Mi is a siker valójában?

2018-05-12 | Barátoknak| Család| Családi élet

Egy Down-szindrómás kisfiú édesanyjának blogjából a jövő miatti aggodalmakról és a siker meghatározásáról.

Nemrégiben egy másik kétgyerekes családdal találkoztunk, ahol az egyik gyerek ugyanolyan korú és ugyanúgy Down-szindrómás, mint Henry. Általában nem szívesen beszélek a jövővel kapcsolatos félelmeimről, de velük beszélgetve előhoztam a témát. Elmondtam nekik, hogy mennyire félek. Sok olyan, Down-szindrómás gyereket nevelő családot látok, akik őszintén beszélnek a mindennapjaikról.

Elmondják, hogy a nyaralások nehezek. Hogy az iskola nehéz. Hogy rengeteg megbeszélésen kell részt venniük. Hogy a kórházi számlák csődbe viszik őket.

Elmondják, hogy fáradtak és a Down-szindróma okozta kihívások megnehezítik az életüket.

Jogukban áll mindenki előtt nyíltan elmondani a véleményüket?

Kétségtelenül. 100%-osan.

Az a valóság, amit leírnak, megrémít-e engem és aggodalommal tölt-e el a jövőmmel és a családom jövőjével kapcsolatban?

Kétségtelenül. 100%-osan.

Aggódtam a fiam jövőbeni sikerei miatt – pontosabban a sikerek hiánya miatt. Hangot adtam azoknak az aggodalmaimnak is, hogy a sikerek elmaradása hátrányosan fogja érinteni a családunkat és a másik fiunkat.

Megosztottam ezeket az aggodalmakat a férjemmel és a másik két szülővel, azonban a legnagyobb megdöbbenésemre mind más véleményen voltak, mint én. Rámutattak valamire, amit azóta is itt pörgetek, forgatok az agyamban.

– Másképp kellene meghatároznod, hogy mit jelent a siker. Az a siker, amit a társadalom annak tart vagy valami más is lehet?

Azóta ezek jutottak eszembe:

Mi is tulajdonképpen a siker?

Mit jelent az, hogy az ember sikeres gyereket nevel?

Ha Eli felnő, jól képzett munkaerő lesz, gondos szülő és egy szerető partnerrel kialakított jól működő kapcsolatban él, sikeres gyereket neveltem?

Sokan azt mondanák, hogy igen.

Ha Henry felnőve zöldségeket csomagol egy nagyáruházban és velünk él, sikeres gyereket neveltem?

Vannak, akik szerint nem.

De a válasz az, hogy talán.

Most már felismerem, hogy a fenti kérdések egyikéből sem derül ki elég információ ahhoz, hogy válaszolni lehessen.

Inkább ezeket kellett volna kérdeznem:

Ha Eli és Henry boldog emberek lesznek, sikeres gyerekeket neveltem?

Ha Eli és Henry boldogabbá teszik a környezetüket, sikeres gyerekeket neveltem?

Ha Eli és Henry minden reggel úgy ébrednek, hogy szeretik, akik lettek és amit csinálnak, sikeres gyerekeket neveltem?

Ha Eli és Henry törődnek mások boldogságával, sikeres gyerekeket neveltem?

A válasz: igen.

Szeretném-e, ha a gyerekeim a csillagokat akarnák elérni?

Hát persze.

Büszke leszek-e rájuk, ha közelébe sem jutnak a csillagoknak, hanem leesnek valahol egy mezőn, de ott tökéletesen boldogok?

Hát persze.

Kép és szöveg: The Lucky Wells