Hascimpa, pszichológiai ősz
2014-11-21 | Szirkablog
Szirkának van egy kis könyvecskéje, amiben mindent ő csinál. Nagyjából a napi rutin van benne, de az ebédjét a valóságtól eltérően magának főzi benne.
– Látod, milyen ügyes ez a Szirka? Magának főz – mondom neki, de azonnal kijavít, olyan “ne viccelj már” hangszínnel:
– Dehogyis! Mindenki másnak is!
– Bence már nem szerelmes belém. Azt mondta.
– És te szerelmes vagy belé?
– Igen, mindig.
– És szomorú vagy?
– Igen. De mást választok, mással fogok szerelmet ütni.
– Kivel fogsz szerelmet ütni?
– Aki aranyos, bátor és erős.
Másnap:
– Bence már nem a férjem. De azért barátok vagyunk.
Harmadnap:
– Választottál már új barátot?
– Nem! Nem aranyosak!
Szirka régóta beteg.
– Holnapután meggyógyulok – ígéri. – Kiszámoltam, kettőt kell aludni addig.
Másnap megint elmondja, hogy holnapután meggyógyul, de eszébe juthat, hogy ez így már nem stimmel, mert közben eltelt egy nap, ezért kijavítja:
– Meg holnapelőtt is!
Azóta kisakkozta a szisztémát és valahányszor elhangzik, hogy holnap vagy holnapután, bejelenti, hogy addig egyet illetve kettőt kell aludni. Meg is dicsértem, hogy milyen jól megtanulta, de hárított:
– Nem tanultam! Magamtól találtam ki!
Szirka rajzolás közben részletezi, hogy mi kerül a papírra. Amikor az orrcimpához ér, felkapom a fejem és megkérdezem, hogy tudja-e, mi az (a térdét meg a könyökét még mindig keveri). Mutatja az orra hegyét, kiigazítom. Mindketten tudják, hogy milyen cimpánk van még, azt is lokalizáljuk. Több cimpánk nincs, bár lenne ötletük: hascimpa, lábcimpa. Nevetve mondom, hogy a hasunkon, lábunkon nincs ilyen kis fityegőnk.
– Kár – mondja Szirka. – Nagyon szeretnék, ha megnövök.
A virágszedésnek nem lehet akadálya egy olyan apróság, hogy nincsenek virágok.
A gyerekekkel beszélgetünk a naptári őszről meg a meteorológiai őszről és később kiderült, hogy utóbbit a csillagászatival kevertem, de Árminnak még ez sem volt elég, bevezette a pszichológiai ősz fogalmát.
Indiai táncmulatság (Szirka)
Szirka nagy lelkesedéssel és “Ez a kedvencem!” felikáltással fogadja az ételek nagy részét, de rájön, hogy nem lehet minden A kedvenc, ezért – ugyanolyan lelkesedéssel – egyszer csak ezt mondja:
– Ez a huszonötödik kedvencem!
Manóváros. A házakon különböző alakú lámpák. Esik a hó. Egy manó fejjel lefelé ejtőenyőzik. (Ármin)
Válogatás Ármin rímelményeiből:
a kis lámpa fényt okoz, a hold fénye fölpofoz,
sziasztok, nem vagyok én viasz tok
futott a róka, mint a fóka a hóba’
Ha tudná a ménes, milyen jó a krémes, nem is lenne éhes
A kávézacc egy kávés lazac
avokádó-okádó
remélem, nincs kifogásod ellene, hogy te legyél egy teve
Péntek, vasárnap, szombat, én vagyok a kis vombat
Nicsak! ez meg milyen bicsak?
Ha elindult Kátya már, összedőlt a kártyavár
Ebéd után uzsonna, piramisu nagy torta!
Budapest Dunahíddal, Parlamenttel (közös munkájuk)
