvasni mindketten, de azért annyira még nem, hogy ne lepődjek meg alaposan, amikor Ármin egyszer csak odajön hozzám:
– Anya, hol vannak a Fésűs Éva könyvek? Csak Fehér Klárát találom.
(Tényleg másik polcon volt egyébként.)
Kedves Andrea!
Már többször próbálkoztam a regisztrációval. Végre sikerült.
Nagyon szeretem olvasni a Szirkáról és Árminról szóló beszámolókat.
Úgy vélem, hogy TI nagyon nagy szeretettel, odaadással, figyelemmel nevelitek őket. Élménygazdag körülményeket adtok nekik, biztonságot, ahol maximálisan tudnak fejlődni. Boldog gyerekkoruk van.
Sajnos, – vagy fél éve – mikor véleményt kértél az olvasóktól Andrea, hogy mit kaptak, mi változott a hozzáállásukon az olvasóknak a Dawn-szindrómás gyerekek kapcsán, még nem volt lehetőségem, a véleményemet megírni. A többség véleményével azonosulni tudok. Sokat, igen sokat kaptam ennek a blognak( és a régi) kapcsán. Nagyon szépen köszönöm Neked és a háttérben lévő férjednek is. Már nem egy misztikus, kissé félelmetes, kicsit taszító ez a fogalom és minden, ami hozzá kapcsolódó. Természetes, normális, és örömteli a pillanat, mikor ilyen szindrómás kisgyereket, vagy felnőttet látok magam körül. Elmosolyodom és örülök. Ezt neked, nektek köszönhetem. Kívánom, hogy továbbra is szeretetben, békességben, biztonságban, egészségben tudjatok együtt élni és sokat tudjatok tenni a Dawn-osok elfogadtatásáért, a Dawn Egyesületben és a civil hétköznapokban is.
Egy-egy írást 3-4 szer is elolvasok, nézegetem a képeket és elgondolkodom a kapott információkon, türelmetlenül várom a következőt. szeretettel: bobita
Köszönöm szépen a visszajelzést! Örülök, hogy így hatunk rád 🙂