Álljon meg; másra is
2014-06-10 | Szirkablog
– Ne húzd túl sokáig a színezést, nehogy elfáradj, mire a matekra kerül sor! – figyelmeztetem Szirkát.
– Nem fáradok, ne biztatjál!
– Játsszunk titkos tolvajügynököt! – javasolja Ármin. Szirka beleegyezik. Mindketten rögtön tudják is, hogy azt hogy kell.
– Hogy vagytok? – kérdezi Nagyapó kedélyesen.
– Egyik betegségről a másikra esünk – feleli Ármin szintén kedélyesen.
Ármin besértődik, hogy míg elmond nekem valamit, Szirka Saci nénivel beszél és ettől ő belezavarodik a mondandójába. Szirkáék folytatják a beszélgetést, Ármin kifakad, nyafogva kiabál:
– Ahelyett, hogy engem vigasztalnál, Saci nénivel beszélgetsz nyugodtan!
– Kistestvérem! – indul felé Szirka kedvesen. – Mindenki szeret téged!
– Megegyelek vagy ne? – évődök Árminnal.
– Inkább ne, mert akkor nem látnád a gyönyörűségedet és szomorú lennél.
Hosszú ideig tart a játék vacsora előtt, mentegetőznek, hogy hiszen hosszú volt a fejezet, amit el kellett játszaniuk.
– De hiszen ezt a fejezetet ti írtátok, nem? – próbálom a felelősséget célra tartani.
– Ezt, kérlek szépen, Sándor írta – magyarázza Ármin.
– Milyen Sándor? – csodálkozom.
– Sándor József!
– Álljon meg az isten! – mondja Ármin.
– Az mit jelent? – kérdezem.
– Amikor isten megáll, akkor az egész világ meghökken. Még az istennek is elfogynak a jó tanácsai.
Ármin játszik a kádban, fürdeti a bocit:
– Ha ebből már megcsináltuk – mondja neki -, akkor más síkon is elkezdhetünk gondolkozni.
– Ne szaladjunk a lépcsőn! Két okból is – fejtegeti Ármin.
– Miért?
– Egyrészt mert minden csupa víz, másrészt mert a lépcsőn nem szabad szaladni.
Ármin kiemel valamit a kásából és megkérdezi:
– Ez az úgynevezett arany mazsola?
Ármin egészséges életmódra biztatja Szirkát:
– Ha vizet iszol, akkor még szaladgálhatunk is. Az gyűjti az erejedet.
– Bizony! – látja be Szirka.
– Apa – szól Ármin. – Szíveskedjél itt mesélni.
Harc közben a Süsüben hallott csatakiáltás (“Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!”) új értemet nyer:
– Csak a fehéret, hogy meg ne sárguljon!
Barátok éppen Szirka szülinapján jönnek látogatóba, nem ekkor van a nagy ünnep, de néhány aprósággal azért kedveskednek neki.
– Nézd, mit kaptam! – újságolja Szirka örömmel. – Virág! Mindig is erre vágytam.
Kicsit elgondolkodik, és őszintén hozzáteszi:
– Másra is vágytam.
