Down-szindróma pozitív: Teljes életet élni
2013-06-25 | Down-szűrés| Pozitív eredmény| Történetek
Sokan reagáltak Lauren levelére, amelyet olyan várandósoknak írt, akik megtudták, hogy Down-szindrómás babát várnak. A válaszok a gyakran hallott “sosem fog teljes életet élni” jóslatra cáfolnak rá.
Bárcsak a nagymamám is olvashatta volna ezt a szép levelet, amit írtál! Ebben a hónapban volt négy éve, hogy 89 évesen meghalt. A fia, a nagybátyám Down-szindrómával született. Ma egy fantasztikus, vidám, 62 éves öregember. 1951-ben született, és az orvosok azt mondták nagymamámnak, hogy adja intézetbe. Ő és a nagyapám hallani sem akartak erről. Iskolába járt, úszni tanult, és mikor hozzánk utaztak, a kocsiban mindig a kedvenc magazinjait olvasta. Ki gondolta volna, hogy túléli az édesanyját, és MÉG MINDIG dolgozik és produktív életet él? 1951-ben senki, az biztos. – Wendy
Az én szépséges lányom, Jenny majdnem 26 évvel ezelőtt, június 19-én született, Down-szindrómával. Ő segít megőrizni a józanságomat. Ha rossz napom van, csak beszélgetnem kell vele és minden jobbra fordul, az arcomra pedig széles mosoly ül. Élvezi az élet minden egyes napját! – Kathy
53 éves vagyok és nyitott gerinccel születtem, amit ma szintén felismernek magzati korban. Amikor megszülettem, az orvosok ezeket mondták a szüleimnek:
1, Soha nem fogok járni.
2. Soha nem járhatok többségi iskolába.
3, Soha nem fogok dolgozni.
és ami a LEGROSSZABB:
4, Soha nem élek majd önállóan.
Erre mindre rácáfoltam és még többet is elértem.
Kedves szülők, akiknek a magzatánál valamilyen fogyatékosságot találnak, adjanak a gyereküknek egy esélyt, hogy rácáfoljanak az elvárásokra! – Leslie
A testvéremnek 34 évvel ezelőtt született egy Down-szindrómás gyereke. Az orvosok azt mondták neki, hogy szabaduljon meg tőle és felejtse el – szüljön másikat. Szerencsére Robert szülei úgy gondolták, hogy ő Isten ajándéka és hogy soha nem válnak meg tőle. Robert ma az IDEAL WAY alapítója és nemzetközileg elismert motivációs szónok, aki három év alatt több, mint százezer ember előtt beszélt, több, mint 60 városban. Nincsenek szavak, hogy leírjam, milyen különleges viszonyban vagyok Roberttel. Az életem nagy részében őt tanítottam. Tudom, ki érdemli meg, hogy a Time Magazin a legbefolyásosabb emberek közé válassza: Robert, az unokaöcsém és tanítóm. – Addie
Van egy barátom itt Új Zélandon, aki Down-szindrómás és teljes állása van. Saját kocsiját vezeti. Hugh a Speciális Olimpiákon is részt vesz. Mivel én már eléggé benne járok a korban, az Idősek Tornáján szoktam indulni. Amikor elmondom neki, hogy ezt magamban az Öregek Olimpiájának hívom, mindig nagyot nevet. – Fiona