Down-szindrómások, akik mások életét védik: a rendőrtiszt, a testvér és a vízimentő

2015-07-30 | Család| Down-szindrómával a világ

Vannak Down-szindrómások, akik azzal cáfolnak rá a sztereotípiákra, hogy ők vigyáznak mások életére.

A tartalékos rendőrtiszt

Sam Hesla mindig is szolgálni és védeni akart, de ehhez sok akadályt kellett leküzdenie, míg 24 éves korában letehette az önkéntes tartalékos tiszti esküt Minneapolisban. Egy 12 hetes képzésen tanulta meg, amit a forgalomirányításról, a rádiós kommunikációról vagy az újraélesztésről tudnia kell ahhoz, hogy bizonyos rendőri feladatokat elláthasson (a minneapolisi tartalékos tisztek nem viselhetnek fegyvert és nem tartóztathatnak le gyanúsítottakat).

– Szeretek az embereknek segíteni – mondja. – Szeretnék vigyázni rájuk. Szívesen kockáztatom az életem, hogy másokat megvédjek. Fontosabbnak tartom a mások sorsát, mint a sajátomat.

Sam Heslanak nem csak tanulási nehézségeket kell leküzdenie, hanem előítéleteket is.
– Vannak, akik azt mondják, csak egy “fogyi” vagyok. Ezt nem szeretem, de nem törődök vele. Lepereg rólam. Előre akarok jutni.

Aki megmentette a húga életét

A Richardson családnak 16 éve van kerti medencéje, és semmi gondjuk nem volt vele – egészen a múlt hétig.

Az anya és három gyereke felfrissülve indult be a kertből a házba, amikor a 12 éves Carin úgy döntött, hogy ő még kinn marad. Ez még nem volt gond, de észrevétlenül kisurrant utána a 3 éves kishúga is. A kicsi a vízben próbált bebújni az úszógumijába, de nem sikerült neki és lesüllyedt a medence aljára.

Szerencsére ezt Carin is észrevette. Minden ijedtség nélkül felvette az úszószemüvegét, a vízbe ugrott és kihúzta húgát a vízből, majd bevitte a házba. A rémült anyának sikerült a kicsivel felköhögtetnie a tüdejébe folyt vizet, míg a harmadik testvér a mentőket hívta, akik megerősítették, hogy a kicsinek semmi baja.

Carin megmentette a húga életét

Az anya szerint Carin életmentő tette azért is csoda, mert a Down-szindrómásoktól nem várnak gyors reagálást, ő pedig kifejezetten higgadtan és gyorsan cselekedett.

Az ifjú vízimentő

Kirra Troegernek elsőre nem sikerült az ifjú vízimentők felvételi tesztjét kiállnia. 5 másodperccel maradt le a céltól, hogy 1:50 perc alatt leússza a 100 yardot (91.44 m). Az úszásban elég gyors volt, de a fordulónál túl sok időt vesztett. Kirra nem adta fel: tovább gyakorolta a fordulást és a következő alkalommal újra ott sorakozott az ifjú vízimentőnek jelentkező gyerekek között. Ezúttal 10 másodperccel vert rá a saját idejére, vagyis 5 másodperccel belül volt a vízválasztó 1:50-en.

Kirra, az ifjú vízimentő

A 11 éves kislány rengeteget edzett, míg idáig eljutott: úszott és futott társaival, hogy édesapja és nővérei nyomdokán ő is ifjú vízimentő lehessen. A 4 éves kora óta úszó Kirrával sem az elbírálásban, sem a képzésben nem tettek kivételt, sőt, a lánynak már az első héten meg kellett mutatnia, hogy tudja tartani a tempót a többiekkel, különben nem foglalkoznak vele.

A vízimentő képzés utolsó napján versenyt rendeztek: egy mérföldes futás a homokban és 400 yardos úszás be az óceánba és vissza. Kirra a vízbe még az utolsók között ért, de 200 yardnál már a középmezőnyben úszott és ezt a helyet végig sikerült is megtartania.
– Mindig száz százalékot nyújt és mindig pozitív a hozzáállása – mondja Kirra edzője – A többi gyerek számára pedig ő is csak egy ifjú vízimentő. Az óceánban mindenki egyenlő.