“Felfokozin túladagolás” – A Down-szindróma diagnózis feldolgozása 6 szakaszban

2017-05-19 | Down babám született

Abban a pillanatban, ahogy bejelentik a kisbabád Down-szindróma diagnózisát, az Univerzum egyenest a szíved közepébe fecskendezi a világ legerősebb ismert hatóanyagát. Legyen ennek a neve most “felfokozin.”

 

Kis mennyiségben ez a hatóanyag boldogságot, örömöt, eufóriát okoz, de ilyen mértékű túladagolása az emberiség 98%-ánál komoly mellékhatásokkal jár. A tapasztalható mellékhatások egyénenként nagyon változatosak lehetnek, és magában foglalhatják az alábbi tünetek bármelyikét vagy mindegyikét:

 

 

1. fázis: Harag, félelem, szomorúság – bármilyen mennyiségben

 

Ezek az érzelmek annyira felfokozottak, hogy az ember úgy érezheti: bárcsak elnyelné a világ. Akár még azt is érezheti, hogy bárcsak a kisbabát nyelné el a világ, csak hogy ezek az érzések elmúljanak. Kontrollálhatatlan sírás, korábban soha nem tapasztalt düh vagy gyász érzése jelenhet meg: ez a kisbaba nem az, akit vártak.

 

Ezekkel az érzésekkel nem érdemes küzdeni: a túladagolás mellékhatásai. Nem a te hibád és semmiképpen nem várható, hogy ezen a ponton kontroll alatt tudd tartani ezeket az érzéseket.

 

 

2. fázis: Felfokozott éberség

 

Hirtelen mindennek köze lesz a Down-szindrómához. A barátok csupa olyan történetet mesélnek majd, amiben Down-szindrómás ismerőseikről vagy Down-szindrómásokkal való találkozásaikról lesz szó. A diagnózis népszerű téma lesz. A szemed és a füled rááll, hogy mindent kiszűrjön, ami a diagnózishoz kapcsolódik, és sasszemmel veszel észre mindent, amit korábban soha.

 

Ilyenkor tanácsos minden korábban hallott dolgot és az ekkor formálódó előfeltevéseket ELFELEJTENI. Az észlelésünket ugyanis  eltorzítja az ereinkben keringő, túladagolt Felfokozin.

 

 

 

3. fázis: Jövendőmondási törekvések

 

Az ismeretlen jövőbe nézünk és azt képzeljük, hogy megtudhatjuk, mi vár ránk. Elképzelünk egy jövőt, és azt hisszük, az vár ránk.

 

Ezen a ponton álljunk meg egy kicsit: A diagnózis nélkül most éppen a kisbabánk apró ujjacskáit csodálnánk. Boldogan vizsgálgatnánk a pelenkák tartalmát és nevetnénk a babapukikon. Próbáljuk meg visszahúzni magunkat az itt-és-mostba, és csináljuk pontosan ezeket.

 

A hatóanyag hallucinogén komponense igen erős, de álljunk ellen a kísértésnek, hogy kisbabánk és magunk számára eltervezzük a jövőt – erre ugyanúgy nem vagyunk képesek, mint ahogy diagnózis nélkül sem lennénk.

 

 

4. fázis: A “Javítsuk meg!” szakasza

 

Előfordulhat, hogy megszállottan kutatunk a neten és más helyeken olyan módszerek után, amelyekkel segíthetünk a kisbabánknak. Gyógyszerek, gyógytorna, beszédfejlesztés, hurcolászás, tesztek, vitaminok… ELÉG! Élvezd a kisbabád társaságát. A Down-szindrómából nem tudod “kigyógyítani” és jelen pillanatban a kisbabád egy kisbaba, akinek rád van szüksége.

 

Foglalkozz a jelen pillanattal. Foglalkozz a megállapított orvosi problémákkal, de a többit csináld úgy, mint diagnózis nélkül csinálnád. Ölelgetés, összebújás és még ölelgetés és még összebújás. Engedd, hogy a kisbabád vezessen, és minden a helyére kerül.

 

 

 

5. fázis: Ajtónyitás

 

Ahogy az önbizalmad nő, a hatóanyag lehetővé teszi, hogy kilépj a komfortzónádból és kapcsolatokat létesíts. Lassan áttörhet a ködön a felismerés szikrája: ez a baba valami újra nyitja fel a szemed. Lehet, hogy ez elsőre ijesztő vagy kényelmetlen, de egy egész, sok nemzetiségű, multikulturális család vár, hogy magához öleljen.

 

 

6. fázis: Örömittas büszkeség

 

Mire ebbe a fázisba érsz, a tested már majdnem feldolgozta annyira a hatóanyagot, hogy újra a megszokott módon tudj viselkedni. Ha meglátod a babádat mosolyogni, felülni, átfordulni, szájába venni az ételt, a szívedet szétfeszíti a büszkeség. Ez a büszkeség olyan mélyről tör fel, hogy akár könnyekre is fakaszthat.

 

Ez a büszkeség sokkal felfokozottabb lesz, mint diagnózis nélkül lenne. Most kezdődik a dolog vidámabbik része: a látásod megjavul és a gyerekedet fogod látni. A napok telnek egymás után és a diagnózis már nem lesz az előtérben: a gyereked lesz ott!

 

 

Vége

 

Vagyis inkább a kezdete…

 

Ez a kezdete egy fantasztikus, csodálatos közös útnak. Ez az a nap, amikor az élet legyőzi a félelmet, a szeretet legyőzi az előfeltevéseket. Élvezd ki.

 

Amikor a szervezeted hozzászokik a hatalmas Felfokozin mennyiséghez, a gyereked szemébe nézel és felismered, hogy valójában pont ő az, akit mindig is vártál. Egy nagyobb békességet, nagyobb nyugalmat találsz.

 

Az igazság az, hogy a Felfokozin egy-egy vagy minden mellékhatása különböző okokból időnként újra megjelenhet. És hogy mi is a Felfokozin? Tiszta, 100%-os töménységű szeretet.

 

Amikor végre alkalmazkodsz ehhez az új élethez, felismered majd, hogy ez mennyivel jobb, mint a régi volt – emiatt az aprócska, váratlan diagnózis miatt, aminek olyan kicsi jelentősége van a fontos dolgokhoz képest. Végül boldog leszel és felismered, hogy sokkal több szeretet van most az életedben, mint eddig valaha. Hála ennek a váratlan fordulatnak.

 

  

 

 

Szerző: Helen Kingdon

Kép és szöveg: The Mighty

 

 

Vélemény, hozzászólás?