Rablószámolás; elmosolyodott
2016-03-24 | Szirkablog
– Elszámoltál százig? – kérdezi András Ármintól.
– Igen, de össze-vissza. Rablószámolással.
Nagyon ramatyul voltunk, Szirkának 10 napon át volt magas, 39 fölötti láza. Először, mikor még nem tudtuk, mibe csöppentünk, nem nagyon találta a helyét, nem szoktak annyira betegek lenni, hogy ne bírjanak felkelni.
– El kellene dönteni, hogy aludni szeretnél vagy fent lenni – javasoltam neki.
– Fent is meg lent is…
Aztán persze kidőlt és nem volt tovább kérdés, hogy fent vagy lent. Ármin itt maga készítette kis madárfigurákkal szórakoztatja:
Pár nap múlva Ármin is becsatlakozott, sanyarú sorsát költeményben örökítve meg:
fázom
megy feljebb a lázom
Szirka alig bírt enni is, egy darabig az egy nap – egy falat tempó ment. Szerencsére én is beteg voltam, úgyhogy nem állt hegyekben a főtt étel. Egyik nap reklamál a vacsoráért, de csak egy falatot tud letuszkolni. Elhaló hangon teszi le a tányért:
– A többi nem ízlett, bevallom.
Szirka kacarászva meséli Márkusnak, hogy milyen jó könyv a Május 35:
– Az van benne, hogy egy néni súrolja az Egyenlítőt, pedig az Egyenlítő egy képzelt vonal!
Később megkérdezi:
– Erikkeszner híres író?
A leselejtezett, régi térképeket már régen megkapták a gyerekek játszani, most eszükbe jutott, nézegetik, olvasgatják az egzotikus neveket, mint “Tócóvölgy” és jönnek-mennek a lakásban, hátizsákkal, fontos felszerelésekkel. Ármin hátizsákja alól, mint két kis szárny lóg ki két oldalra egy kis rózsaszín pléd hordozható ejtőernyő.
Egyszer csak kiérkeznek hozzám.
– Hol van a Csendes óceán kikötője? – kérdezi Ármin és pontosít:
– A Tégláskert.
– Nagyon jó kis utazók vagytok – mosolygok rájuk.
– Én rabló vagyok – kéri ki magának Ármin.
– Én meg gyerek – helyesbít Szirka is. – Miskolcnak hívnak.
Szirka kíváncsi, hogy mi van a babaházára írva, de nem tudja elolvasni a cikornyás német szöveget, kéri, hogy segítsek. Elmagyarázom, hogy mi az, majd hozzáteszem:
– Azért van rajta, mert ezt a házikót egy német gyárban készítették.
Felragyog az egész feje:
– A macimnak?
– Nem tudták, hogy a te macidé lesz.
– Morgónak hívják és lány. Öt éves.
– Oviba jár? Vagy otthon van a testvéreivel?
– Nincsenek testvérei. Szabadságon él.
Szirka mesél, egy párbeszédet kapok el belőle:
– Istentől kaptuk ezt a pénzet. Köszönjük, Isten!
Isten elmosolyodott, és azt mondta:
– Minden szegénynek negistek!
– Tehenet szeretnék meg lovat, mert a tehénnel lehet beszélgetni – hadarja Ármin. – Sohase válaszol, csak mindig bambul. A lovon meg lovagolnék.
Az erdőben figyelmeztetés van kitéve, hogy veszett állatok lehetnek a környéken. Nagyon izgatja a fantáziájukat, később Szirka sajnálkozik, hogy nem találkoztak megkergült rókával, Ármin pedig hoz egy ágat emlékül a részeg állatok erdejéből.
– Én úgy állok, hogy egyszerre négy gumicsizmát tudok elvinni! – jelenti be Ármin büszkén, és minden előzmény nélkül.
– Hova? – nézek rá tanácstalanul.
– Hát a Csendes óceánhoz! Vagy a világ végére!
– Nagyapóval majdnem vettünk rántott húst – újságolja Ármin.
– És miért nem vettetek végül? – kérdezem.
– Mert nagyapó nem akart. Azt mondta szó sem lehet róla.
Hát, tényleg hajszál híja.
Ármin az ebédet dicséri:
– A ravatalomon se ettem még ilyen finomat!
– Az mi? – kérdezi Szirka.
– Nem tudom, esküvő – von vállat Ármin.
Szerintem nedvesek a falak mindenfelé a lakásban, legalább is a legváratlanabb helyeken felbukkanó ezüstös ősrovarokból erre lehet következtetni.
Ármin felháborodva vizsgálja a perselyét:
– Ősrégi ezüstrovarok költöztek a pénzembe!