Megan McCormick, a Down-szindrómás pedagógus asszisztens

2018-01-03 | Down-szindrómával a világ

Megan McCormick 29 éves pedagógus asszisztens Lexingtonban, a Millcreek Általános iskolában dolgozik. Lelkesen segít a gyerekeknek, és a szakmai előrelépés érdekében egy négyéves főiskolai képzésre is beiratkozott. Mellesleg Down-szindrómás.

– Nagyon büszkék vagyunk Meganra – nyilatkozta Dr. Ross, az igazgató. – Fantasztikus munkát végez. Minden feladatot ellát.

Megan McCormick 2013-ban kitüntetéssel diplomázott a Bluegrass Community & Technical College kétéves felsőfokú tanárképzésében. Kezdetben pedagógus asszisztens helyettesként dolgozott, de ettől a tanévtől kezdve egy iskolaelőkészítő csoportot is kapott (ez körülbelül a magyar óvodai nagycsoportnak felel meg) és az iskola irodájában is dolgozik. Kis csoportokban foglalkozik a gyerekekkel, többek között segít nekik az írás feladatokban vagy “feladatban maradni,” koncentrálni. Heti 32 órában foglalkoztatják.

– Szeretek a gyerekekkel dolgozni a Millcreekben – Mondja Megan – az a célom, hogy teljes állásban pedagógus asszisztens legyek az iskolaelőkészítőben.

Tipikus fejlődésű és sajátos nevelési igényű gyerekekkel is szívesen dolgozik.

– Szeretném, ha látnák, hogy milyen jó példakép vagyok a tanulásban, hogy kibontakozzanak a képességeik, és szorgalmasak legyenek, és tovább tudjanak tanulni – mondja Megan – Szeretném ösztönözni őket. Az általános iskolának egy lépcsőfoknak kell lennie a kívánt munkájuk felé.

– Egyszerűen arany szíve van – mondja az igazgató – Tényleg arra törekszik, hogy a lehető legjobb munkát végezze, ami csak telik tőle. Úgy érzem, mindkettőnk számára sokat ad a közös munka. Nagyon tudatosan tekint a munkájára. Nem telik el nap, hogy ne kérdezné meg: “Dr. Ross, van valami, amit jobban csinálhatnék?” Mindig várja a visszajelzést.

Kétéves felsőfokú diplomát szerzett a tanárképzésben, de a céljai eléréséhez beiratkozott egy négyéves levelező képzésre is a Kentucky Egyetemre.

Szombatonként a Közép-Kentucky Down Egyesület fejlesztőprogramjában dolgozik, ahol egy gyógypedagógus mellett asszisztens és többek között az olvasástanulásban segít a gyerekeknek.

Szülei orvosok és ahogy a többi gyereküknél, Megannál is az erősségekre koncentráltak és magas elvárásokat támasztottak vele szemben. Megan a szülei házának alagsorában levő lakásban él.

– Minden lehetőség, amit kapott, a tanulásra adott lehetőséget – mondja az anyja. – Nem volt mindegyik nagyszerű lehetőség, de ő mindig megtette, ami csak tőle telt. A példája remélhetőleg lelkesítőleg hat a többi szülőre, tanárra és diákra, akik talán azt gondolják, hogy ha Megan meg tudta csinálni, ők is meg tudják, és magasabbra helyezik a mércét.

A fogyatékossággal élők alacsony foglalkoztatottságával kapcsolatban kijelentette:

– Ismertté kell tennünk Megan történetét, hogy a munkaadók azt mondják magukban: “Álljunk meg egy pillanatra, ezek az emberek a mi közösségünkhöz tartoznak! Elvégezték az iskoláikat, be kell őket fogadnunk.”

Szöveg és képek forrása itt és itt.