Magatartatás problémák és agresszív viselkedés 3. A beavatkozás további módjai

2017-06-08 | Down gyereket nevelek| Magatartás| Társas fejlődés

A problémás viselkedés vagy az agresszió is kifejez, kommunikál valamit, ugyanúgy, mint más viselkedésformák. Hogy mit, azt hosszú munkával lehet kideríteni. – Az Yvonne Newbold tapasztalatainak összegzését bemutató harmadik cikk; az első rész itt olvasható, itt pedig a második rész.

 

A problémás vagy erőszakos viselkedéssel a gyerek ugyanúgy kifejez, kommunikál valamit, mint más viselkedésformákkal. Hogy pontosan mit akar mondani, arra általában nem könnyű rájönni, de érdemes az ehhez szükséges hosszú és kemény munkát ráfordítani, mert ez az alapját képezheti annak, hogy a nem kívánt magatartást visszaszorítsuk és segíteni tudjunk a gyereknek pozitívabb eszközökkel kifejezni magát.

 

 

kép innen

 

Mivel az agresszív viselkedést nem a szófogadatlanság okozza, nem lehet hagyományos nevelési módszerekkel segíteni rajta. Az a gyerek, akinek dührohama van, gyakorlatilag segítségért kiabál, így nem büntetésre van szüksége, hanem támogatásra. Az ilyen magatartásproblémákat nem az okozza, hogy a szülők nem elég szigorúak. Sokkal mélyebb gyökerük van, és a gyereknek együttérzésre van szüksége, nem elutasításra.

 

A rohamokról érdemes naplót vezetni, amelyben feljegyezzük, mi történt, mi előzhette meg és bármi mást, ami fontos lehet, könnyebben felfedezhetjük az esetleges ismétlődéseket, mintázatokat. Ilyen feljegyzésekkel szakember segítséget is hatékonyabban vehetjük igénybe. A megfigyelések elkészítéséhez további segítséget találunk a Down Egyesület Tudástárában.

 

 

kép innen

 

 

A gyerekünk viselkedését nem tudjuk azzal megváltoztatni, hogy rászólunk. Be tudunk azonban avatkozni azzal is, ha a korábbiaktól eltérő módon gondolkozunk a magatartásproblémával kapcsolatos dolgokról és másképp kezdünk viselkedni. Ha mi változtatunk, lehet, hogy a gyerekünk is változtatni fog. Amikor erre először felhívták a figyelmem, nehéz volt elfogadni. Úgy éreztem, ezzel már megint engem hibáztatnak a fiam viselkedéséért, mert azt mondják, én csinálom rosszul a dolgokat. Később rájöttem, hogy egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy az ő viselkedését csak úgy tudom megváltoztatni, ha a sajátomat változtatom. Ha mindig azt csinálom, mint korábban, amikor az nem működött, mindig ugyanazt a nem kívánatos eredményt fogom kapni. Sokféle változással lehet próbálkozni, pl. ha eddig közelítettünk a gyerek felé a dühkitörés idején, most próbáljunk meg távolodni. Próbáljuk ki, változik-e attól valami, ha csendben maradunk. Előfordulhat, hogy a figyelemelterelés működik: csináljunk valami teljesen váratlan vagy szokatlan dolgot. Kísérletezzünk a változásokkal, de ne csak akkor, amikor a gyerek összeomlik, hanem más alkalmakkor is, és figyeljük meg, hogyan reagál a gyerek.

 

Kitartóan higgyünk a gyerekünkben és soha ne adjuk fel a reményt, hogy segíthetünk neki leküzdeni ezt a dolgot és megtalálni a módját, hogy pozitívabb eszközökkel fejezze ki a félelmeit, szorongását, feszültségét, szükségleteit. Figyeljünk azokra a dolgokra, amikkel szívesen foglalkozik és osztozzunk az örömeiben. Keressük meg a pozitívumokat és ünnepeljük őket. Biztos, hogy vannak ilyenek is, még ha a viselkedése miatt időnként ezeket nehezebb is meglátni. Olvassunk utána a szenzoros feldolgozás zavarainak, tanuljuk meg a képi eszközök használatát és próbáljuk megérteni a gyerekünk nézőpontját. Tekintsük magunkat egy csapatba tartozóknak: a gyerekünknek a segítségünkre van szüksége, hogy jobb utakat találjon a segítségkéréshez.

 

Soha ne add fel a hitet saját magadban sem! Ha egy gyereknek ilyen problémái vannak, a szülők hajlamosak magukat hibáztatni, esetleg úgy érzik, hogy mások őket okolják vagy hogy az ő dolguk lenne, hogy meg tudják akadályozni a kiborulásokat. Ez nem a te hibád, nagyon jól csinálod, és erősebb, kitartóbb vagy, mint hinnéd. Túl fogtok jutni ezen. Tudnod kell azt is, hogy nem vagy egyedül, családok ezrei küzdenek hasonló gondokkal. Beszélj olyanokkal, akikben megbízol és keress sorstársakat. Próbálj meg a gyereked köré egy kis segítő hálót kiépíteni. Magaddal is törődnöd kell, ne hanyagold el a saját szükségleteidet sem és amikor csak lehetőséged van, ragadd meg az alkalmat a feltöltődésre.

 

További gondolatok és bevált módszerek a magatartásproblémákkal kapcsolatban a Down Egyesület Tudástárában és itt a DownBaba.hu-n is.

 

 

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?