“Újra őt választanám” – Levél egykori önmagamnak, két évvel a Down-szindróma diagnózis után

2018-07-23 | Down babám született

Kedves én!

Hűha, két évvel később még mindig elakad a lélegzetem, amikor visszagondolok az első órákra a “21-es triszómia” és a “Down-szindróma” szavak elhangzása után. Úgyhogy tudom, élénken emlékszem, hogy érzed magad. Valami intenzív keveréke a bénultságnak és egy olyan érzésnek, mintha minden idegszálad csupasz és kiszolgáltatott volna. Ne aggódj, nem azért írok, hogy biztató közhelyeket mondjak, miszerint minden rendben lesz és hogy csak olyan feladatot kapunk, amit elbírunk.

Na jó, egyszer muszáj: minden rendben lesz.

Ezt elmondom, mert igaz, de tudom, hogy nem állsz készen arra hogy meghallgasd, arra meg főleg nem, hogy elhidd. Azt mégis el akarom mondani, hogy nincs semmi baj az érzéseiddel. Szabad így érezni. Nyugodtan gyászold el azt a babát, akit elképzeltél, hamarosan rájössz, hogy annál egy sokkal jobb vár rád az újszülött intenzíven. Rajta, aggódj nyugodtan a bátyjáért, Kadenért, de majd meglátod, hogy gyakran épp Kaden lesz az, aki bizalomból és elfogadásból leckét ad neked. Aggódj csak a családban beálló változások miatt, két év múlva úgyis négy erős családtagot fogsz látni. Aggódj csak nyugodtan Kaleb és a lehetőségei miatt, de tudj róla, hogy ő fogja mutatni az utat és minden kanyarnál meglep majd.

A következő idézet a “The Chaos of Stars”-ból származik. Gyakran találkozhatunk vele esküvőkön vagy jegyesek, párok leveliben. Egyszer egy olyan fényképen olvastam, amin egy fogyatékossággal élő gyerek és szülője volt látható. Így még jobban tetszett. Elmentettem. Bevallom, hogy nem igazán hittem el. A szívem mélyén megkérdőjeleztem, hogy valaha igazán így fogok érezni. Bevallom, hogy kezdetben kétségeim voltak. Kétségeim voltak, hogy készen állok-e elindulni ezen az ismeretlen úton, ahol egészségügyi problémák veszélye, lassú fejlődés kockázata és mindenféle egyéb ismeretlen vár. Ha a fiamra nézek, fel fogom-e ismerni őt magát az orvosi leletek és bizonytalanságok között? De hadd mondjam meg, ahogy figyelem a személyiségének fejlődését, ahogy látom, hogyan él és szeret.. mégis így lett. Úgyhogy olvasd el, tartsd meg, és tudj róla, hogy el fog jönni a nap, amikor az öledben ül, ez az idézet a szívedbe telepszik, és tudni fogod, mennyire igaz. Hogy ez mikor lesz, azt nem mondom meg, mert sokkal jobban fog esni, ha lassan közelít hozzád, és egyszer csak megtörténik.

“Nem estem beléd. Belesétáltam a szeretetbe, és minden egyes lépést nyitott szemmel, tudatosan tettem meg. Hiszek a sorsban és a végzetben, de abban is hiszek, hogy a sors csak olyan dolgokat hoz, amiket egyébként is választanánk. És én téged választanálak, száz életen át is, ezer világban is, a valóság bármilyen formájában is, megkeresnélek és téged választanálak.”

Kiersten White: “The Chaos of Stars”

Úgyhogy csak rajta, éld át az érzéseidet egytől egyig. Dolgozd át magad rajtuk a saját tempódban. Szabad sírni a zuhany alatt, amikor úgy érzed, hogy nem bírod. Nem baj, ha fáj a szíved, amikor látod, milyen keményen dolgozik azokért a dolgokért, amiket mások ingyen megkapnak. Ez belefér, mert minden ilyen napra több boldog és örömökkel teli nap jut majd. Most a gyermekágyas osztályon ülsz és csak az ordít a fejedben ordítani, hogy Down-szindróma meg hogy miért. Tudj róla, hogy eljön a nap, amikor belenézel a szép nagy barna szemébe és tiszta szívedből kimondod: “Téged választanálak.”

Bármilyen világban és a valóság bármilyen változatában felismerném, hogy ő a fiam, és őt választanám újra meg újra.

Amanda Dickinson