Magatartatás problémák és agresszív viselkedés 1. Mit tegyünk dühroham esetén?

2017-05-31 | Down gyereket nevelek| Magatartás

A Down-szindrómás gyerekek körében a magatartás problémák ritkábbak, mint más eredetű tanulási nehézségek esetén, de gyakoribbak, mint a tipikus fejlődésű gyerekeknél. A magatartás problémák már enyhébb esetekben is akadályozhatják a társas kapcsolatokat, a tanulást, a gyerek és környezete jóllétét. Különösen sok nehézséget okozhat, ha a gyerek viselkedése időnként agresszívvé válik. Yvonne Newbold azokat a legfontosabb tudnivalókat összegezte, amelyeket fia, Toby mellett szerzett az agresszív viselkedéssel, dührohamokkal járó magatartás problémákkal kapcsolatban. Írásának szerkesztett összefoglalóját azért is adjuk közre, mert a súlyosabb problémákban a szülők gyakran magukra maradnak, és azért is, mert a tapasztalatok nagy része enyhébb magatartás problémákra is vonatkoztatható: azok a módszerek, amelyek a dührohamok esetén beválhatnak, segíthetnek a az ismétlődő cselekvések, a makacs ellenállás, a “lefagyás” és más problémák kezelésében is.

Eltérő idegrendszeri fejlődésnél gyakran előfordulnak magatartásproblémák. Az autistáknak több mint felénél és a tanulási nehézségekkel élők kb. 10%-ánál alakul ki agresszív viselkedéssel járó magatartászavar. Az erőszakos viselkedés többféle formát ölthet: a gyerek megüt, megharap, megrúg másokat vagy a hajukat húzza, tárgyakat dobál, azokat fegyverként használja vagy szétveri, kiabál vagy szidalmaz másokat. Ezt nem a szülők nevelési hibái okozzák, nem ők tehetnek róla. De nem is a gyerek hibája. Az idegrendszer eltérő fejlődésével jár, és a megfelelő beavatkozásokkal megszüntethető.

Mit tegyünk dühroham esetén?

Az a gyerek, aki egy dühroham közepén van, olyan erős stresszt él át, amire bekapcsol az ősi vészreakció, a “küzdj vagy menekülj.” Ez a mechanizmus biztosította, hogy az ember az ősi időktől gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni az életét veszélyeztető helyzetekben: megküzdjön a halálos ellenséggel, ragadozóval vagy minden erejét az izmaiba összpontosítva meneküljön előle. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban az ember nem képes arra, hogy higgadtan mérlegeljen vagy józan tanácsokra hallgasson. A dühroham közepén a gyerekek is rémültek, elveszítik önkontrolljukat és nem tudnak racionálisan reagálni. A felnőttek ijedtségét, feszültségét, haragját további jelnek veszik, hogy valóban nincsenek biztonságban és a helyzet még csak rosszabbodhat.

Ez azt jelenti, hogy az ilyen összeomlások közben nagyon fontos nyugodtnak, csendesnek és a lehető legkevésbé fenyegetőnek mutatkoznunk. Ne szidjuk, ne dühöngjünk, sőt ha csak lehet, egyáltalán ne mutassunk semmilyen érzelmet. Ha a hangunk, a tetteink és a testbeszédünk feszültséget sugároznak, a gyerek veszélyérzete fokozódik, a kiborulás hosszabb és súlyosabb lehet. Nagyon nehéz nyugodt és zavartalan hangulatot sugározni, amikor az embert fizikai támadás éri, de a helyzeten már az is sokat javíthat, ha nyugodt hangon tudunk megszólalni.

A hangunkat érzelemmentesebbé tehetjük például azzal, ha énekelve beszélünk. Az ének szinte automatikusan tünteti el a hangunkból a félelmet, haragot. Énekben mondjuk el, hogy ott vagyunk mellette, megértjük és minden rendbe fog jönni. Fogalmazzunk egyszerűen, világosan, pozitívan. Adjunk neki időt bőven, hogy feldolgozhassa a szavainkat, mielőtt megismételnénk vagy valami mást mondanánk. Próbáljuk meg elérni, hogy mások se beszéljenek a környezetében.

Adjunk neki helyet is. Ha megpróbáljuk lefogni, a veszélyérzete fokozódhat és még jobban menekülni próbál. A biztonság azonban elsődleges: az övé, a mienk, a testvéreié és minden más jelenlevőé. Ha lehet, a roham végéig a többieket helyezzük gyorsan biztonságba, például küldjük át a másik szobába.

Gyors megoldások általában nincsenek, a haladást apró lépésekben mérjük és a legtöbb család életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzik, hogy nem haladnak sehova vagy éppen visszafelé haladnak.

Tartsatok ki, és soha ne adjátok fel a reményt!

Következik: A feszültség forrásai és kezelésük

kép innen