Hómámor
2019-01-29 | Szirkablog
Közkívánalomra (meg a szokásos név-szülinapi ajándék fejében) egy hosszú hétvégén megmártóztunk a hóban a Mátrában.
Első nap kanyarítottunk egy jó kis túrát, a kék útvonalán, mert a pecsételés a múltkor nagyon megtetszett.
A hozzánk hasonlóan tapasztalt, “lenyomunk mi 20 kilométert is kacagva, legalább is egyszer már sikerült”- típusú túrázóknak mondanám, hogy a téli túra kilométereit kettővel kell szorozni a nyárihoz képest.
Ezek itt annyira lusták, hogy ülve túráznak.
Először akkor fogtam gyanút, amikor Mátraszentistvánon a helyinéni megállt a lélegzetvételben, ahogy meghallotta, hogy mi most átsétálunk Ágasvárra, és egy kissé hitetlen pillantást vetett a gyerekekre, hogy vajon bírni fogják? Mondjuk a pillantás irányában tévedett, mert én voltam az, aki odaérve felvette, hogy talán ma este szálljunk meg inkább itt, és ne tegyük meg ugyanezt az utat visszafelé is.
Persze megtettük,
és András azt mondta rám, hogy kíváncsian vánszorgok, amit nem tudom, hogy értett, csak jól beosztottam az erőmet.
Egyébként nagyon szép volt, csak nehezen fotózható, mert majdnem végig borús-ködös-misztikus volt a táj, pl. itt a hegyoldalba biggyesztett miniatűr síelőket is beborította felülről a tejföl:
És mi munka lehetett, míg ezeket a szőröket egyenként felvarrogatták:
Összesen 10 km volt csak, de másnapra minden porcikám azt énekelte, hogy mennyivel jobban szeretem a telet ablakon belülről, pattogó kályha mellett, és lehetőleg ülve. Salallala.
Míg én a melegben regenerálódtam és ilyenekkel maszmókoltam:
A többiek rendületlenül eljártak csúszkálni a volt sípályára:
Aztán meg az udvaron hegyhengergettek:
Igazából a hengergetés a Szirka ötlete volt, Ármin először a bal szélen látható hótrónt* építette meg magának és csak némi uralkodás után fogott a teremtéshez.
Már nem a túra, de egy szülőnek muszáj gyakran büszkélkednie, a nagymama ráadásul szülő a négyzeten, úgyhogy két morzsát még meg kell mutatnom:
Szirka kitalált egy játékot és el is készítette hozzá az eszközöket.
Először húzni kellett egyet ezekből a kártyákból:
Aztán a kihúzott állatot meg kellett keresni a táblán:
Ebben a családban minden gyerek annyira ügyes, hogy a kétéves Léna az ötéves kortól ajánlott legóból “féjeemetesz dinoszajuszt” akar készíteni és aztán úgy is tesz:
Miközben a szókincse is kb. egy választékosan beszélő 5 évesnek felel meg, a megfelelő helyen és időben elhelyezett “péjdáuj”-okkal, “taján”-okkal és “ugyebáj”-okkal. Az, hogy tudja, melyik a jobb keze, úgy derült ki, hogy megkérdezték tőle. “Hát ez!” De betűkből még csak néhányat ismer.
* A “hótrón” azok közé a szavak közé tartozik, amikről már leíráskor tudja az ember, hogy a helyesírás ellenőrző ráncolni fogja rájuk a homlokát, nem pedig azok közé, amikről álmában sem gondolná, hogy:
