Radikális szépség projekt Down-szindrómás modellekkel: “Nem cukiskodunk”

2018-12-07 | Down-szindrómával a világ

Amikor nem az iskolában vagyok, akkor színészkedem, főzök, úszok, vásárolok és segítek az embereknek – mondja a 15 éves Lily Moore, a londoni “Radikális szépség projekt” legfiatalabb modellje. A projektben több, mint 40 divatfotós és fotóművész vesz részt, kizárólag Down-szindrómás modellekről készült képekkel.

Lilyt megkérdeztük, hogy milyen ma Down-szindrómás fiatal nőnek lenni.

– Nem könnyű. Volt egy csomó műtétem és soha sem tudhatom, mikor lesz a következő. Sok mindenből kihagynak és alulreprezentáltak vagyunk, Az emberek ránk néznek és azt gondolják: “ott egy Down-szindrómás”, ahelyett hogy olyan embernek látnának, mint bárki mást. Például egy reklámban, egy kosztümös filmben, vagy egy film főszerepében. De én arra készülök, hogy az első Oscar-díjas Down-szindrómás színésznő legyek. Nagyon szeretném a közösséget képviselni.

Fotó: Elizaveta Porodina

Tízes évei közepén ez a nagyratörő ambíció nem látszik lehetetlennek. Lily tavaly szerepelt két filmben, egy reklámban valamint  Dolly Parton és Sia videóiban.

Elszántsága megsokszorozódik, amikor arról beszél, hogy milyen előítéletekkel találkozik a kívülállók részéről.

– Az emberek nem veszik észre, hogy mi is épp azt akarjuk, amit ők. Nem gondolnak rá, hogy mi is felnövünk, és szép nőkké, szép férfiakká válunk. Azt hiszik, örökre cuki gyerekek maradunk. A Down-szindrómás tizenéves lányok is sminkelnek és szeretnek divatos ruhákat választani. Mindent ugyanúgy. De erről az oldalunkról nem lehet hallani.

A Radikális szépség projekt épp erről szól.

Erwin Olaf

Daniel Vais, az alapító úgy érezte elege van a Down-szindrómásokkal kapcsolatos tévhitekből, amelyeket a körülötte dolgozó fotósok egy része is osztott. Miután együtt dolgozott néhány Down-szindrómás színésszel és táncossal, akik az Egyesült Királyság Down-szindrómás közösségét olyan különlegessé teszik, Daniel úgy döntött, hogy elindítja számukra ezt a projektet. A káprázatos fotók folyamatosan érkeznek, és idén már a könyvkiadásig is eljutottak.

Daniel és a modellek együtt cáfolnak rá arra a tévképzetre, hogy a Down-szindrómások mindig angyaliak, mindig mosolyognak vagy mindig passzívak.

– Nem cukiskodunk. A magabiztos tudást, a kompetenciát mutatjuk meg. A bátorságot, az erőt mutatjuk meg.

Ebben a projektben a Down-szindrómás emberek erőteljes, jelentésben gazdag fotókkal veszik saját kezükbe a történetük alakítását.

– Sok éve dolgozom már Down-szindrómásokkal. Ismerem az értékeiket, amiből rengeteg van. Nagyobb szükségünk van rájuk, mint hinnénk. Frissességet hoznak a művészetbe, a kultúrába és az életbe. Csak meg kell őket mutatnunk.

Fotó: Elizaveta Porodina

Jóllehet Lily több előítélettel találkozott már, mint az átlag, magabiztossága és kitartása szilárd.

– Azt hiszik, hogy mindig boldog vagyok. Hát nem. Vannak érzéseim. Néha megharagszom anyura. Szomorú vagyok, ha kihagynak valamiből. Izgatott leszek, ha egy aranyos fiúval találkozom, és van egy csomó más érzésem is. Azt is gondolják, hogy mindenkit meg kellene ölelnem. Micsoda ötlet! Én nem akarok idegeneket ölelgetni!

Tommy Jessop színész is részt vesz a projektben. Véleménye szerint a szépségiparban több kihasználandó lehetőség rejlik.

– A szépségiparban nem vagyunk eléggé jelen. Ennek meg kell változnia. A szélesebb körű láthatóság a Down-szindrómások lehetőségeit bővítené. Azt látnánk, hogy az életünk értékes. Ma a szépség mintha csak két dolgot jelentene: fogyj le és feküdj le korán. Úgy vélem, a jövőben az embereknek bátrabbaknak kell lenniük. A szépségnek sok különböző képességű embert kell megmutatnia, mosolygó arccal.

Fotó: Zuzia Zawada

Sarah Gordy, aki Down-szindrómások közül először lett a királyi lovagrend tagja, úgy véli, a projektnek történelmi szerepe van.

– Ezeket a képeket meg kell óvni az utókor számára. Eltérünk a “normától,” de egyéniségek is vagyunk. Minden évben egyre kevesebb Down-szindrómás baba születik, ami rendben van, mert tisztelem és megértem az anyák döntését. A jövőben azonban, amikor mi már nem leszünk, ezek a képek különösen értékesek lesznek. A történelem fontos.

Tommy aggódik, hogy a prenatális Down-szűrés olyan félelmeket kelt az emberekben, amelyek nem feltétlenül a tényeken alapszanak.

– Rossznak tartom, hogy az új szülőket nem biztatják arra, hogy ismerjenek meg, értsenek meg valamit az életünkből. Azt nem mondják meg nekik, hogy a Down-szindrómásoknak jó élete van és teljes életet élnek. Nagyszerű tévés és filmszerepeim voltak már, jó az életem. Szerintem az élet Down-szindrómával is olyan, mint anélkül. Én teljes életet élek.

Elise Dumontet

A Radikális szépség projekt felhívja a figyelmet a közösséget érintő fontos kérdésekre, Daniel mégis leginkább a benne részt vevő emberek és személyiségük, energiájuk értékét emeli ki.

– A társadalomnak szüksége van rájuk, különösen a világ mai állapotában. A Down-szindrómásokban elegancia van. Érzelmi intelligenciájuk magas és óriási szükségünk van rájuk.

A Radikális szépség projekt alapgondolata a legszélesebb körű befogadás, inklúzió.

Sarah szerint ez nem is olyan nehéz.

– Mindannyian különbözőek vagyunk, de ha az emberek barátságosak, őszinték és egyenesek, akkor mindenkinek jobb lesz. Különböző területeken vagyunk jók és gyengébbek. Hosszabb időbe telik, míg megtanulunk valamit, de a saját területünkön igazán jókká tudunk válni. Én újra meg újra találkozom felejthetetlen Down-szindrómás emberekkel és felejthetetlennek lenni szerintem jó dolog.

Fotó: Marinka Masseus

Tommy egyetért, és két javaslata van azok számára, akik nyitni szeretnének a Down-szindrómások felé:

– Ne zárják el tőlünk a lehetőségeket csak azért, mert Down-szindrómások vagyunk. És ne beszéljenek túl gyorsan. Ügyeljenek rá, hogy világosan beszéljenek és várják meg a választ. Valószínűleg az a legjobb, ha nem vágnak közbe, miközben a másik éppen válaszolni próbál.

A fenti írás a refinery 29 cikkének szerkesztett változata, a Radical Beauty Project oldaláról származó információkkal és képekkel kiegészítve.