bagoly; ketté áll
2015-06-03 | Szirkablog
Szirka lépten-nyomon megsértődik valamin, olyankor el is panaszolja mindenknek, hogy “megsértették” vagy hogy valami “bántó volt”.
– Ha kevesebb dolgot választasz bántónak, kevesebb bánatod lesz – mondom neki.
– Jaj, ezt nem tudtam, anyucikám, te olyan bölcs vagy, mint egy bagoly – hadarja egy szuszra. És megnyugszik. De lehet, hogy csak a közös nevetéstől.
Az öt bontását ismételjük Szirkával, közben kiderül, hogy eddig még senkitől sem hallotta, hogy ezt bontásnak hívják. Végzi az összeadásokat, a harmadiknál már látja a szisztémát:
– Sejtettem, hogy öt lesz! – mondja. – Kibontjuk az ötöt.
Ármin dinónapot tartott, az ötletektől a pakolásig teljesen önállóan. Az egyik játékban lenyomatokat készített a dinók talpáról (gyurmába), aztán megkereste a párokat.
Egy másik játékban hátteret festett a dinóknak és a kőgyűjteménye darabjaival terepasztalt készített nekik.
Dinók a kristályok között
Keressük a könyvet az esti meséhez, Szirka kommentál:
– Eltűnt? Vagy bújócskázik velünk? Vagy álmodunk? Eltűnt, mint a kámfor. Hoppáré! A szellem vitte el! Volt-nincs.
– Nekem sok kedvencem van – mondja Ármin. – Van egy kedvenc könyvem, a tengeres, egy kedvenc matricásalbumom, az állatkertes, a kedvenc sapkám, ami ma rajtam volt az oviban, a kedvenc játékom, ami a kezemben van (egy bolondrugó) és a kedvenc tesvérem, aki most jön elém.
Majd “Kedvenc tesvérem!” felkiáltással átöleli és megpuszilja Szirkát.
– Elálmodtam, hogy milyen lesz az iskolában – újságolja Ármin örömmel. – Jó lesz!
Valamire azt mondom, hogy elképesztő, Szirka tódítja:
– Meg hajmeresztő!
Árminnak alakul a jövőképe:
– Tűzoltó már nem akarok lenni, mert az már sok van. Afrikában is van vagy ötven.
Szirka régi vágya teljesült, amikor az osztálytársai eljöttek a szülinapjára (betegségek miatt egy hónappal elcsúsztatva).
A buliján Szirka remek poénokkal szórakoztatja – elsősorban saját magát
Éva nénitől szülinapjára kapott egy Maszat-könyvet. Ott helyben, a játszótéren olvasni is kezdte (hol azt, ami oda volt írva, hol valami mást). Csak akkor hagyta abba, amikor enni hívtam.
Szirka port töröl, pár perc múlva jelentést tesz Andrásnak:
– A magam részéről befejeztem.
Ülünk az asztal körül, falatozunk, nézzük a friss virágot az asztalon.
– Kár, hogy ez holnap reggelre eltűnik, hogy itt van ez a virág és mi itt ülünk – sóhajt Ármin.
– Miért?
– Mert ez csak egy gyönyörű álom.
– Mi lenne, ha holnap is ezt álmodnánk? – javasolja András.
– Rendben – egyezik bele megkönnyebbülve Ármin.
A hópehelygyerekek hópehely-hógolyóznak a hópehelypalota előtt, ahova hópelyhekkel jelzett vonattal lehet feljutni. Plusz: “Az erdő királya hozzáolvadott a fenyőfák színéhöz.” (Ármin)
A fenti kép hátoldalán a tavaszi erdő látható szántó traktorral és jól felismerhető állatokkal, talán csak a postásmadarat említeném külön, és a színhelyes tőkésréce családot a cukiság végett. (szintén Ármin)
Együtt rajzolnak, Ármin Szirkának magyaráz:
– Azért mondom így, hogy vérpiros és halálfekete, mert így jobban illik a kalózokhoz.
Szirka furcsa hangokat ad ki, de nem tudom eljönteni, hogy a játékhoz tartozik-e.
– Te miért nyifákolsz, baj van? – kérdezem.
– Nem, csak kérődzök.
– Tudod, mi a kérődzés?
– Megemésztjék a táplálékot.
Ármin örül az ajándékoknak, Szirka örül az Ármin örömének, én meg örülök az Ármin örömének is és annak is, hogy Szirka örül az Ármin örömének
Ármin napi palacsintapiknik
Így kerek a névnap: ajándékok, lakoma, kerti játék
– Mire iskolába mész, te professzor leszel – dicséri Ármint Saci néni.
– Annyit fogok tudni, hogy kétfelé áll a fülem! – ért egyet Ármin.
Felborul egy szék, a felborítója elnézést kér Szirkától:
– Megijedtél? Nagyon sajnálom.
– Nem ijedtem meg – pontosít Szirka. – Csak meghökkentem.
Ármin házikót épített a bogárkáknak. Makkupacsból készült a vizestál, lyukas csigaházból a bogárvécé.
Ármin este kiül a teraszra egy papírral meg a színeseivel, egyszer kicsit visszadugja a fejét megkérdezni, milyen virág van a sarokban, egy idő múlva aztán ezzel áll elő:
Est csillag az égen
darázs szól a csöndben
zsálya virága
a kis darázst várja
Szirka repetát kér a vacsorából, aztán megindokolja:
– Hogy tartson tovább az élvezet.
Szirka a tamburinozásról mesél:
– Ugráltam és pattogtam és közben dúdoltam a pattogatott kukoricát.
Ármin kérésére el is énekli a pattogatott kukoricát. Úgy szól, hogy “pattogatott kukorica, pattogatott kukorica”.
Árminnal beszélgetünk, hogy nyáron valamilyen sportot el kellene kezdeni. Ajánlgatom az úszást, minden előnyét érti, de nincs hozzá kedve.
– Hát mihez lenne kedved?
– A repüléshez.
