Azt álmodtuk; gazdagság
2014-10-13 | Szirkablog
Könyvet nézegetünk, beszélgetős történet képeken. A kiskacsa éppen főz, amikor megérkezik a postás. A kacsa annyira megörül a kapott Dörmögő Dömötörnek, hogy megfeledkezik a főzésről: míg olvasgat, az étel odaég. Az anyukája ekkor toppan be, a történet végén ott a kérdés, hogy mit gondoltok, gyerekek, mit mond a kiskacsa az anyukájának.
Ármin megoldása:
– Nem én voltam!
Szirkáé:
– Bocánatkélek, kedves édesanyám. Legközelebb jobban figyelek.
Ármin rajzol, rácsodálkozom rajta a picike emberre.
– Ez nem ember! – javít ki.
– Hát micsoda?
– Denevér.
– És hol van?
– A Napban.
– Nem hiszem, hogy egy denevér jól érezné magát a Napban.
– Éppen ezért ilyen kétségbeesett!
(Aztán még rajzolt mögé vörös óriásokat. Nem mesebeli, hanem csillagászati értelemben.)
Szirkát faggatom:
– Megetted az uzsonnát az iskolában?
– Igen.
– Ittál is?
– Igen, teát.
– Iskolai teát?
– Nagyon finom teát főztek az én tiszteletemre. Királyi konyhán csinálták.
– Komolyan? – kérdezem, de már mindketten nevetünk.
– Ha mondom! – fejezi be kacagva.
Kirándulni indultunk, Szirka az első pocsolyánál “Ez jó lesz!” felkiáltással ledobta a hátizsákját és lecövekelt horgászni.
Ármin:
– Ez meg mi, ha nem tévedek?
Szirka egyik macija nevében mesél:
– Apukám bozontos, magas; anyukám rövidke.
Ármin ebéd előtt figyelmeztet minket, hogy ha leülünk, ne kezdjünk rögtön az evéshez:
– Várjatok egy percet, mert el akarok mondani egy istenes mondókát.
Anya, ölében a kislányával (Szirka)
Már nem is tudom, mit bütyköltem éppen, amikor Szirka megdicsért. Úgy, hogy az nekem a lehető legjobban essen:
– Nagyon szépeket készítesz nekem. Megbecsülöm a munkádat – hunyorít rám mosolyogva.
– Azt álmodtuk Árminkával, hogy ő a vőlegény, én meg a megyasszony – újságolja reggel Szirka.
Ármin nagylelkűsködik:
– Saci néni, mivel jól viselkedtél a börtönben, te is kaphatsz krokodil levest!
Táncospár, mögöttük az árnyékuk (Szirka)
– Van, aki gazdagabb nálunk, de csak aranya van. Az nem gazdagság – mondja Ármin.
– Hát mi a gazdagság? – kérdezem.
– A szabadság! – kicsit gondolkozik. – Meg a szeretet. Az kincs. Meg ha sosem vagy beteg, az is gazdagság, mert az szabadság. Mindig kimehetsz. Ha valami jót csinálsz a másiknak, az is kincs.
– A szeretet meg a jóság is kincs – kapcsolódik be Szirka is, aki később jött be, nem hallotta, hogy az elején miket sorolt Ármin.
– A simogatás is, mert akkor a másiknak jót csinálsz – folytatja Ármin.
Aztán András száll be:
– Ti is kincsek vagytok nekem. Meg Anya.
– Ki találja meg a nappaliban a nagy, szőrös kincset? – viszonzom a kedvességet.
Mindketten megtalálják.
