nevetséges; élet gondjai
2015-03-05 | Szirkablog
Szirka már egy ideje itthon betegeskedett. Elkezdett egy iskolás rajzot, de a kiszínezése nem haladt. Vacsoránál ültünk négyesben, amikor mondtam neki, hogy azt reméltem, befejezi és el tudom küldeni a tanító néniknek.
– Miért?
– Biztosan örülnének neki, hogy hiányoznak neked.
– Árminkának csinálom a szülinapjára – teszi hozzá suttogva. – Titok!
– Komolyan? – kérdezi Ármin örömmel, fennhangon.
– Komolyan – suttogja Szirka komolyan.
Ilyen lett, amikor elkészült (de titok!):
A tanító néni tanítja a gyerekeket, a tanító bácsi pedig vigyáz rájuk. A kisfiú már úszik. A kislány hamarosan becsobban mellé. (Szirka)
Árminka nagyon okos kisfiú, méretre is nagyobbnak tetszik a koránál, néha elfelejti az ember, milyen kicsike még (“tavasz tizennyolcadikán” lesz hat éves). Olvasunk egy mesekönyvet, amiben egy kislány, Sári összebarátkozik három kisfiúval és a végén úgy alszik el, hogy a fiúkról készült rajzok vannak a falára kitéve.
– Ezek gyerekrajzok? – kérdezi.
– Úgy vannak megrajzolva, mintha gyerekrajzok lennének.
– Sári rajzolta?
– Sári nem rajzolhatta igazából, hiszen ő maga is csak egy rajzolt kislány.
– Csak egy rajzolt kislány? – kérdezi némi csalódással a hangjában.
Szirka olyan rejtvényt old meg, amiben be kell karikázni a többiektől különböző gyereket és csak az egyformákat kell kiszínezni. Miután megtalálta és bekarikázta a kakukktojásokat, elmagyarázza, hogy azért ők is tudnak játszani a többiekkel és megkér, hogy hadd színezze ki azokat is. Aztán a nyuszikák közül kell csak azokat kiszínezni, amik nem zárt falak között vannak. Miután megmutatja sorra a megoldásokat, itt is megkér, hogy kiszínezhesse a bezárt nyuszikat is. Egyértelműen integrációpárti.
Pizzasütő
Ármin egyik nap az oviból egy csokor friss levéllel jött haza, amiket út közben szedett. Leült az íróasztalhoz és egész délután csodásnál csodásabb képeket alkotott velük (a galériában is vannak). Minden felnőtti beavatkozás nélkül estig gyártotta a vizuális meséket:
Gombaház (Ármin)
Szirka objektív ítélete velem kapcsolatban:
– Anya, te vagy a világ legszebb anyukája a világon. És te vagy a világ legjobb anyukája a világon.
– Túró rudi! – mutatja Szirka az automatát az iskolában.
– Igen látom, de nem veszünk, mert sok benne a cukor meg a zsír. Ilyet csak ritkán lehet enni.
– Nagyapó is mindig ezt mondogatja – mondja mosolyogva.
– Ezt mondogatja?
– Igen. Vigyázni akar rám, ugye? – kérdezi boldogan és megyünk tovább, még arról beszélgetve, hogy Nagyapó mennyire szereti őt és milyen kedves hozzánk. A túró rudi nem érdekel senkit.
Anya gyermekeivel (Ármin). Azt csak most vettem észre, hogy még a szemüket is úgy igazította, hogy egymást nézzék.
Fociznak, Ármin közben a szavakkal is játszik:
– Könnyebb kapusnak lenni, mint mamusnak lenni, mert a mamus mindig főz, a kapus meg mindig győz!
Ármin konfliktusba keveredett az esti rutinok kapcsán, végül írásban sikerült tisztáznia az irányelveket. (Haragudni tilos. Nem fogat mosni tilos. Nem olvasni mesét tilos. Labdát dobni tilos. Bocsánatot kérni nem tilos.)
Ármin a rajzát mutatja.
– Hajóznak a tengeren? – kérdezem.
– Nem, kalóznak! – vigyorog.
Némelyik versét én is bevállalnám, pl. ezt is:
nem kímél az este
hideg, kényes teste
de pl. ezt meg azért mégse:
jó bundának se keze se lába
mégis kábultan megyünk óvodába
Vonat rakománnyal
Szirka is választékoskodik:
– Nem kérem az almát. Nem elég zamatos.
– Árminka, mit olvasgatsz olyan serényen?
A rajzáról mesél, ahol az egyik szereplő “lép, lépeget fölényesen”, a másik meg “körülnéz a világban, minden zeg-zugában”
Ármin büszke mosollyal bejelenti:
– Király leszek. Természetkirály.
Aztán egy dobozból, CD-ből, evőpálcikából, buborékfújóból, valami számítógép-alkatrészből meg egy konyhai stopperből “rádiót” fabrikál.
– A természet neszeit fogja felerősíteni.
Még a bakonyi hótúrán történt:
Sötétedésre értünk az úticélunkhoz, Szirka már unta az utazást, csipogni kezdett, hogy menjünk haza.
– Nem megyünk haza, most megyünk kirándulni.
– Kirándulni? Éjszaka? Nevetséges!
A szállás nagyon barátságos volt, de aprócska. Egy darabig keresgéltük a helyeket, nem ment minden gördülékenyen. Nem volt ruhás szekrény, polc, nem volt elég a szék, az evőeszköz, hideg volt a fürdőszobában.
Reggel Ármin megjegyzi:
– Jó, hogy ide költöztünk. Kicsit beletörődünk az élet gondjaiba.
– Az mit jelent? – kérdezem.
– Hogy otthon nem volt ennyi bajunk.
Végtelen mennyiségű szuper rajzuk közül néhányat galériába raktam, én el vagyok ájulva, ájuljatok el ti is.
