Hogyan változtatja meg a világot a befogadás

2018-07-07 | Down-szindrómával a világ

“Ezek az adatok azt sugallják, hogy a fogyatékossággal élő emberek befogadása sokkal nagyobb előnyökkel jár a többség számára, mint számukra.” Tom Brown írása.

 

Talán láttátok a videót a múlt héten.

 

A kamera sárga mezek tömegén pásztáz végig, az emberek a fali képernyőket figyelik: Kolumbia Lengyelország ellen játszik világbajnoki selejtezőt. A kamera egy asztalra közelít, ahol két férfi ül egy focipálya modellje mellett. Fogják egymás kezét és együtt mozgatják a kezüket a pálya modellen. Az egyikük lehajtott fejjel, erősen koncentrál a kezek mozgására, a másik tekintete a képernyő és a modell pálya között röpköd.

 

A videó felirata elmagyarázza, mi történik: az egyik férfi, Carlos Junior siket-vak. A másik férfi tapintási ingerek bonyolult rendszerével segít a társának, hogy átélhesse, amit nem lát és nem hall. Ezzel az eredeti módszerrel Carlos követni tudja a labda mozgását a pályán, még az olyan apró részleteket is, mint hogy a kapura rúgott labda visszapattan a kapufáról vagy hogy egy játékos drámaian a földre zuhan. A két férfi körül izzik a levegő. A videó végén a sörözőben kirobban a góóóól kiáltás, a kolumbiai találatot a két elragadtatott férfi egymást karjaiban ugrálva ünnepli.

 

(A cikkben leírhtoz hasonló jelenet látható a CNN videóján) 

 

Megható látni egy ilyen barátság megnyilvánulását. A milliók, akik a videót látták, egyetértenek ezzel. Az élményt nehéz leírni. Mintha tapintható lenne az ember öröme, aki egy rövid időre a korlátait feledve csatlakozhatott a körülötte zajló ünnepléshez. Kiemelkedik a képernyőről, megrezegteti a levegőt és behatol a lelkünkbe. Mennyi szeretet van ebben a pillanatban? Nem én sírok, te sírsz.

 

Mi ez az egész?

 

A jó tettek tudománya

 

Honnan jön ez az érzés, mitől lesz nedves az arcunk, ha ilyet látunk? A pszichológiában ezt emelkedettségnek hívják: ez az a pozitív neurológiai és érzelmi hatás, amelyet egy kedves vagy felemelő tett látványa kelt.

 

2010-ben tudósok egy csoportja az emelkedettséggel kapcsolatos feltevéseit vizsgálta. Simone Schnall, Jean Roper és  Daniel M.T. Fessler pszichológusok úgy gondolták, hogy azok az emberek, akik felemelő jelenetet látnak, az emelkedettség állapotába kerülnek és nagyobb valószínűséggel tanúsítanak “proszociális viselkedést.” Nagyobb valószínűséggel viselkednek rendes emberekként.

 

Ezt a nyilvánvaló ötletet vetették össze a tapasztalati tényekkel. A vizsgálatnak két szakasza volt.

 

Első szakasz. A vizsgálatban részt vevők megnéztek egy videót: vagy egy természetfilm egy kellemes jelenetét vagy pedig egy kedves tettet bemutató, felemelő jelenetet. A videó megtekintése után arra kérték őket, hogy jelentkezzenek önkéntesnek egy másik kutatásban. Akik a felemelő jelenetet látták, nagyobb valószínűséggel áldozták be az idejüket. Az adatok alátámasztották az előfeltevést: az emelkedett állapotba került személyek voltak nagylelkűbbek.

 

Második szakasz. A laboratóriumból kifelé a résztvevők elhaladtak egy kutatási asszisztens mellett, aki láthatóan nem boldogult a számítógépével. Az emelkedettséget átélők kétszer annyi időt szántak rá, hogy segítsenek az asszisztensnek, mint a többi résztvevő. Újabb pont a hipotézis mellett.

 

Következtetés. A kutatók így összegezték a tapasztalatokat: “az eredmények alátámasztják, hogy egy másik ember önzetlen viselkedésének látványa emelkedettséget vált ki, egy olyan egyedi érzelmet, amely az önzetlenség konkrét növekedéséhez vezet.” Azaz csak egy kicsit kell átélni mások jótetteit, hogy emelkedettebb hangulatba kerüljünk és ez önzetlenségre ösztönözzön.

 

Az ilyen eredmények azt sugallják, hogy a néhány perces videó a futball meccset átélő két barátról több millió ember hangulatát tette emelkedettebbé és jelentősen emelte annak az esélyét, hogy kedvesen és önzetlenül viselkedjenek. Milyen messzire világít egy kicsi gyertya!

 

De ez még csak a kezdet.

 

 

Oxytocin és antitestek

 

A felemelő tettek látványából eredő emelkedettség nem csak további felemelő tettekre sarkall: a vizsgálatok szerint az ilyen tapasztalatok a testi egészségünkre is jelentős hatást gyakorolnak.

 

Diákok egy csoportjánál például megemelkedett a hatékonyabb immunvédekezést segítő antitestek száma, miután megnéztek egy dokumentumfilmet Teréz anya kalkuttai munkáról. A hatás a videó megtekintése után egy órán át tartott.

 

Más vizsgálatokban a jó tettek hatására az oxytocin szintjének emelkedését tapasztalták, ami a stressz csökkentésében és a gyógyulásban is szerepet játszik. Már bizonyára hallottál a “harcolj vagy menekülj” válaszról, amit az adrenalin vált ki. Az oxytocin az adrenalinnal ellentétes hatású, azt kiegyensúlyozó kémiai anyag. Ez a “gondoskodj és segíts” reakciót váltja ki. Megnyugtat és bizalommal tölt el.

 

 

A felemelés körforgása

 

Dr. Stephen G. Post, a Case Western Reserve University bioetika professzora évek óta ezt a hatást tanulmányozza. Post szerint egy “együttérzés-önzetlenség” tengely aktiválódik az agyban az együttérző vagy empatikus érzelmek átélésekor. Amikor az agyunknak ez a része aktív, “erős örömérzet” keletkezik. Olyan tevékenységeket erősít meg, amelyek a világot önzetlen szeretettel töltik meg.

 

Amit Post talált, az a felemelésnek, lelkesítésnek egy köre. Látunk egy jótettet és jobban érezzük magunkat. Csökken bennünk a stressz, jobban figyelünk a körülöttünk levő emberekre és nagyobb eséllyel cselekszünk, ha úgy látjuk, hogy segítségre van szükségük. Ez a cselekvés aztán további jó érzéseket kelt bennünk (és minden más jelenlevőben is), tovább csökkenti a stresszt, növeli az önzetlenség esélyét és így tovább.

 

Egy jó tett messzire elvilágít.

 

 

Fogyatékosság és befogadás

 

Azok számára, akik a fogyatékossággal a családban találkoznak, ez ismerős történet. Az emelkedettség napi tapasztalat.

 

Ezt élem át, amikor a fáradt feleségemet látom egy hosszú nap végén a fürdőszoba szőnyegen ülni, türelmesen dolgozva a lányunk önállóságán. Ezt élem át, amikor az őrülten aktív fiaimat látom lelassítani, hogy figyelmesen kihámozzák, mit akar mondani a húguk, és segítsenek neki megkeresni a videót, amit szeretne. Ezt élem át, amikor a kicsi lányom büszkén belép a szobába, egy csokor frissen szedett virágot lóbálva, amit nekem hozott.

 

Mindennap látok otthon olyan embereket, akik boldogan adják magukat, hogy segítsenek valakinek, akinek több segítségre van szüksége, mint nekik. Látok egy olyan kis embert, aki mindezekkel a szükségletekkel bátran harcol, hogy legyőzze a korlátait és új magasságokat érjen el. Gyakorlatilag az emelkedettség állapotában élek, azokban az életadó előnyökben fürödve, amikkel ez jár.

 

És itt a lényeg: Elizabeth ezt a dolgot mindenhova viszi magával, ahova csak megy. Az iskolába, a könyvtári olvasócsoportba, a gyülekezetbe vagy a közértbe – felemelő helyzetek lengik körül és felemelkedik a világ körülötte. Egyenként dobálja a kavicsait az emberiség tavába, az együttérzés és empátia növekvő hullámait indítva el a világban.

 

Ezért nagyon jó hír a többség számára, hogy a fogyatékossággal élők befogadása egyre terjedő gyakorlat. Minden sajátos nevelési igényű gyerek egy többségi iskolában, minden Down-szindrómás pomponlány, a képernyőnket elárasztó felemelő bejegyzések a blogokban és a közösségi médiában – elárasztja a világot is stressz csökkentő, élethosszt növelő, jó tettekre késztető emelkedettséggel. Megerősíti az önzetlen szeretet kötelékét, amely az emberiség nagy családját összeköti. (És nem úgy kell ebben a gyorsan ellentétekre eső világban az ilyen megerősítés, mint egy falat kenyér?)

 

Ezek az adatok azt sugallják, hogy a fogyatékossággal élő emberek befogadása sokkal nagyobb előnyökkel jár a többség számára, mint számukra. Segítségünkre vannak, hogy egészségesebbek és kedvesebb emberek legyünk – és a mérhetetlen nyereség messze meghaladja a ráfordítást.

 

Az adatok egyértelműek: a Carlos Juniorhoz vagy az én kislányomhoz hasonló emberek befogadása megváltoztatja a világot.

 

Tom Brown

 

 

 

szöveg és fotó innen

Vélemény, hozzászólás?