A 4 legfontosabb lehetőség a magatartási problémák kezelésére

2014-07-26 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Magatartás| Társas fejlődés

Magatartási problémának azt tekintjük, ha a gyerek a saját fejlődési szintjénél alacsonyabb szintű viselkedést mutat és ez akadályozza a tanulásban, a fejlődésben, sérülést okoz vele magának vagy másoknak, vagy ezzel kizárja magát a közösségből.

1. Ha ilyen problémás viselkedést tapasztalunk, a legelső lépés, hogy megvizsgáljuk, nem áll-e ezek mögött valamilyen szervi ok vagy betegség. A leggyakoribb egészségügyi problémák, amelyek magatartási problémákat is okozhatnak, a következők:

• halláscsökkenés vagy látáscsökkenés

• a pajzsmirigy nem megfelelő működése

• alvási légzéskimaradás

• lisztérzékenység

• reflux

• szorulás

• vérszegénység

2. A magatartási problémák mögött sok esetben kommunikációs nehézségek állnak: a gyerekek (de a felnőttek is) frusztráltak lesznek attól, ha nem tudják a környezetükkel megértetni magukat. Ilyenkor a magatartás is sokat javul, ha megteremtjük a hatékonyabb kommunikáció lehetőségét – ha a beszéd akadályozott, akkor pl. jeleléssel vagy képes kommunikációs rendszerrel (PECS, MAKATON).

3. Gondoljuk át azt is, hogy otthon, az iskolában vagy a munkahelyen milyen események vagy körülmények okozhatnak túl nagy lelki terhelést, stresszt. A depresszió és a szorongás következménye is lehet magatartási probléma, ezekben az esetekben természetesen az alap gondot kell kezelni, nem a felszíni tüneteket. ADHD vagy autizmus esetén is felmerülhet a gyógyszeres kezelés lehetősége.

4. Ha a fenti lehetőségeket kimerítettük és a magatartási probléma még mindig fennáll, érdemes az előzményeket és a következményeket szisztematikusan megfigyelni és megváltoztatni. Az előzmények jelenthetik a problémás viselkedést közvetlenül megelőző eseményeket (pl. a testvérrel foglalkoztunk) és a nem közvetlenül kapcsolódó, de meghatározó körülményeket (pl. a gyerek megfázott vagy rosszul aludt) egyaránt.  A következmények felismeréséhez fontos tudni, hogy gyerek a viselkedésével ugyanis nem “direkt bosszantani akar” minket, hanem gyakran számára valami kívánatos dolgot megszerezni (pl. a figyelmünket) vagy valami nem kívánatos dolgot elkerülni (pl. egy feladatot), és ennek a célnak a megvalósításához nem talál jobb eszközt. A viselkedésére kapott válasz megerősítő lehet, vagyis ha eléri vele a célját, nagyobb az esélye, hogy újra próbálkozik vele. (További segítséget az előzmények és a következmények megfigyeléséhez és értékeléséhez itt találunk.)

forrás:[1]