Kétnyelvűség és Down-szindróma

2019-01-02 | Down gyereket nevelek| Fejlődési területek| Kommunikáció| Kommunikáció fejlődése

Elinor Curtis hatéves, Down-szindrómás és az Egyesült Királyságban él. Édesanyja angolul beszél hozzá, apja walesi nyelven. Öccsével együtt walesi nyelviskolába jár. Szülei úgy gondolták, hogy minden gyerekük walesi nyelvű iskolában tanul majd, de amikor Elinor megszületett, elbizonytalanodtak. Mivel a Down-szindrómások nyelvi fejlődése általában lassabb, elterjedt tévhit, hogy egy második nyelv tanulása tovább ronthatja a nyelvi teljesítményüket. Curtisék saját megérzéseikre támaszkodtak, amikor Elinorral mégis bevállalták a kétnyelvűséget.

– Mindenképpen azt akartuk, hogy bármi történjen is egyébként Elinorral, ne mi legyünk azok, akik korlátokat állítunk elé azzal, hogy eldöntjük, mire nem lesz képes, és megfosztjuk a lehetőségtől, hogy bebizonyítsa, igenis képes megtanulni – ez esetben a walesi nyelvet. És láthatóan tényleg képes is – nyilatkozta az apa.

Nem csak a saját tapasztalataik, de a kutatások is azt igazolják, hogy jól döntöttek.

Elinor maga is részt vett egy ilyen kutatásban, amelyben 14 kétnyelvű Down-szindrómás gyerek nyelvi teljesítményét hasonlították össze és nem találtak lemaradást az egynyelvű Down-szindrómás gyerekekhez képest. Korábbi tanulmányok hasonló eredményt mutattak, bár igaz, hogy a legtöbb hasonlóan kis létszámú, vagy még kisebb csoportokat vizsgált (pl. ez 8 gyereket) vagy nem haladta meg egy esettanulmány kereteit (pl. ez).

Jóllehet a vizsgált esetek száma elég alacsony, a tapasztalatokból mégis kirajzolódik néhány tendencia és tanács:

• Down-szindrómás gyerekek is lehetnek kétnyelvűek és a jelek szerint ugyanúgy sajátítják el a két nyelvet, mint más, hasonló mentális korú gyerekek.

• Nem mutat jel arra, hogy a második nyelv tanulása hátráltatná a Down-szindrómások nyelvi fejlődését az első nyelven.

• A nyelvtani fejlődés mindkét nyelven nehezebb, és ajánlott mindkét nyelv fejlesztésére gondot fordítani.

• Hogy melyik nyelvet mikor, milyen körülmények között és hogyan tanácsos tanulnia a gyereknek, azt elsősorban a szükségletei és a körülményei döntik el: jó, ha ugyanannak a nyelvi környezetnek van kitéve, mint a testvérei vagy a korabeli gyerekek a közösségben.

• Ha a körülmények engedik, hasznos lehet előbb inkább az egyik nyelvre fókuszálni, és később elmélyedni a másikban is.

• Természetesebb nyelvi környezetet biztosíthat, ha mindenki a saját anyanyelvét használja a gyerekkel.

• Nem a tökéletes nyelvtudás a cél, hanem hogy a gyerek a gyakorlatban használni tudja azokat a nyelveket, amelyekre szüksége van a családban és a tágabb közösségben.

• A Down-szindrómások képességei a kétnyelvűségben is különbözőek: van, aki jobban beszéli mindkettőt, mint mások az egyet, van, aki keveri a kettőt, van, aki az egyiken csak ért, van, aki különböző szinten beszéli a két nyelvet stb. – ez általában nem az elsajátítás körülményeitől, hanem a gyerek képességeitől függ.

Források: 1 (képek is innen), 2, 3, 4